Debreczeni József: A taszári kiképzőbázis, a légtér átengedése, ami már megtörtént, nyilvánvalóan kifejezi Magyarországnak a háborúhoz való viszonyát. Viszont katonát nem küldünk Irakba, ellentétben Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Bulgáriával vagy Romániával, úgyhogy ehhez képest két kijelentést idézek, szerintem induljunk ki ezekből. A magyar miniszterelnök azt mondja, hogy mindvégig a békés megoldást kereste a kormány és Magyarország, az ellenzék egyik vezető külpolitikusa, Németh Zsolt pedig azt mondja, hogy Magyarország hadban áll, tehát hadiállapotban van, ha katonailag nem is, de jogilag és politikailag igen. Mind a két megállapítás olyan, ami szerintem figyelemre méltó. Egyáltalán, hogyan értékelitek Magyarország viszonyát ehhez a helyzethez?
Boross Péter: Hát ez nehéz kérdés, kommentálni is nehéz kérdés. Engem a Távirati Iroda felkért egy nyilatkozatra, amit én meg is tettem, amikor az első
repülőgépet elindították. Ahogy kitört a háború, én azt ajánlottam a magyar politikusoknak, hogy most bölcs mértéktartással nyilatkozzanak, hogy egy év múlva ne kelljen a kimondott szavakat megbánni. Én úgy látom, hogy ezt nem fogadják meg, de azért úgy pusztába kiáltva ez részemről elhangzott. Az ismerethiányok nagyon rossz tanácsokat adnak korai kijelentésekre. E pillanatban, ha átrendeződnek a hatalmi súlypontok, egy olyan helyzetű országnak, mint Magyarország, meg kell várnia a helyzet alakulását, és nem kell fejjel nekirohanni a falnak pusztán azért, mert itt valami belpolitikai előnyszerzés ezt indokolná. Nagyon kell vigyázni, hogy egy politikai generáció alkalmas és méltó legyen a kor kihívásaira. Én tehát ezt szomorúan látom, hogy hiányzik az a mértéktartó megfontoltság, ami most kellene.
Debreczeni József: A kormányoldalra gondolsz, vagy az ellenzékre?
Boross Péter: Mind a kettőre. A kormányoldal kommunikációjával majdnem nevetségessé válik, nem megfontoltan nyilatkozik, minden szembejövő mikrofont bekap. A magyar közvéleményt izgatja, hogy kiket képeznek ki Taszáron. Azt hiszem, közületek egyedül tartozom ahhoz a generációhoz, amelyik puskaport szagolt, átélte a II. világháborút, körülbelül tudja, hogy az micsoda. Itt most amolyan izgatás folyik, mert hiszen ha már naponta tizedszer nyugtatják meg a lakosságot, hogy mostantól kezdve több rendőr lesz az utcán, meg a fene tudja, hogy mi minden, attól óhatatlanul izgulni kezdenek az emberek. És én végtelenül sajnálom azt a magyar tévénézőt, aki tényleg komolyan foglalkozik azzal, hogy mi itt háborúban vagyunk-e. Ezer kilométerre ide lőnek, és bombáznak, hát akkor miért nem lehet a magyar lakosságnak egy higgadtabb hangvétellel elmondani, hogy hát gyerekek, itt vannak viták politikai pártok között, hogy átrepüljenek-e, meg hogy mikor röpüljenek át, de ez nem veszélyeztet téged, a családod, a gyerekeid életét. Hát ne túlozzuk már el!
Gergely András: Érthetetlen ez a hisztériakeltés valóban, hogy most a rendőrök kivonulnak golyóálló mellényben, és pisztoly helyett karabéllyal, hát semmi értelme nincs! Hát ennek a hírnek a betörők örülnek, mert ugye a rendőr nem lesz olyan mozgékony, nem tud utánaszaladni, több autót lehet ellopni, mert a rendőröket onnan vonják el ezekre a feladatokra. Hát egy-két helyen persze azért kell erősíteni, egy-két követségnél… Ugyanez Taszár, hogy szinte minden iraki esemény után a televízióban, a rádióban azt hallja az ember, hogy kapcsoljuk Taszárt, ahol a tudósítónk elmondja, hogy Taszár nyugodt. Naná! Hát nem Taszárt bombázzák. Szegény Szaddám Huszeinre mondjunk már egy jó szót, hogy nem érdekli őt, hogy a magyaroknak odapörköljön, van neki elég baja. Tehát az ország nyugodt, és ezt fölöslegesen igyekszik bizonyítani a kormány.
Ez a kormányoldalnak a gyengesége. Ellenzéki oldalról pedig ugye az a vélemény, hogy háborúban állunk. Hát nem állunk háborúban, akárhogy is értelmezzük. Nemzetközi jogilag problematikus a helyzet, mondjuk így.
Bod Péter Ákos: Bush azt mondta, hogy 35 ország adott kulcsfontosságú támogatást, kezdve a bázisok átengedésével, ugye ez vagyunk mi, a hírszerzési és logisztikai támogatásig. Ennek a koalíciónak minden nemzete úgy döntött, hogy viseli a felelősséget, vállalja a teendőket, és osztozik a dicsőségben. Azért valamivel több felelőssége van annak az országnak, annak a kormányzatnak, amelyiket a világ is ide sorol. Ezt azért, mondjuk, le lehetett volna írni.
Gergely András: Hát igen, itt a Népszabadság meg akarta kímélni a közvéleményt.
Debreczeni József: Na most, ami a nagyobb baj, hogy a légtérátengedés kapcsán is egy nagyon súlyos sumákolás történt: nem merte a kormány a parlament elé vinni a dolgot, hogy egy országgyűlési határozatot elérjen, hanem egy 1998-as országgyűlési határozatot tekintett jogfolytonosnak vagy jogerősnek, amit 1998. február 17-én hozott még az Országgyűlés, még a Horn-kormányzat idején. Ez nagyon kínos szerintem, hogy egy ilyen 1998-as határozatot most még szavatosnak tekintenek.
Boross Péter: Hát igen, ez az a tipikus eset, mint a vonatügyben is volt, hogy valójában minden politikai résztvevő tudja, hogy végső fokon igent kell mondani egy NATO-tagországnak. De kétségkívül nagyon meg lehet a kormány munkáját nehezíteni szövegmódosításokkal, cizellálásokkal és sok mindennel, amelyek az ellenzék számára politikai szerepvállalási lehetőségek, és gondolom ezt el akarta kerülni a kormány, ezért nagyvonalúan az ismert álláspontra helyezkedett.
Debreczeni József: Ezt én nem nevezném nagyvonalúnak.
Bod Péter Ákos: Tizenkét éven keresztül volt egy külpolitikai konszenzus. Most olyan egyszerűen elfeledkezünk erről, hogy ezekben a nagy ügyekben ellenzéknek, kormánypártnak együtt kell működni, ami eddig tulajdonképpen sikerült is. Nyilván azért nem merték odavinni, mert féltek, hogy nem lesz meg a konszenzus.
Debreczeni József: Nem mindig volt konszenzus, mert Koszovó esetében, emlékszem, hogy az MSZP kihátrált, és hirtelen békepártivá vált.
Boross Péter: Én négy évig kínlódtam 1991 és 1994 között, hogy a délvidéki magyarokat védjük. Utólag be kell vallanom, hogy én fel is léptem annak érdekében, hogy kellene Milosevicsnek egy nemet üzenni, mert azt kell mondanom, hogy hivatalos és főleg nem hivatalos forrásokon keresztül ilyen üzeneteket
kapott. Ez ma már történelem, de ez azt mutatja, hogy nagymértékben a pozíció, a belpolitikai pozíció határozza meg az álláspontokat. Hiszen akkor a szocialisták ellenállása a mai gyakorlatuk…
Gergely András: Fordítottja volt, igen.
Boross Péter: Abszolút ésszerűtlennek tűnik, és akkor azt hiszem, hogy az alapvető bajhoz jutottunk el, hogy felelős politikusok ilyen ügyekben sem tudnak felülemelkedni a törzsi viszályokon. Mobutu mondta ezt, amikor a vallon-flamand ellentét volt, hogy „nem értem a belgákat, nem tudnak felülemelkedni a törzsi viszályon”.
Debreczeni József: Ilyen horderejű ügyben azért rendes, tisztességes parlamenti vitát és parlamenti döntést nem lehet megúszni, vagy megkerülni. A magyar történelem bővelkedett már, vagy hozott olyan drámai eseteket, amikor miniszterelnököknek az életükkel kellett fizetniük hasonló ügyek miatt, Batthyánytól Bárdossyn keresztül Nagy Imréig. Remélem, nem ijesztünk rá túlságosan Medgyessy Péterre ezzel a zárszóval.
(A Magyar ATV a Hetek Szerkesztősége stratégiai partnere. Lapunkban folyamatosan szemlézünk - szerkesztett és rövidített változatban - a televízió műsoraiból.)