Hetek - VII. évfolyam, 16. szám, 2003. április 18

Van közöttük büntetőbíró, katonatiszt, főorvos, mérnök, de fiatalok és nyugdíjasok is egyaránt beletartoznak a „bolti szarkák társadalmába”. Nem állítjuk, hogy a népesség minden rétegében előforduló tolvajok az adott csoport egészére jellemzőek, de a kirívó példák akkor is elgondolkodtatóak. Egyesek belső kényszerből vagy csak kalandvágyból, mások szükségből választják a megélhetésnek e visszataszító módját. Az elmúlt évtizedben a bolti tolvajok rafináltabbak és agresszívabbak lettek - állítja több üzlet vezetője.

Pipec fiatalember távozik egy ismert bevásárlóközpontból. Civil ruhás biztonsági őr szólítja meg, a vásárlási blokkot kéri. Mint a villám kilő a gyanúsított, a szatyrot eldobja. A tér hirtelen megelevenedik, három másik civil ruhás is mozgásba lendül - mint kiderül, régóta figyelték a pasit.
Az eset nem egyedi. Lehet valaki jól öltözött vagy szakadt, külföldi vagy hazai, magas pozíciójú vezető vagy egyszerű alkalmazott, esetleg munkanélküli, a bolti lopások szempontjából mindegy - feleli érdeklődésünkre T. Mária, egy hatodik kerületi élelmiszerbolt üzletvezetője, aki harminc éve dolgozik a szakmában.
„A hetvenes években rajtakaptunk egy hölgyet, hogy egy üveg Skander bég konyakkal igyekezett az üzletből fizetés nélkül kislisszolni. Elkészítettük a jegyzőkönyvet, lett is belőle nagy lótás-futás - kiderült ugyanis, hogy büntetőbíró az illető. A jegyzőkönyvet páncélszekrénybe tettük - ne legyen belőle ügy. Rá egy hónapra ismét lopás miatt értük tetten az illetőt…”
„Ma is ugyanúgy lopnak a társadalom minden rétegéből” - állítja az üzletasszony, akinek tapasztalatai szerint nem a rosszul öltözöttek, gyanús arcúak jönnek leginkább számításba, mint azt sokan gondolnák. Az igazán veszélyes bolti tolvajok sokkal inkább az elegáns, határozott fellépésű, megnyerő modorú vásárlók közül kerülnek ki, akikről senki nem gondolna rosszat.
„Jó napot, Ferikém! Hogy van, Zolikám?” - érkezett az óbudai kis élelmiszerüzletbe a törzsvevőnek számító Irénke. A gyanú felett álló asszony már két éve ide járt vásárolni, húsvétkor, ünnepekkor még apróbb ajándékokkal is kedveskedett. Mellesleg: mindig két szatyorral érkezett. Kínos volt a pillanat, amikor kiderült: az egyik szatyorba titokban mindig bekerült valami egyéb… „A legveszélyesebbek azok a vevők, akik mindennap jönnek, rendkívül kedvesek, aranyosak, jópofák, és ezt mi is igyekezünk viszonozni. Egy ilyen esetben akkor fordult a kocka, amikor új biztonsági őr érkezett hozzánk, aki más szemmel nézte a vevőket, mint mi. Észrevette, hogy egy lapos üveg rövidital a kedves, bájos vevő farzsebébe kerül. Mindjárt megértettük, miért fogy olyan ütemben az a bizonyos lapos üveg” - meséli a hatodik kerületi boltvezető, akit akkor cserbenhagyott a hatodik érzéke. A kedves és kevésbé ártalmas vevők között az a szokás is elterjedt, hogy a pénztárhoz való érkezés előtt elcsipegetik a kosarukba tett nagy szemű, spanyol szőlő bogyóit, elnassolják a Túró Rudit vagy apróbb csokoládékat, elfogyasztják a péksüteményt. Ennél fondorlatosabb trükk, amikor a kedves vásárló megcseréli az árcédulákat, így a drágább termékhez alacsonyabb - mondhatnánk diszkont - áron jut hozzá.

Áruházi mozgólépcső. A tolvajok felemelkedésének egyik módja Fotók: Somorjai L.

„Vannak olyanok, akik úgy mennek lopni, mintha valami munkahelyre mennének be. A ruházati és cipőüzletek: külön sztori” - mondja felháborodottan T. Mária. Ezzel a mondatával az alkalmi tolvajok után egy új kategóriára mutat rá, akik mindennap, előre felkészült módon vetik be magukat a boltokba, bevásárlóközpontokba. A bolt biztonsági őre, Z. Lajos úgy tudja, hogy havonta három-négyszázezer forint jövedelemre tesznek szert az ilyen „vásárlók”, akik a lopott portékát továbbértékesítik. Gyakori eset, hogy egyszerre többen érkeznek, és amíg egyikük eltereli az eladók figyelmét, a másikuk pakol. Sokszor a ruhájukat is a célnak megfelelően preparálják, bő zsebbel, dupla nadrággal, vagy éppen a táskájukat alakítják át oly módon, hogy a biztonsági kapukon való áthaladáskor az érzékelő ne reagáljon a benne elhelyezett darabra. Mikus Györgyi, egy ismert könyvhálózat egyik boltjának vezetője arról számol be, hogy az alkalmi tolvajok mellett előre megszervezett akciókra lettek figyelmesek: egy ember kioperálja - sokszor durván kitépi - a könyvekből a lopást gátló matricákat, amelyek a biztonsági kapun áthaladva beindítanák a jelzőrendszert. Később a csapat másik tagja érkezik, aki már tudja, hol keresse a szóban forgó könyveket - neki már könnyebb dolga van. Ha nem sikerül az akció, az áru akkor is durván sérül, eladhatatlanná válik.
A könyvtolvajok nem az olvasás szerelmesei, hanem tovább csencselnek. Néhány évvel ezelőtt a nagyszótár volt a favorit. Olyanynyira megkedvelték ezeket a kiadványokat, hogy a boltvezető elrendelte: az összes szótárat tegyék a pénztár mellé, és csak akkor kaphatja meg a vevő, ha kéri. „Minden könyvön van lopásjelző, de preparált táskával is el lehet vinni úgy, hogy a biztonsági kapu nem jelez” - egészíti ki mondandóját Mikus Györgyi. A tekintélyes méretű könyvek egyébként másként is felhasználhatóak a minden hájjal megkent tolvajok számára: régebben úgy vitték ki a közértből az értékes italokat, hogy egy vastag könyv belsejébe rejtették azokat, előtte azonban a könyv lapjait a megfelelő formában kivágták. Elegánsan, könyvvel a kezükben sétáltak ki a mit sem sejtő pénztáros mellett.

Új cipő és nyúlcipő

A biztonsági technikák fejlődésével a tolvajok rafináltsága is lépést tart, de olyan is előfordul, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyják azokat. Egy neves cipő-márkakereskedésben klasszikus módszernek számított, hogy a vevők a próba után nemes egyszerűséggel a lábukon felejtették az új cipőt, míg a régit az új dobozába rejtették, és ott hagyták. Hogyha távozáskor véletlenül megszólalt a detektoros kapu, akkor az új cipő hirtelen átalakult nyúlcipővé…
A kereskedelemben az is gyakori trükk, hogy fiatalkorú gyermekkel érkeznek a rossz szándékú álvevők, lebukás esetén a gyerek viszi el a balhét.
A biztonsági berendezések mellett pótolhatatlan tehát egy vagy több szemfüles biztonsági őr alkalmazása, akik első látásra kiszúrják a valóban gyanús alakokat. Hogy hogyan? Z. Lajos szerint egészen másként viselkedik az, aki hátsó szándékkal érkezik. „Aki vásárolni akar, az nem azt nézi, ki hogy mozog a boltban. A zavart viselkedés főleg azokra jellemző, akik szükségből lopnak, például azért, mert éhesek, azonban ez a ritkább. Aki ugyanis nagyobb értékű árura van ráállva, nem jön zavarba - állítja a biztonsági őr. - Volt például egy eset, amikor egy férfi határozott léptekkel érkezett, lekapott a polcról egy literes Unicumot, és egy mozdulattal behajította a kabátja gallérjába. A derekán meg volt kötve, ami fölfogta, nem esett ki, kész. Nem tagadta, iratai rendben voltak. Mivel tízezer forint alatti értékről volt szó, nem lett belőle rendőrségi ügy, a jegyzőkönyvet azonban felvettük.”
A vagyonőr foglalkozása egyébként nem veszélytelen. Z. Lajost egyszer egy rúd szalámiért akarták hasba szúrni. Akkor éppen a Móricz Zsigmond körtéri élelmiszerboltban dolgozott, és arra lett figyelmes, hogy két hölgy - hoszszú szoknya, bő pulóver - érkezik. Lekapnak egy rúd szalámit, és addig adogatják egymásnak, amíg egyszer csak eltűnik a szalámi. Hősünk sem volt rest, megállította őket, mire az egyik nő kést kapott elő, és Z. Lajos irányába mozdult. Az őr csak azért úszta meg egy széthasított pulóverrel, mert még időben hátrább ugrott. Egyébként a tettesek hárman voltak, a harmadik személy - egy férfi - Wartburgban várta az utcán a rablókká vált tolvajokat. A lelkes biztonságis legutóbbi története ennél is drámaibb: elfogott egy narkós fiatalembert, aki egy díszdobozos Johnny Walkerrel sétált ki a bejáraton. Rövid dulakodás után a tolvaj megharapta a biztonsági őrt, aki azóta orvosi kontrollra jár: a harapásban ugyanis kimutatták a Hepatitis C vírust.

„Teherbe esés” a ruhaüzletben

A nagy áruházak védelmét más struktúra szerint kell felépíteni, mint a kis boltokét - tájékoztatta lapunkat egy neves bevásárlóközpont biztonsági főnöke. A külön védelem oka, hogy többfajta lopási módszer is megjelenik, és jelentős az „üzemi szarkák” ténykedése is, igazán nagy anyagi kárt pedig ők tudnak okozni. Többször előfordult már, hogy a bevásárlóközpontokat épp az áru beszállítói, illetve az alkalmazottak rövidítették meg, így történt ez a kilencvenes évek közepén is, amikor a budai Skála egyik rendésze az árukiadóval összejátszva egy lakást töltött meg műszaki cikkekkel. Az ilyen esetek miatt ma már a személyzetet is kamerák figyelik.
A bevásárlóközpontokra szakosodott egyéb tolvajok ötletekben kifogyhatatlanok - folytatta a biztonsági főnök -, így például a közeli húsvétra való tekintettel egy ballonkabátos úr a vállára felszerelt kampókra akasztva próbált meg kimenekíteni néhány rúd kolbászt az élelmiszerüzletből. Egy hölgy pedig azzal keltett feltűnést, hogy „soványan” ment be egy ruhaüzletbe, majd rövid időn belül „kilenchónapos kismamaként” távozott volna. De veszélyek leselkednek a turistákra is, mert egyes bandák - miközben a turisták vásárolnak - a bolt helyett az ő kifosztásukra szakosodtak.
A bolti eladónak, vagyonőrnek nincs joga arra, hogy a gyanúsítottat megmotozza, táskáját átvizsgálja, azonban gyanú esetén félrevonhatja és megkérheti, hogy pakolja ki a zsebeit, táskáját. Ha erre nem hajlandó, hívhat rendőrt, külső segítséget. A felvett jegyzőkönyvet azután elküldik a lakóhely szerinti önkormányzathoz, a büntetést a rendőrség, halmazati esetben a bíróság szabja ki. Egyre elterjedtebb az is, hogy az esetről tájékoztatják az enyveskezű személy munkahelyét, illetve iskoláját.

Arra a felvetésünkre, hogy a bolti lopások mögött esetleg az elmúlt, szocialista éra „miénk a gyár” szemlélete él tovább, Csernyikné dr. Póth Ágnes kriminálpszichológus, a Rendőrtiszti Főiskola Pszichológiai Tanszékének megbízott vezetője úgy reagált, hogy ez maximum a munkahelyi lopásokban élhet tovább. Abban az esetben, amikor egy orvos, bíró, jó társadalmi pozícióval rendelkező állampolgár kockáztatja hírnevét vagy akár egzisztenciáját egy jövedelméhez képest filléres áru eltulajdonításával, olyan pszichológiai folyamatról lehet szó, amely sok összetevőből állhat, de egyáltalán nem magyar specialitás - gondoljunk csak arra a neves külföldi színésznőre, aki a közelmúltban bukott le bolti lopás miatt. Lehetséges például, hogy egy neurotikus személyiség áll a történtek mögött, aki belső kényszert érez a belül felgyülemlett feszültségek ily módon történő oldására, illetve egy sajátos izgalmi állapot átélésére. Öngerjesztő módon az elkövetett cselekedet újra okot ad az illetőnek arra, hogy szoronghasson. „Erre szokták azt mondani, hogy szocializált személy is tud elkövetni antiszociális cselekedetet - mondta a pszichológus. - Az azonban, hogy valaki ilyen személyiségzavarral küszködik, nem jelent kóros elmeállapotot, és nem menti fel a törvény hatálya alól, mert a realitás kontrollja megvan. Nagyon jól tudja, mit csinál, csak nem tud ellenállni a kísértésnek” - tette hozzá. Akár kleptomániáról, akár előre kitervelt módon elkövetett lopásokról van szó, olyan antiszociális cselekedetekkel állunk szemben, amelyek ellen a büntetőjog eszközeivel is fel kell lépni. Amíg azonban az egyiket terápiával lehet gyógyítani, a másik okot megfelelő szocializációval, befolyással, neveléssel lehet megelőzni.
Antiszociális személyiségek léte egyáltalán nem magyar specialitás, ilyen emberek mindig voltak és lesznek a világon. Minden nemzetnek, minden országnak megvannak a maguk „szarkái” és a maguk bűnözői, akik az ország többségével szemben tisztességtelenül akarnak megélni. „Fontos, hogy ezeket az árnyoldalakat ne vetítsük rá azokra a magyar családokra és személyekre, akik esetleg kevés pénzből, tisztességesen nevelik gyermekeiket” - mondta a szakember.