Hetek-összeállítás
Könyöklés Brüsszelben
Nehézsúlyú politikusok és önjelölt reménykedők egyaránt jelezték már, hogy érdeklődnek a hamarosan megüresedő európai uniós csúcsvezetői állások iránt - írta a héten megjelent összeállításában a European Voice című, Brüsszelben szerkesztett angol nyelvű hetilap. Az olyan ismert nevek mellett, mint Joschka Fischer vagy Javier Solana, most először bukkannak fel jelentkezők az új tagországokból is.
Joschka Fischer több posztot is kinézett magának. Ambíciózus Fotó: ReutersAmi már hivatalos: - írja a European Voice - Joschka Fischert „érdekli” a lehetőség, hogy az EU első külügyminisztere legyen.
A német külügyminiszter többször szólt erről újságírók előtt, és az EU jövőjével foglalkozó konvent tagjaként minden tőle telhetőt megtett, hogy minél szélesebb munkakört biztosítsanak az európai diplomácia leendő vezetője számára - ami nyilván nem jön rosszul, ha végül ő kerül elsőként erre a posztra.
Fischert támogatja Gerhard Schröder kancellár is, akinek meglehetősen terhére van, hogy Németország legnépszerűbb politikusával kell együtt szerepelnie, megosztania a reflektorfényt, így nem bánná, ha koalíciós partnere új állást találna magának. Schröder szerint minisztere „kiváló választás lenne” az unió külügyeinek vezetésére. A folyosói szóbeszéd szerint Joschka Fischer - lázadó és utcai tüntető múltja ellenére - „sikeres politikus” és olyan „jó európai”, aki „merész jövőképpel rendelkezik” az unióról.
Az unió jelenlegi külügyi biztosa, Javier Solana a nyilvánvaló ellenjelölt Fischerrel szemben. Bár a spanyol diplomata még nem nyilatkozott, sokak számára ő az ideális külügyminiszter, aki munkájával előkészítette a terepet egy ilyen pozíció bevezetése számára.
Egy harmadik nem hivatalos jelölt a korábbi francia miniszterelnök, Alain Juppé, aki jelenleg egyszerű polgármester Bordeaux-ban. Jacques Chirac tudja jól, hogy Juppé ambícióit ennyi azért nem elégíti ki, így - Schröderhez hasonlóan - ő is támogatja, hogy lehetséges riválisa Brüsszelben kapjon elegáns íróasztalt.
Vannak azonban a csúcsdiplomata posztjánál is kelendőbb állások, ahova új jelentkezőket várnak. Jövőre megüresedik az Európai Bizottság elnöki posztja is, megkaparintható lesz, és előbb-utóbb az Európa Tanács elnöki széke is.
A kialakult gyakorlat szerint a legmagasabb pozíciókon arányosan kell osztozkodniuk az északi-déli, valamint a kicsi-nagy és a régi-új országoknak. A kibővített unió humánerőforrás-politikájához ezért egy bonyolult földrajzi számítás is hozzátartozik majd.
A bizottság elnökségi posztjára a fő jelölt a második ciklusban gondolkodó Romano Prodi és itt is Javier Solana, aki már 1999-ben is komoly eséllyel pályázott. Joschka Fischer is szóba került a bizottsági elnökséggel kapcsolatosan, számára azonban ennél a posztnál jelentős hátrány, hogy egy kis párthoz tartozik. De nem ő az egyetlen zöld politikus a keretben: Fischer régi barátja, Daniel Cohn-Bendit nemrég jelentette be jelöltségét, mondván „érdemes egy kicsit felkavarni az állóvizet” Brüsszelben. Egy biztos - véli a European Voice -, a „Vörös Dany” elnöksége biztosan nem lenne unalmas időszak.
Az igazi nagyágyúk még a kulisszák mögött várakoznak. Jose Maria Aznar és Tony Blair befejezik második miniszterelnöki ciklusukat 2004-ben, illetve 2006-ban. Mindketten viszonylag fiatalok és igen ambiciózusak. Sokan számítanak arra, hogy megcélozzák az Európa Tanács - ma még nem létező, de az új alkotmányban tervezett - elnöki mandátumát. Nem meglepő módon mindketten lelkesen támogatói egy ilyen poszt létrehozásának, és ragaszkodnak ahhoz, hogy a poszthoz kibővített hatáskör tartozzon.
És ez még nem minden: jövőre megüresedik az Európai Parlament elnöki posztja is, amelyre egy önjelölt már van: Alojz Peterle, volt szlovén miniszterelnök, aki széltében-hosszában híreszteli, hogy érdekelné ez a poszt. Peterle mellett szól, hogy egy új tagállamból jön, és a legnagyobb politikai csoporthoz, az Európai Néppárthoz tartozik. Beszél németül, olaszul, angolul és franciául - amely fontos előny, amikor a nagy tagállamok között egyeztetni kell. Peterle számára azonban nagy kihívást fognak jelenteni a lengyelek, akik szintén új belépőként szeretnének egy vezető uniós posztot biztosítani maguk számára. Ha sikerül a lengyelek lobbizása, akkor ez a poszt alighanem épp az Európai Parlament elnöki tiszte lehet - zárja a brüsszeli top álláskeresőkről szóló írását az European Voice.
A Le Pen-paktum
Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője titkos megbeszéléseket folytatott Nick Griffin-nel, a szélsőséges Brit Nemzeti Párt vezetőjével. A tárgyalások célja jobboldali pártok közös páneurópai szövetségének kialakítása, hogy a jövő júniusi európai parlamenti választásokon együttesen léphessenek fel - irta legutóbbi számában a European Voice című független brüsszeli hetilap.
London egyik szállodájában tartott találkozó után Griffin beszámolt arról, hogy „alapos részletességgel beszéltünk arról, hogy a közlejövőben létrehozunk egy ilyen csoportosulást”. A találkozó részleteiről Bruno Gollnisch számolt be a belga European Voice lapnak. Gollnisch a francia Nemzeti Front parlamenti frakciójának nem hivatalos vezetője azóta, hogy Le Pen elvesztette mandátumát azt követően, hogy egy szocialista politikust inzultált.
A Brit Nemzeti Párt a hónap elején megháromszorozta mandátumainak számát az angol helyi választások során. Ezt követően azonnal be is jelentették, hogy indulni kívánnak a jövő júniusi európai választásokon, mivel úgy ítélik, hogy jó eséllyel indulhatnak a részarányos képviseleti rendszerben. A Griffin-Le Pen találkozó főbb napirendi pontja volt az a terv, hogy a két párt élére álljon annak a jobboldali csoportosulás létrehozásának Brüsszelben, amely így már közvetlen támogatást kaphat az európai költségvetésből. A parlamenti pártok státusára és finanszírozására a német Jo Leinen által készített javaslat szerint, melyet jövő héten tárgyal a parlament alkotmányos ügyekkel foglalkozó bizottsága, bármely párt akkor részesedhet központi finanszírozásból, ha legalább hat tagállamban vannak megválasztott képviselői.
A brit és a francia nemzeti pártok lehetséges partnerei között szerepel a European Voice szerint Jörg Haider osztrák Szabadságpártja, az olasz populista Északi Liga, valamint a belga bevándorlásellenes Vlaams Blok párt.
