Péntek esti sajtóklub Debreczeni József műsorvezetővel, vendégek: Katona Tamás történész, Lakner Zoltán politológus és Bod Péter Ákos közgazdász. Téma a kormányátalakítás.
Mv.: Az elmúlt hét legfontosabb politikai eseménye a kormányváltozás volt. Három minisztert - köztük egy SZDSZ-est, Kóródi Máriát - leváltott a kormányfő, és ötöt nevezett ki a helyére. Azt javaslom, hogy menjünk sorba, kezdjük Görgey Gáborral.
L. Z.: Görgey Gábor kinevezésével az lehetett a szándéka Medgyessy Péternek, hogy személyében egy tekintélyes ember presztizst adjon ennek a tárcának, és alatta kellett volna, hogy legyen egy olyan erőteljes közigazgatási kar, amely karban tartja a tárcának a működését. Ez utóbbi nem annyira valósult meg, és hát Görgey Gábornak már a belépője a Nemzeti Színház ügyében egy darázsfészekbe nyúlás volt.
Mv.: Kóródi Mária sem szerepelt valami fényesen, mint miniszter, de mondjuk olyan természetű baklövései nem voltak, mint Görgeynek. A miniszterelnök erélyét mutatja, hogy az SZDSZ-szel szemben a leváltását keresztül vitte.
L. Z.: A sok MSZP-s távozó mellett nyilvánvaló volt, hogy SZDSZ-es miniszternek is távoznia kell. Végül is ki lehet sakkozni, hogy miért éppen Kóródi Máriának kellett mennie. Az más kérdés, hogy egyáltalán az SZDSZ-es miniszterek mennyiben tudják megjeleníteni az SZDSZ programját a kormányban, különösen pedig egy nem pártpolitikus, például Persányi Miklós, aki egyébként kétségtelenül kiváló szakember, és széles körben támogatott miniszter.
Mv.: Akkor nézzük Jánosi Györgyöt. Úgy tűnik, hogy az ő leváltása volt az igazi meglepetés…
L.Z.: Viszont nála felvethető az mindenképpen, hogy ő annak idején nyíltan támogatta Németh Miklós miniszterelnök-jelöltségét, és ilyen értelemben sem Kovács László, sem Medgyessy Péter nem lelkesedhetett különösebben a kormánytagságáért.
Mv.: Ákos, te nagyon hallgatsz, nem akarsz rosszat mondani vagy jót?
B. P. Á.: Nem, én azt gondolom, hogy meg kellett volna kérdezni a miniszterelnököt négyszemközt, hogy mit gondol ezekről a személyekről, mert valószínűleg itt vannak személyes szimpátiák és antipátiák. Nem tudom, Kóródi menynyire jó tárcavezető, mennyire tudja mozgatni az apparátusát, a háttérintézményeket. A saját életemnek is a töredék része volt az, ami a nyilvánosság előtt zajlott, és kizárólag abból vontak le következtetést a működésemről.
Mv.: Nézzük akkor az új minisztereket, egyelőre a jelölteket. Hiller István kerül Görgey Gábor székébe.
A Magyar Nemzetben azt írta róla Tihanyi Örs, hogy intelligens, európai formátumú, az egyetlen valaki, akiről el lehet hinni, hogy szociáldemokrata karakter, és nincs semmi folt a múltjában.
K. T.: Azt hiszem, hogy tényleg nincsen folt a múltjában, és egy tehetséges történész fiatalember, akinek nem volt könnyű dolga az oktatási tárcában. Tehát azt hiszem, hogy számára egy nagy felszabadulás, és talán van benne annyi fiatalos rámenősség, hogy megszüli ezt a minisztériumot, mert ezt még tulajdonképp fel kell állítani, fazont kell adni neki. A szakértő kormányról nekem az a meggyőződésem, hogy a szakértő kormány, az nem éri el a célját, mert a tárca érdekek mentén állandóan széthasad. Egy kormány: csapat, és ez a csapat most nagyon kezd a Medgyessy csapata lenni. Úgy tűnik, Gyurcsány a kijelölt trónörökös, aki a Jánosi helyére ül.
Mv.: Nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc a legérdekesebb új figura. Ti hogy látjátok az ő szerepét, vagy lehetséges szerepét? A lapok címoldalán van.
L. Z.: Igazából sok mindent csak jósolni lehet Gyurcsány Ferenccel kapcsolatosan. Én azt gondolom, hogy ő most lesz politikailag végképp nagykorúsítva, és most van bedobva az első vonalba, hogy neki innentől kezdve produkálnia kell, és nem elegendő az, hogy kéthetente ír a Népszabadságban egy programadónak szánt cikket. Amiről egyébként azt gondolom, hogy az ideológusi fellépés sokkal inkább a saját karrier építését szolgálja, és nem azt, hogy itt valamiféle MSZP-s értékvilágot megalapozzon, amit Hiller Istvánból sokkal inkább kinézek.
Mv.: Hát Gyurcsány Ferenc üzletember, aki előtte politikus volt, Kövér László és Orbán Viktor nemzedéke, érdekes, hogy ez a generáció abban az időben hogyan vált ketté, és indult el két úton. Az egyik a KISZ-en keresztül próbált politikai karriert csinálni és hát valamilyen változásokat, a másik pedig végül megalapította a Fideszt. Gyurcsány persze azért nem csinált pártállami karriert, mert megbukott a pártállam időközben.
K. T.: Gyurcsány azért is van jó helyen, mert egy ideológiai ballasztoktól szabadult pártban az ő példája a vonzó példa.
Mv.: Juhász Endréről, illetve Lévai Katalinról lehet, hogy nem is a személyük annyira érdekes, hiszen az övéik új pozíciók, európai ügyek minisztere, illetve esélyegyenlőségi miniszter lesz, amit nem tudom, hogyan értelmeztek, milyen tárca ez?
L. Z.: Mindkettő elismert szakember. Juhász Endrével kapcsolatban csak találgathatunk. Lehetséges, hogy rajta keresztül a miniszterelnök kezébe csúszik át a magyar külpolitika irányításának jelenleg legfontosabb irányvonala. Lévai Katalinról meg anynyit, hogy azon kevesek közé tartozik szerintem a magyar szociális szakmában, akik nemcsak értenek ahhoz, amit végeznek, hanem ő egy kiváló érdekérvényesítő is.