Bárdos Róbert
A Nap könnyei

Amerikai akcióthrillerként fut Bruce Willis legújabb, idei mozija, a Nap könnyei. A világ bármely konfliktusos országában igazságot osztó, felszabadító, hős amerikai hadsereg sajátos reklámfilmjén nemcsak a Nap sír, hanem a néző is majdnem. Mert attól, hogy akciófilmről van szó, meg mi tagadás, áttételesen az iraki kérdésről is, attól lehetne akár izgalmas és árnyalt is a mondanivaló - ami e nélkül is van benne bőven, sajnos.

Bruce Willis. Ismét életmentő akcióban 

Akciófilmről lévén szó, a konkrét alaphelyzet teljesen lényegtelen. A kezdő felütésnek szánt dokumentarista hangulatú kockák túl felületesek a nigériai belviszályok bemutatásához, az pedig merőben kétséges, hogy egy átlagos mozilátogató bárhol a világon tisztában lenne a helyi törzsi háborúkkal, holmi muzulmán-keresztény konfliktusokkal fűszerezve. Persze, Bruce Willis hadnagy sem tudta előre, mire vállalkozik, csak rábeszélték a szokásos „kimentős” melóra. A polgárháború dúlta országból kell kimentenie az ott rekedt amerikaiakat, s ha már éppen ott van, némileg rendet sem árt teremteni. Igen, sejthető, főként egy hölgyért indul el a jók mentőexpedíciója. Monica Belucci nem annyira intellektusa, sokkal inkább csábító női mivolta miatt keveredhetett bele ebbe az egészbe, hogy vásznon innen és túl a hősöket egyaránt befolyása alá vonja. Ha a forgatókönyvíró következetes lett volna a komolynak szánt mondanivaló kifejtésében, akkor a női akarnokságot teljesen kihagyta volna a küldetésben bekövetkező fordulatból. Mert az elején mindenki kemény katona, majd a végére a csapat átváltozik érző szívű misszionáriussá, parancsmegtagadás árán is győzedelmeskedő humánummá. Nem tudni, ez mennyiben köszönhető Lena doktornő személyének, és mennyi marad az afrikai etnikai mészárlások megrendítő hatásának. A kamera mindenesetre többször időz hosszan a véres képsoroknál, amit a hadnagy meditálásai tesznek teljessé: folyamatosan sulykolják a mozijegyet kifizető személynek, mit gondoljon és mit érezzen a mű nézése közben. Közeledünk a végkifejlethez, felkészülve lelkiekben akár a legrosszabbra is: lehet, hogy Bruce is meghal?! Nem, azt már csak nem, hiszen mégiscsak ő a film producere… 
És tényleg nem. Az utolsó pillanatban felszállnak a megmentő vadászgépek, még a nigériai exelnök fia is túléli a szabadítást - örömében öklét magasba tartva kiáltja: Freedom! Csak a gyengébbek kedvéért persze, akiknek eddig nem lett volna világos, miért ontották az amerikai katonák a vérüket. A film esztétikai értéke maga az afrikai táj lenyűgöző szépsége, melynek látványát nehéz lett volna elrontani.