Hetek - VII. évfolyam, 12. szám, 2003. március 21

Évente több száz olyan menekült gyermek érkezik Magyarországra, akiket sem szülő, sem rokon nem kísér. Egy részük az utazás viszontagságai közben veszíti el hozzátartozóit, míg mások egyedül vágnak neki a nagyvilágnak. A menekültügyi törvény értelmében minden tizennyolc éven aluli gyermeknek különálló otthonban kell biztosítani az elhelyezését. Eddig ilyen intézmény nem működött az országban, most azonban az Oltalom Karitatív Egyesület Békéscsabán egy volt bölcsőde épületében alakít ki erre a célra intézményt. Az ingatlan tőszomszédságában élők azonban heves tiltakozásba kezdtek, lakossági fórumon aláírásgyűjtésekkel próbálják megvétózni az otthon létrehozását.

Békéscsaba tizennégy éve él együtt menekültekkel, ekkor alakították ki ugyanis a Kétegyházi úti befogadóállomást. A szállás általában zsúfolásig telve van különféle nemzetiségű menekültekkel. Jelenleg is hat-nyolc olyan kamaszkorú él a táborban, akinek szülei, hozzátartozói nincsenek a közelükben - mondta lapunknak Székely Béla, az állomás vezetője. Az ő elhelyezésük mindig különösen nehéz feladatot ró a szociális munkásokra. A kialakult gyakorlat az, hogy olyan szobákba próbálják elhelyezni őket, ahol a nyelvüket beszélő, hasonló származású felnőttek élnek. Ezekkel a gyermekekkel egy volt pedagógus foglalkozik az intézményen belül; óvodát, játszóházat létesítettünk számukra - mondja Székely Béla. Így próbálják őket felkészíteni, hogy később a városi intézményekbe bekerülhessenek. Ez azonban átmeneti megoldás, hiszen az ENSZ a gyermekekről szóló konvenciójában kimondja: a kísérő nélküli kiskorúakat speciális otthonokban kell elhelyezni, ahol megfelelő nyelvtudású szakemberek gondozzák őket.
Legutóbb egy afgán testvérpár, a nyolcéves Mujib és a tízéves Navid érkezett a befogadóállomásra szülők nélkül. Elmondásuk szerint édesanyjukat még Iránban elveszítették, amikor a nőket és a férfiakat külön teherautóra ültették az embercsempészek. A nők Dániába tartottak, míg a férfiak Magyarországon bukkantak fel. Itt derült aztán ki, hogy a gyerekek teljesen magukra maradtak. Iskolázatlanságuk miatt csak a nevüket és anyjuk nevét, valamint születési dátumukat tudták. Arra azonban, hogy milyen nemzetiségűek, s hogy miért kellett eljönniük Afganisztánból, nem tudtak választ adni. A fiúk Békéscsabán több hétre egészségügyi karanténba kerültek, közben a dán Vöröskereszt az anya kérésére kutatni kezdett az eltűnt gyermekek után. A hosszas hatósági huzavona után a két fiú mégis kijutott az édesanyjukhoz a dán nagykövetség segítségével. „Ezért örülünk annak, hogy az Oltalom Egyesület magára vállalta ennek a nehéz kérdésnek a megoldását” - mondta Székely Béla.
Úgy látszik azonban, hogy a városban nem mindenki fogadja kitörő örömmel a kezdeményezést. Tiltakozásul egy hatszáz aláírást tartalmazó levelet juttattak el a Polgármesteri Hivatalba, amelyben aggodalmukat fejezik ki, hogy a város központjában, egy nyugodt, békés lakótelep közepén akarják a menekült gyermekeket elhelyezni. Félnek, hiszen ahonnan ezek az emberek elmenekülnek - Afrika, Ázsia országaiban -, akár egy kvarcóráért is megölnek embereket. Ott megszokták, hogy minden vélt vagy valós sérelemért azonnal visszavágjanak.
Iványi Gábornak, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetőjének nem szokatlan az efféle ellenállás. Elmondása szerint újabban minden ilyen kezdeményezésük hisztériába és heves ellenállásba ütközik. Nemcsak a menekültekkel kapcsolatban, hanem akár a fogyatékosokkal, akár a hajléktalanokat érintő akciókkal szemben is ugyanilyen ellenállást tapasztalt. Ismeretei szerint évente 300-350 gyermek érkezik kísérő nélkül Magyarországra. A menekültügyi törvény 2002 januárjától biztosítja az ilyen gyermekek számára az önálló elhelyezés jogát, a gyakorlati megvalósulására azonban a békéscsabai menekültotthon lesz az első példa. Legközelebb csak Hollandiában található ilyen intézmény. Iványiék még tavaly megkeresték az önkormányzatot, hogy egy bezárt bölcsőde helyén alakítanák ki a szóban forgó intézményt. A kivitelezésben az amerikai hadsereg taszári bázison levő katonái nyújtottak segítséget. Április közepére tervezik a megnyitást, bár ez erősen függ az iraki háború időpontjától. Terveik szerint harminc-negyven tinédzser kerülne itt elhelyezésre. Olyan lesz, mint egy kollégium, szabadon járhatnak ki a városba az itt elhelyezettek. Iványi Gábor többször járt a bölcsőde szomszédságában levő lakótelepen, így a tapasztalatai alapján bizton állíthatja, a hisztériakeltésben a politikusok jártak az élen. A város SZDSZ-es vezetését a jobboldal politikai szereplői támadták a leghevesebben - állítja Iványi. Az önkormányzati választási kampányban a körzetben indult egy MDF-es autószerelő, aki - mivel más programja nem volt - ezért rémhírkeltéssel próbálta sokkolni a lakótelepen élőket. Tette mindezt a MIÉP hathatós segítségével. Olyan őrültségeket terjesztettek, hogy a szomszédban levő óvodába átnyúl egy fekete szőrös kéz, és az ott játszó fehér kislányokat átrántja, majd megeszi. Iványi Gábor szerint mindez nem újdonság, hiszen az országos méretű elszegényedés miatt az emberekből kiveszett a tolerancia. A sors furcsa fintora azonban, hogy a városból közel háromszázan jelentkeztek a létesülő intézmény tizenkét főt foglalkoztató munkahelyeire. A város szociológus végzettségű alpolgármestere, Velkey Gábor szerint hibásan kommunikált az előző vezetés. Nem vette figyelembe, hogy az önkormányzati kampány során erősen sebezhető az addig rutineljárásként kezelt terv megvalósulása. Megjegyezte, egy elöregedőben lévő lakótelepről van szó, ahol jórészt idős emberek élnek. Őket könnyű megrémíteni a géppisztolyos terroristák rémképével. Azóta igyekeznek széles körű tájékoztatást adni az ott élőknek, és bevonják őket a döntésekbe. Maga a polgármester vállalta a feladatot, hogy körültekintően mindenkit meghallgatva oldják meg az ügyben felmerülő kérdéseket. Mindeközben a Kazinczy-lakótelepen a Tábor utcában a végére ért a gyermekotthon kialakítása, kívül-belül átalakították az egykori bölcsőde épületét. A néhány méterre levő lakótelep padján a tavaszi napsütésben egy idősebb házaspár sütkérezik. Óvatosan megkérdezem, mit szólnak az építkezéshez? „Mit szólnánk? - feleli a nénike. - Hiába mondtuk a magunkét, hiába írtuk alá a tiltakozó levelet, úgyis az lett, amit a »tanácsnál« eldöntöttek. Kihasználjuk ezt a kis időt, amíg békében ülhetünk a padunkon, mert lehet, hogy áprilistól kezdve itt is néger gyerekek fognak balhézni!”