Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Gyors akció készül

A légi hadviselés történetének eddigi legpusztítóbb támadásával tervezik kezdeni a szövetségesek az Irak elleni háborút, amely gyorsabb és eredményeiben teljesebb lesz, mint az Öböl-háború. 
A The Times katonai szakelemzője szerint a háború első két éjszakáján a szövetségesek több mint háromezer, pontosan célra vezérelt bombát és rakétát indítanak útnak, amitől azt várják, hogy az iraki haderő működésképtelenné válik. A hadműveletek első éjszakájára több mint háromszáz katonai célpont kilövését tervezik. 
Az első, 1991-es Öböl-háború első éjszakáján 46 kulcsfontosságú célt sikerült megsemmisíteni. Az akkori háborúban a ledobott 88 ezer 500 tonna bombának jóval kevesebb, mint 10 százaléka, 6 ezer 520 tonna volt célra vezérelt, a többi alig volt pontosabb, mint a második világháború szőnyegbombázásaiban használt egyszerű légibombák. 

(Kattintson a képre a nagyobb képhez)

A jelenlegi haditervek szerint a célra vezérelt bombák és rakéták aránya 90 százalék lesz - áll a vezető brit napilap keddi elemzésében. A cikket író szakértő szerint az 1991-es Öböl-háborúban csak a szárazföldi hadműveletek légi előkészítése harminckilenc napig tartott; most, ha minden a tervek szerint alakul, az egész háború - és Szaddám Huszein iraki elnök rendszerének felszámolása - egy hétig, legfeljebb tíz napig fog tartani. 
A lap értesülése szerint tizennégy brit célkijelölő szakember dolgozik éjjel-nappal annak meghatározásán, hogy a királyi légierő mit bombázhat Irakban. A csoport tagja egy jogász és egy politikai tanácsadó is; munkájuk célja az olyan humanitárius és PR-katasztrófák elkerülése, mint amilyen az egyik bagdadi menedékhely bombázása volt 1991-ben: ebben a támadásban négyszáz nő és gyermek halt meg. 
A The Daily Telegraph szakértője szerint a második Öböl-háború valószínűleg még gyorsabban és teljesebb eredménnyel zárul, mint az első, amihez hozzájárul az is, hogy az iraki hadsereg létszáma ma alig a fele az 1991-esnek. 
Jonathan Marcus, a BBC védelmi szakértője szerint a hadjárat három fő összetevőből fog állni. Egy rendkívül intenzív légi hadjáratból; pszichológiai hadviselésből, amely arról próbálja meggyőzni az iraki hadsereget, hogy az ellenállás hasztalan, illetve egy Bagdad bekerítésére irányuló szárazföldi akcióból. 
Az 1991-es Öböl-háborúval szemben a légi és szárazföldi hadmozdulatok ezúttal kevésbé fognak elkülönülni. 
A szárazföldi akció rögtön 
a hadjárat elején elindul. Amennyiben az amerikai és brit csapatok csekély ellenállással szembesülnek, folytatni fogják az előretörést. 
A háború kezdete hasonlónak tűnik majd, mint 1991-ben - ez azonban megtévesztő. A támadás levegőből végrehajtandó szakaszát lerövidíti, hogy ezúttal kevesebb földi célpont kínálkozik, mint 1991-ben. 
A harc feladására felszólító szórólapokkal és rádióadásokkal operáló pszichológiai hadviselés már jelenleg is folyik. Fő célja, hogy eltántorítsa az iraki parancsnokokat kémiai vagy biológiai fegyverek bevetésétől. 
A támadás kezdete után napokkal - egyesek szerint órákkal - megindulnak az amerikai és brit szárazföldi csapatok is. Emellett légideszantos egységek bevetésére is sor kerül, mélyen a front mögött. 
A páncélozott erők túlnyomó része a leendő déli frontnál sorakozott fel. Számukra elsősorban a folyók jelenthetnek akadályt, illetve az arcvonal előretolódásával az utánpótlási vonalak hosszabbodása. 
Az amerikai hadsereg emellett jelentősebb erőkkel nyomul be észak felől, hogy a lehető leggyorsabban ellenőrzése alá vonja az olajmezőket, és fenntartsa a rendet a kurd területeken, míg Bagdad térségében intenzív és rövid támadás várható.