Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Adrenalin a ralin

A tavasz beköszöntével nem csak a medvék ébrednek fel és hagyják el barlangjukat. Ilyenkor a több ezer köbcentis gépállatok is megújult erővel törnek ki garázsaikból, hogy minnél nagyobb babérokhoz juttassák gazdáikat. Míg egyesek a nagy melegben a telekre járnak, vagy pecabottal a kezükben halastavak mellett hűsölnek, másoknak a sportautók döngetésekor keletkező menetszél hoz felfrissülést.


Az első helyen Béke BMW-je

A raliversenyek több változatban hivogatják a négykerekű szörnyek szerelmeseit. A hagyományosan ismert ralikon pecenként indítják a versenyzőket, a cél a legjobb részidő elérése. Ezzel szemben a ralikroszban egyszerre startolnak az autók, a tét pedig az, hogy ki előtt lobogtatják meg elsőként a kockás zászlót. Ez a verseny jellegéből adódóan jóval harcosabb, így a versenyzők az erre kiéhezett közönség adrenalinját tuningolják. 
A ralikrosz születését 1967-re teszik, amikor is Angliában egy világbajnoki futamon a rendezők egy aszfaltos-sóderes pályát jelöltek ki a versenyzőknek. A pálya hossza 800-1200 méter közötti, melyet a közönség 30 méternél jobban sehol sem közelíthet meg.
Magyarországon először 1984-ben rendeztek ilyen versenyt, és gyorsan kedvező fogadtatásra talált mind a versenyzők, mind a közönség előtt. Az országban hivatalosan két ralikrosz pálya ad otthont a kiszuperált versenyautóknak: Máriapócson, illetve Nyírádon. 
A hétvégén Nyírádon rendeztek kétnapos derbit. A tikkasztó meleg ellenére 3-4 ezer ember volt kiváncsi rá, hogy mit produkálnak a versenyzők. Szombaton a bemelegítést követően megkezdődtek az előfutamok, melyek vasárnap folytatódtak, majd délután, a legnagyobb melegben vette kezdetét a döntő. A leglátványosabb futamon egy debreceni fiatalember fűtötte fel a hangulatot. Béke Attila nem túl békésen, sőt, a többiekhez képest jóval rámenősebben, vagányabbul hajtott, amit a közönség felhördülései és elismerő tapsa is jól tükrözött. „Szeretem, ha a közönség élvezi a futamokat. Ha csak egymás után döngetünk - úgymond: vonatozunk - az unalmassá tud vállni. Igyekszem látványosan vezetni, nagyon bírom a küzdelmet, amikor ütközünk, vagy probáljuk «test a testtel» kiszorítani egymást az útról. Ez tűzbe hozza az embereket, engem pedig ezzel a lelkesedéssel inspirálnak” - ismerhettük meg Béke ars poeticáját.
Attila tíz éve csap versenyszerűen a lóerők közé. Előtte a közutakon hangolódott rá az autóversenyzésre. „Amikor elkezdtem ezzel az egésszel foglalkozni, sokszor felborultam, meg rendőrök elől menekültem. Télen se nagyon bírok magammal, ilyenkor jégralizni szoktam.”
Béke láthatóan a BMW-re esküszik. Egy ilyen tipusú járgány volt az első autója, és most is egy 3000 köpcös Bömössel tolta el az útból a bronzérem várományosát. Ha van még egy kör a futamból, az első helyezetet is leváltja, így csak megszorongatni volt ideje.
A versenyeket három kategóriában szokták megrendezni. A profikat az első és a másodosztály képviseli, míg a harmadosztály az amatőröké. A csoportok nem a tehetség alapján vannak kialakítva, hanem az autók teljesítményétől függően. Ezért fordulhat elő, hogy az amatőrök között néha tehetségesebb pilóták vannak, mint a profiknál. Az első osztályban 50-100 millió között van némelyik autó értéke. Ehhez komoly szponzorokra van szükség. „Ha anyagilag megtehetném, akkor se valószínű, hogy felsőbb kategóriákba mennék. Ott a többség félti a kocsiját, és ezt a szervezők is egyre inkább felismerik, ezért támogatják a harmadosztályt. A közönségnek ugyanis kevés a szimpla száguldozás, ütközést, harcot akar.”
Attila nem magányos harcos. Négy gyermek apukája, és ha teheti, mindig magával viszi őket is a versenyekre. „Nálunk minden verseny egyúttal családi program is. Bepakoljuk a gyerekeket a mikrobuszba, és irány a pálya. Feleségem támogatása nélkül nem tudnék felhőtlenül versenyezni. Ha nem nyerek, kapok néha egy kis fejmosást is. A gyerekek is nagyon élvezik, amikor apu rója a köröket, főként ha győzök.”
Andrea, Attila felesége, ma is a mikrobusz mellett felépített sátor alól drukkol a gyerekekkel és a hétvégére érkező barátokkal együtt. 
„Szerencsére nem olyan veszélyes sport ez, mint amennyire egy laikusnak elsőre tűnhet. Akkor szoktam csak izgulni, amikor Attila gyötri a rivális autókat, de egyébként nem aggódok” - hárítja el határozottan a nyugtalanság gondolatát Andrea. 
Egyesek szerint Attilát Debrecenben és környékén jobban ismerik, mint a DVSC-futballcsapat sztárjait. Máriapócson nem ritka, hogy akár 10 ezer néző előtt bizonyítja rátermettségét. Tavaly ő lett a pálya koronázatlan királya, mivel ötből öt alkalommal a dobogó legtetején végzett.