Hajdú Sándor
Tizenéves faluréme

Szombat óta drámai gyilkosság borzolja a hétszáz lelkes Kokad és az ország közvéleményét: egy tizenhat éves fiú egy szóváltást követően baltával vett elégtételt egy helybeli nyugdíjas férfin. A férfi a helyszínen belehalt sérüléseibe.

Megdöbbent falubeliek mesélik a történetet 

A helybeli Betekints kisvendéglő gyerekzsivajtól hangos délben, ugyanis itt ebédelnek a falu napközisei. A teraszon hétköznapi műanyag asztaloknál három roma férfi sörözik. Megkérdezzük őket, hallottak-e az esetről. Mélyet bólintanak. 
- Olyannyira, hogy egy utcában laktam az áldozattal - veszi fel a szót Kanalas Zoltán. 
- Ismertem az öreg Ádit én is - teszi hozzá K. Tibor -, a légynek nem ártott soha, rendes, dolgos cigányember volt világéletében.
A tettes szintén ismerős, tudom meg Kanalastól, egy tizenhat éves kölök: B. Attila. Szinte lábszomszédja volt az öregnek, összeért a kertjük. 
- Mit hallottak, hogy történt a dolog? 
- Szombaton korán reggel elment az öreg Ádi vásárolni a boltba, és állítólag hazafele összeveszekedett a gyerekkel, aki ott focizott a sarkon, az öreg házától nem messze. Ez hazarohant, majd a kerten át beszaladt az öreg portájára, és ahogy belépett az utcaajtón, főbe vágta. Azt beszélik, az öreg megszidta előtte, mert a labdával megrúgta - meséli Kanalas. 
A sztori azonban nem vált ki osztatlan sikert, mert a másik kettő azonnal cáfolja: - Szó sem volt rúgásról, az egész az öreg nyugdíjáról szólt, amit pénteken kapott kézhez. B. és a családja évek óta rettegésben tartja a falut - fakad ki K. Tibor. 
A legutóbbi falugyűlésen, februárban szinte csak erről a családról vitatkoztak órák hosszat. B. Attila legalább négyszer követett el már különböző balhékat a faluban: fejbe verte kővel Rozi nénit, februárban pedig kirámolta az óvodát - állítja K. Tibor. 
- Amikor kiderült, hogy ő garázdálkodott az óvodában, mindenki azt kérdezte, meddig kell még ennek a gyereknek tűrni a hülyeségeit, hiszen előbb-utóbb megöl valakit. És nézz ide: eltelik három hónap, és megtörtént a gyilkosság. 
Súlyos hallgatás telepszik ránk, nem tudom, hogyan folytassuk a beszélgetést. 
- A családja milyen volt ennek a fiúnak? - kérdezem tétován. 
- Tizenegyen vannak testvérek, az anyjuk egyedül nevelte nyolc éve őket, akkor halt meg a Jenő, az ura - magyarázza Kanalas. - Hogy mondjam? Becsületes, jóravaló a Piroska (B. Attila anyja), mindent megtett a gyerekeiért. De hát nyolc év óta nincs, aki gátat szabjon ezeknek, nincs férfi a háznál.
Közben halkan megjegyzi: 
- Ott az egyik öccse, éppen minket néz - mutat egy kis göndör hajú, nyolc év körüli fiúcskára. 
- Azt mondja anyám - veszi át a szót K. Tibor -, a Piroska szombat óta megőrült, öngyilkos akart lenni, úgy kellett lefogni, és a doktor injekciózta, hogy ne őrjöngjön.
Az áldozat háza a falu szélén áll. 
- Ahol elfogy az aszfalt, ott kezdődik a mi világunk, az Arany János utcánál - mondja végezetül Kanalas. 
A sarkon túl az első házban lakott az öreg Ádi. 
Kokad hétszáz lakója közül fele-fele arányban élnek együtt roma nemzetiségűek és nem romák. Útközben egy takaros kis épületen Polgármesteri Hivatal feliratot látunk. Menyhárt Jánosné, a polgármester asszony nyit ajtót, és nehéz sóhajtással veszi tudomásul jövetelünk célját: 
- Jöjjenek, éppen itt van a jegyző úr, ő többet tud erről a tragédiáról.
- Milyennek ismerte, egyáltalán ismerte B. Attilát? 
- Csendes, szótlan, hallgatag gyerek, kinézete alapján nem volt valami nagy franc. 
Tizenhat évesen még az általános iskola ötödik osztályát végezte, de ez nem ritkaság ezen a környéken. A legutóbbi falugyűlés témája felől érdeklődve Menyhártné legyint a kezével. Ott arról volt szó, hogy az óvónők nyitva hagyták az ablakot, és a gyerek bemászva ellopott ollót, lyukasztót, dossziékat, meg a Mikulás-ünnepségen összegyűlt 15 ezer forintot.
- Amit Piroska persze azonnal visszafizetett - teszi hozzá a polgármester asszony. - Valóban többen követelték, hogy a lopás miatt távolítsuk el a gyereket, de a rendőri szervekkel együtt úgy véltük, amíg a vizsgálat tart, addig elég, ha egy gyermekvédelmi tanácsost rendelünk ki a családhoz.
A törvény ugyan lehetőséget ad, hogy a jegyző járjon el, hogy javítóintézetbe kerüljön egy-egy renitens kiskorú, de ebben az esetben túl szigorúnak tartották ezt a döntést.
- Kaptam is elég szidalmat a helybeliektől, akik most azt állítják, az én protekciómmal maradhatott a gyerek a faluban - összegzi szomorúan a polgármester asszony.

A gyilkosság helyszíne. „Ahol elfogy az aszfalt, ott kezdődik a mi világunk” Fotók: Pozsár Gábor

- Milyen a hangulat a faluban - kérdezzük. 
- Feszült - összegzi a jegyző. - Ma hivattam be B. Attila legidősebb testvérét, hogy az iskolába, óvodába járó kisebb családtagokat várják meg a tanítás után és kísérjék őket haza, nehogy valaki rajtuk töltse ki a bosszúját.
A Vörösmarty utcában síri csend fogad bennünket. Ebben az utcában lakott a 21. szám alatt az áldozat. Ahogy fotózni kezdjük a házat, a sarkon egyre több szomszéd tűnik fel. Csendben figyelik ügyködésünket, majd egy idős ember felsóhajt: 
- Szegény Ádi, így kellett elpusztulnod. Hogy ismertem-e? Minden este együtt üldögéltünk a házunk előtt. Még azon a szombat reggelen is viccelődtünk, mikor jött két szatyorral a boltból. Éppen a testvéremhez tartottam a másik utcába.
- Gyilkosok ezek mind - kiáltja indulatosan Z. Mari néni. - A múltkor az én torkomnak esett neki annak a kölöknek a bátyja, és meg is fojtott volna, ha a felesége meg az anyja le nem szedik rólam. Én megmondtam a rendőröknek is, évek óta rettegésben tartják az özvegyasszonyokat ezek a környéken. Ki se merünk menni az utcára, mert rögtön pénzt követelnek tőlünk.
- Hallgass már Mari! - dörren rá az öreg Kanalas. Úgy rikoltozol, az ember megőrül tőled.
- Igaz, amit ez a néni mond? - kérdezem tőle. 
- Szóról-szóra - veszi át a szót K. Béla. - Én már megtiltottam évek óta a gyerekeimnek, hogy szóba álljanak velük. Az öreg Ádit biztos zsarolták, de az öreg félt bejelenteni a rendőrségnek, csak nekem panaszkodott - mondja Kanalas Mihály.
- Hogy derült ki, ki a tettes? 
- Fél kilenc után nem sokkal az áldozat egyik rokona azzal szaladt az utcára, hogy a kapun belül agyonütve találta Ádit. A rendőrkutya szagot fogott, hamar megtalálta az Attila gyereket, pedig a véres ruhát, ami rajta volt, már beáztatták hipós vízbe az udvaron - meséli Kanalas. 
- Dehogy áztatták, elégették, én láttam a füstjét, éreztem a bűzét - rikolt közbe Mari néni. - Kis idő múlva megtalálták az öreg két szatyrát az erdőben eldugva, a gyerek ruháiból pedig 15 ezer forint került elő.
- Biztos ez? - kérdezzük. 
- Biztos. Nekem az egyik nyomozó súgta meg - bólint szomorúan Kanalas Mihály. 
Kié a felelősség, milyen tanulságot lehet levonni mindezekből? Mi lesz a gyilkos testvéreivel, akik gyerekként élik át ezt a tragédiát? Erre egyenlőre senki sem tudja a választ. 
Kokad, 2003. május 28.