Hetek-összeállítás
Bujkálástól a mosakodásig
Franciaországban a szövetségesek sikereiről szóló hírek nyomán úgy tűnik, hogy savanyú a szőlő. Chirac elnök gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől. Az utóbbi napok fő témája a „háború képei, a képek háborúja” - ahogy egy kommentár fogalmazott.
A francia sajtó az Egyesült Államokat rendszeresen Góliátnak vagy Gullivernek nevezi, aki a lilliputiak ellen vívja a háborút. A Nouvel Observateur a kommunista rendszerek totalitarizmusához hasonlítja az amerikai hegemónia kiépítését célzó „messianisztikus” háborút, melynek első lépése lenne a Közel-Kelet teljes meghódítása.
Irak melletti tüntetés Párizsban. A tények nem zavarnak Fotó: ReutersA Le Point helyszíni riportja Bagdadból megerősíti, hogy Szaddám Huszein nem fogja hagyni az embereket elmenekülni, hogy az amerikaiak ne egy üres várost találjanak. Ugyanez a lap vezércikkében hivatkozik arra, hogy Franciaország magatartására magyarázatot adhat a jelentős iszlám bevándorló réteg, amelyet kezelni kell. A Quai d’Orsay (a párizsi külügyminisztérium) számára továbbra is a szent tehén jelentőségével bír az arab politika, annak ellenére, hogy eddig az nem sok eredménnyel járt.
A Le Point véleménye szerint „Franciaország rég elveszett dicsőségének hamvait igyekszik széthinteni a népek tudatába, kialakítva egy új »univerzalista« látásmódot, amely szembehelyezkedik az amerikai messianizmussal.”
A lap idézi egy amerikai kutató könyvét (Robert Kagan: A hatalom és a gyengeség. Az Egyesült Államok és Európa az új világrendben), melyet így jellemez: Egy erejében biztos Amerika szemben egy jogászkodásba menekülő Európával: ez az amerikai héják könyörtelen diagnózisa a kontinensről.
A könyv értelmezése szerint az Egyesült Államok számára, amely egyre inkább magáénak tudhatja az erőt és a hatalmat, a követendő út az „unilateralizmus” lesz, amely számára a nemzetközi intézmények csak hátráltató tényezők. Európa viszont, amely egyre inkább veszít erejéből, a jogi normák, nemzetközi szabályok és közös intézmények védelmébe menekül.
