Márer György New York
A közvélemény nyomása

„A győzelem közel van” - mondotta a napokban Szaddám Huszein. A kérdés csupán az, hogy kinek a győzelme. A tények egyáltalán nem azt mutatják, hogy az övé! Az Egyesült Államokban a média ennek ellenére a kezdeti örömujjongások után átesett a ló másik oldalára, és mióta amerikai áldozatokról is érkeztek hírek, gondterheltségbe zuhant. 

Tomahawk rakéta indítása a Földközi-tengerről. Háború online

Mindenki tisztában van azzal, hogy nincs háború veszteség nélkül, és bármilyen erős legyen is az egyik oldal, nem kerülheti el azt, hogy katonái essenek el, illetve sebesüljenek meg, hiszen az ellenség sem csúzliból lövöldöz papírgalacsinokat. Maga Bush elnök is megkísérelte, hogy kissé alacsonyabb fokra szállítsa le az amerikaiak várakozásait a korai és fájdalommentes győzelmet illetően. „Nyilvánvaló, hogy időbe fog telni, mire elérjük célunkat. Biztosíthatom az amerikai népet, hogy komoly haladást értünk el, de arról is biztosíthatom, hogy ez csak az ádáz harc kezdete” - fogalmazott. Egyszerű nyelven az államfő közölte, hogy lesznek még komoly csaták, és sajnos ezekben az amerikai katonák közül is soknak kell feláldoznia az életét. No de „a háború, az háború” - szögezte le Donald H. Rumsfeld védelmi miniszter, majd hozzáfűzte: „és embertelen dolog”. 
Kezdetben a média alaptalanul felajzotta a kedélyeket, és olyasféleképpen állította be a dolgot, hogy az amerikai csapatok szinte minden ellenállás és veszteség nélkül érik majd el a céljukat. Amikor aztán jöttek a hírek, hogy az irakiak ellenállnak, sőt egyes helyeken eléggé keményen, hirtelen megváltozott a kép. 
A tévécsatornákon közvetíteni kezdték, amint az iraki televízió mutogatta az amerikai hadifoglyokat, illetve halottakat, és az ábrázolási mód a valóságnál sokkal sötétebbre festette ezeket a képeket. A hatalmas amerikai erőfölény ecsetelését felváltották a sebezhetőséget kidomborító képek. 
Az újságok szalagcímei is hasonló változásokon mentek keresztül. Amíg szombaton még az amerikai erők ellenállás nélküli, gyors előretöréséről, egy felszabadított iraki falu lakóinak örömmámoráról, a Bagdadra dobott bombák okozta égbe csapó lángokról szóltak, addig az amerikai oldal sikereiről közölt tudósításokat felváltották az olyan szalagcímek, mint „Árulás a 101-eseknél”, „Az irakiak harcba lendültek”, „Képmutató megadás”, „Halványul a könnyű győzelem reménye”. Az olvasótábor szinte megrökönyödve szemlélte a különbséget a szombati és a hétfői lapok híradásai és hangvétele között. A szerkesztők és tudósítók elismerték, hogy őket is alaposan meglepték azok az akadályok, amelyekbe az amerikai csapatok beleütköztek. „Tanulunk, és szinte együtt fejlődünk a napi hírekkel. Az ellentmondó első oldalak és szalagcímek a valóságot tükrözik” - ismerte el a Los Angeles Times főszerkesztője. Az olvasók és nézők tábora azonban nehezen tudja megítélni, vajon hol is áll az amerikai média. Érdekes módon egész tömegek fordulnak a számítógépek, az internet felé, mivel szomjasak az olyan hírekre, amelyeket még nem alakítottak át a bemondók vagy a hagyományos média szerkesztői. Egyes ilyen úgynevezett website források olvasótábora több száz százalékkal növekedett, mivel az emberek a hagyományos média hirtelen pálfordulása miatt elvesztették iránta a bizalmukat. Sokan úgy gondolják - és ebben talán lehet is valami igazság -, hogy az interneten változtatás nélkül kapják meg a közvetlen hírforrásokból érkező anyagokat. 
A New York Times és a CBS az elmúlt hét csütörtökétől szombatig készített interjúk alapján felmérést végzett, amely azt mutatta: az amerikai várakozások olyan magasra csaptak, hogy a megkérdezetteknek majd kétharmada úgy vélte, a háború gyorsan, esetleg hetek alatt befejeződik. A nehézségekbe ütköző amerikai erőkről, illetve az áldozatokról szóló jelentések azonban visszájára fordították az örömrivalgást. Nem domborította ki a média kellőképpen azt sem, hogy ezeknek a „kudarcoknak” az oka elsősorban az, hogy a szövetségesek a legnagyobb mértékben ügyelnek arra, hogy minél alacsonyabb legyen a helyi polgári lakosság áldozatainak száma. Ezért nincsenek nagyarányú szőnyegbombázások, és ezzel magyarázható az is, hogy a szövetséges erők veszteségei esetleg nagyobb arányúak, mintha emberirtó villámháborúval akarnák elérni céljukat, amely nem más, mint Irak lefegyverzése és az iraki nép felszabadítása. Az amerikaiak aggodalma az esetleges terrortámadások miatt szinte teljesen elhalványult, amint a szövetséges erők beljebb és beljebb hatoltak Irakba, és mindössze száz kilométernyire jártak Bagdadtól. Amikor azonban a hét elején megérkeztek a rossz hírek az ellenállásról, amerikai foglyokról, majd lelőtt harci helikopterről, ismét erősödött a félelem, de nemcsak a polgári lakosság körében, hanem a Belbiztonsági Minisztérium berkeiben is, amelynek „Black Hawk” (Fekete héja) helikopterei ismét megkezdték 24 órás megfigyelő repüléseiket New York fölött. Ez válasz volt azokra a hivatalos figyelmeztetésekre, amelyek szerint az al-Kaida továbbra is elsődleges célpontnak tekinti New York városát.