Hazafi Zsolt Szlazsánszky Ferenc
Időmérő edzés

- Az MSZP-kongresszus előtt több újságban is - nevük elhallgatását kérő forrásokra alapozva - háttércikkek jelentek meg a párton belüli „helyezkedésekről”. Ez új jelenség a korábbi Fidesz időszakhoz képest, hiszen akkoriban alig szivárgott ki információ a legnagyobb kormánypárt belső viszonyairól. Hogyan értékeli ezt? 
- Szerintem a kongresszusra nyíltabban és békésebben zajlanak az előkészületek, mint bármikor máskor. Többé-kevésbé átláthatók a személyi mozgások, és nincs a háttérben semmilyen titkos intrika. Lehet, hogy emiatt is nyilatkoznak bátrabban sokan. Igaz, én személyesen nem vagyok híve a név nélküli nyilatkozatoknak, hiszen titokzatossá teszi az amúgy egyszerű dolgokat. Az ugyanis teljesen normális, hogy amikor párton belüli választások vannak, akkor több ambiciózus ember is megméretteti magát, mint ahogy ez a jelen esetben történik az elnökségi tagságért. 
- Kezdetben nyolcan is bejelentették indulásukat az alelnöki posztért, végül csak ketten maradtak a két lehetséges helyre. Tehát a két jelentkezőnek, Szekeres Imrének és Hiller Istvánnak nem kell izgulnia, hogy megválasztják-e őket. Mi az oka a visszalépéseknek?
- Az előbb említett érvek miatt jobban örültem volna, ha az alelnöki tisztségért is többen ringbe szálltak volna. Nyilván több indok is elfogadható egy-egy visszalépés mögött. Bizonyára voltak olyanok, akik úgy értékelték az esélyeiket, hogy inkább visszaléptek. Az esetek többségében olyanokról volt szó, akik nagyon elfoglalt emberek. 

Lendvai Ildikó: „Nem az számít, kinek hány csillaga van a váll-lapján” Fotó: Somorjai L.

- Végül is mi a tétje a kongresszusnak?
- Azzal együtt, hogy az elnöki, és elnökhelyettesi, tehát a legfelső posztok körül nem várható semmi izgalom, semmi vita, tétje azért van a kongresszusnak. Méghozzá tartalmi és személyi értelemben egyaránt. Ami a tartalmat illeti: ez az első olyan kongresszusunk, amikor meg tudjuk mérni, hogy milyenek vagyunk kormányon. A kongresszus, ahová több száz párttag eljön, és elmondja a véleményét, egy közlekedési lámpához hasonlóan segítheti a kormányt abban, hogy milyen irányba menjen tovább. Hiszen az MSZP néppárt, a kongresszusra eljövő delegáltak a társadalom minden szegmenséből szállítják számunkra az információt arról, hogy milyen területeken kellene változtatni, vagy melyek azok a területek, ahol az elképzeléseinket visszaigazolják. Nem ők ülnek a kormánynál, de jelezni tudják, hogy piros, sárga vagy zöld; szabad-e ebbe az irányba tovább menni, óvatosan szabad, vagy egyáltalán nem. 
- Említette a személyi tétet is. 
- A most megválasztott elnökségben végzett munka meghatározza majd, hogy ki kerül be abba a csapatba, amely a választásokra vezeti az MSZP-t, és szerencsés esetben új kormányt alakít 2006-ban. Ez minden politikusnak komoly tét. Sportnyelven szólva: a most megválasztott csapat benevez az időmérő edzésre. 
- Az újságok kész tényként kezelik, hogy a kongresszuson születő eredmények, azaz a politikusok párton belüli támogatottsága a miniszterek és államtitkárok esetében meghatározza a további kormányzati szerepüket.
- Olvastam én is ilyen vélekedéseket, de megvallom őszintén, szoros összefüggést nem látok a két dolog között. Nem igaz, hogy ha valakit megválasztanak valamire, az biztos jó miniszternek ígérkezik, és örökre az marad, míg akit nem, annak repülnie kell. Biztos vagyok abban, hogy nem az számít, kinek hány csillag van a váll-lapján. Tágabb értelemben viszont számít az, hogy egy-egy ágazatot milyennek értékelnek majd a küldöttek a kongresszuson. Tehát egy ágazat politikai támogatottságának mérésére alkalmas a kongresszusi vita, de egy miniszter alkalmassága mérésére nem. 
- Az elemzők érthető módon próbálják tipizálni és leírni a párton belüli folyamatokat. Így születtek meg a Szabolcs-Baranya tengelyről, a befolyásos budapesti lobbiról, vagy éppen a fiatalok által alkotott csoportról szóló meghatározások. Ezek különálló erőcsoportok vagy törésvonalak a párton belül? 
- Egyik sem. Úgy gondolom, hogy az MSZP-nek nagy előnye, ha sokfajta értéket és érdeket tud kifejezni, s ezáltal sokfelé vannak vegyértékei a választók felé. Ráadásul nekünk többféle habitusú és karakterű politikusaink vannak. Például Kovács László a városokban nagyon népszerű, máshol is, de azt a városi nyelvet beszéli jól, amely a fő véleményformálók nyelve. Juhász Ferenc, aki Szabolcsból jött, ott őrzi vérében azt a tudást, amely egy hátrányos helyzetű régióban a túlélési küzdelmek során halmozódott fel. Vagy Szili Katalin, aki hívő keresztény, és úgy szocialista, Vitányi Iván pedig a liberális gondolkodáshoz áll közel. Mindezt a sokszínűséget előnynek tartom, hiszen a választó választhat az MSZP-ből kedvencet magának. Ebben az értelemben vannak, és legyenek is csoportok az MSZP-ben. 
- Az elnökség összetételével változhat-e az MSZP arculata és az az irány, amit a párt képvisel? 
- Ha arcváltozásnál tartunk, akkor fiatalodunk. Az MSZP egy alapvető fiatalításon, legalábbis saját múltjához képest már átesett, hiszen az előző kongresszuson az ifjúsági kvótának köszönhetően harmincöt éven aluliak léptek be az elnökségbe. Ha a tisztújítás újabb esélyeseit, Hiller Istvánt vagy Botka Lászlót nézzük, láthatjuk, hogy megjelent a fiatal középkorú generáció az MSZP-ben. Egy egyetemistával a harminc év körüli Botka Laci biztos jobban szót ért, mint én. Ilyen szempontból az „arcváltozás” egy újabb választói csoport megszólítása szempontjából is hasznos lesz. Ugyanakkor az MSZP választott értékeinek - az esélyközelítés, a demokratikus értékek iránt való elkötelezettség, a társadalmi párbeszéd - meg kell maradnia, hiszen ezt keresi a választó. Azt a politikai mimikrit, amit a Fidesz hajtott végre, mi nem járhatjuk végig. 
- A közvélemény-kutatások szerint az MSZP támogatottsága az elmúlt hónapban ismét jelentősen nőtt. A párton belül elhiszik, hogy ennyire jók, vagy visszafogottabban értékelik ezt a helyzetet?
- Is-is. A pártreferencia mindig verseny. Sporthasonlatoknál maradva: az első ahhoz képest első, hogy kik indultak a mezőnyben. A mi jó eredményünkben az is benne van, hogy a mostani ellenzékhez képest tart ennyire jónak minket a választó. Nem az én dolgom lenne megítélni, de szerintem az ellenzék nem a legjobb formáját futja. De az is benne van az eredményben, hogy nyilván hibákkal, de ennek a kormánynak nem rossz a teljesítménye, és egy még fontosabb jelzőt mondok: nem ellenszenves. Ez pedig azért fontos számomra, mert azt jelenti: ezt a kormányt nem jellemzi a gőg. Fontos ez, főleg az elmúlt négy év után, ugyanis meggyőződésem, hogy a Fidesz bukását elsősorban nem politikája tartalma - bár az is sok kívánnivalót hagyott maga után -, hanem politikája stílusa okozta. Úgy tűnik, ezt a hibát eddig sikerült elkerülni. 
- Tudatos volt ez?
- Nagyon. Nyilván összefügg azzal is, hogy a baloldali pártok maguk, és választóik is nehezebben bocsátják meg a hatalmi gőgöt, hisz a baloldal értékrendjében fontos tétel az egyenlőség, ha nem is gazdasági, de politikai és jogi értelemben. Ezért azt szokták mondani, hogy konzervatív politikusok nőügyeikkel szoktak megbukni, mert tőlük a hagyományos értékeket várják el, a baloldali politikusok pedig azért, mert vagy lopnak, vagy hatalmi gőgben szenvednek. 
- Kiss Elemér bukását hogyan fogadták a frakcióban? Meglepődtek?
- Nem hallottam olyan hangot, mely azt mondta volna, hogy nem kellett volna ezt a következtetést levonni. 
- A kormányváltás óta egy kicsit unalmasabb lett a belpolitikai élet. Nincs már Torgyán József, aki színt vitt a parlamentbe, Csurka Istvánról nem is beszélve, aki mindig hálás témát jelentett az újságíróknak. Orbán Viktor habitusa is más, mint Medgyessy Péteré. Orbán kéthavonta mondott olyat, amin aztán két hónapig lehettet rágódni. Politikai ellenfeleik kamarilla politikával vádolják a kormányzat működését. Tudatos ez az unalmasabb politika?
- Nem tartom kamarilla politikának azt, aminek eredménye egy nyugalmasabb politikai légkör, hiszen ha valamire nagy szüksége volt az országnak, akkor az ez volt. A sokfajta értelmezésen átesett nemzeti közép, az voltaképpen erről akart szólni, hogy a kormány egyenlő távolságban van mindenkitől, és nem tekint senkit ellenségének.
Létezik egy ősi kínai átok, amely úgy szól: jöjjön rád egy érdekes kor. Örülök annak, hogy nem kell minden híradóban Csurka Istvánt és Torgyán Józsefet látni, s lehet, hogy ettől unalmasabb a híradó, és nehezebb újságírónak lenni, de unalmasabb akkor is a híradó, ha nincs háború és nincs tornádó. És milyen jó, hogy nincs Magyarországon háború és tornádó. Az igaz viszont, hogy a békeidőben is helyet kell kapjon a színesebb beszéd, a humor a politikában. Ez borzasztóan hiányzik. 
- Arra lát-e lehetőséget, hogy a lényeges kérdések, tehát az egészségügyi és más reformok kerüljenek előtérbe, a pitiáner ügyek helyett? 
- Ha valamire jó egy kongresszus, akkor erre: világosan lássuk melyek azok a cölöpök, amik a kormány útját kijelölik. A nagy reformok éppen most aktuálisak. Azt szokták mondani, hogy ha egy kormány az első két évében nem indít el egy bizonyos reformot, akkor azt már nem tudja kivitelezni, mert részint nincs kifutása, részint egy reform érdeksérelmekkel is jár, így azt a választás előtt nem szokás elkezdeni. A 2003-2004-es év perdöntő a kormány számára. Ha most nem vág bele az egészségügyi, a közigazgatási, az oktatási reformba, akkor ugyanazt teszi, mint az előző kormányok: kicsit előveszi, de aztán visszazárja a fiókba azzal, hogy ezt majd máskor. Csakhogy az eddigi kormányok közül egyiknek sem adatott meg a „máskor”.
- Az előbb azt mondta, az ellenzék önmagához képest is gyenge formát fut. Láttuk már milyen, amikor formában van: a két választási forduló közötti kampányuk sikeres volt, nagyon feljöttek két hét alatt. Ráadásul most Önök lesznek támadható helyzetben, hiszen az ellenzék mindig könnyebben kritizálhat. Készülnek-e valamivel arra a korszakra, amikor a Fidesz ismét megtalálja önmagát? 
- A Horn-kormány ideje alatt meg lehetett tanulni, hogy kevés abban bízni, hogy történtek jó dolgok, és az emberek maguktól rájönnek, melyik párt a jobb választás. Erre bizonyíték a két forduló között történtek is, amikor a Fidesznek majdnem sikerült visszafordítani az eredményt. Én is hibásnak érzem magamat, mert meg voltam győződve róla, hogy az agresszív és „véres” kampány a Fidesz részéről inkább eltaszítja a választókat, mintsem vonzaná. Azt gondoltam, elég lesz, ha az MSZP azt mutatja, milyen békés, és az emberek látják a különbséget. Tévedtem. Ebből nem azt a tanulságot kell levonni, hogy a kormánynak most olyan agresszívan kell támadni az ellenzéket, mint a Fidesz tette. De az is fontos, hogy a Medgyessy-kormány jó értelemben eladja magát.
Persze, egyetlen sportoló sem számíthat arra, hogy az ellenfele örökre padlón hever. Fontos számunkra az is, hogy a Fidesz már egy hasznos döntésen átesett. Úgy indultak, hogy hiába van vége a választásoknak, az utcán majd amorf mozgalmak segítségével újra megvívják a harcot. Az önkormányzati választások eredménye megmutatta, hogy ez rossz stratégia. Így anélkül, hogy kimondták volna, burkolt önkritikája Orbán Viktornak, hogy most visszatér a Fidesz élére. 
Remélem, hogy a kommunikációs verseny most nem azon fog eldőlni, hogy ki mennyi szálkát vagy gerendát tud a másik szemében felfedezni, ki mennyi botrányt tud a másikra rásütni. Talán az határozza meg a versenyt; képesek vagyunk-e elérni, hogy a nagy ügyekről legyen szó. Az egészségügyről, az oktatásról, a régiós kérdésekről és az unióról.
- Az év elején többször úgy tűnt, hogy a Fidesznek sikerült meghatároznia a témákat, és nem az MSZP-nek. 
- Valóban, december-januárban mintha feltámadt volna a Fidesz, és visszavette a tematizálást. Februárban mi jöttünk jól az Európa-tervvel, illetve azzal, hogy Medgyessy Péter országértékelő beszéde nagyobb hatást váltott ki, mint Orbán Viktoré. Ennyiben a Kiss Elemér-ügy nem véletlenül jött. A Kiss Ügyvédi Irodának valóban támadható szerződése a három közül az volt, amelyet a Magyar Nemzet harmadjára írt meg. Nevezetesen: a Közlönykiadó számára vállalt megbízás, mert ez az intézmény volt miniszterelnökségi fennhatóság alatt. A Közlönykiadó akkor már hónapok óta levelezett a Magyar Nemzettel Forgács és Kiss fejléccel. Tehát ezt a dolgot már hónapokkal korábban tudták a szerkesztőségben, és nem véletlenül dobták be a Medgyessy-beszéd után egy héttel, amikor vissza akarták szerezni a tematizációt. Egy hétig ez volt mindenütt a vezércikk. Mi legutóbb március 15-vel, a pontonhíddal visszavettük egy kicsit a labdát, és az uniós kampány is nekünk áll jobban. A Fidesz ugyanis azt a rossz döntést hozta, hogy felemásan kommunikál ebben az ügyben. De biztos vagyok abban, hogy a Fidesz bármikor megpróbálhat találni valamit, hogy ne az uniós csatlakozásról, ne az aláírásról, ne a népszavazásról legyen szó. Ezt a versenyt kell megnyernünk, hogy mi szabjuk meg a tematizációt, méghozzá úgy, hogy a nagy és fontos ügyekről legyen szó.