Közel-Kelet, az olajválságok bölcsője

A századfordulón Perzsia, Mezopotámia és az Arab-félsziget kőolajkincsei még háborítatlanul aludták sok millió éves álmukat a föld mélyén. A II. világháború befejeztével az Európában nevelkedett ifjú sah, Mohamed Reza Pahlavi elhatározta, hogy Iránt felzárkóztatja a nyugati világhoz. Első lépésként eltörölte a nők egész testét eltakaró fátyol, a csador kötelező viselését, amivel magára haragította a konzervatív muzulmán egyházat. Az egyházi vezetők a feudális elnyomás alatt élő lakosság elégedetlenségét az angol-perzsa kőolajvállalat elleni gyűlölet szítására igyekeztek felhasználni. Irán kőolajának feltárása, feldolgozása és piacra vitele kétségtelenül az angolok érdeme, erre a perzsák önerejükből teljesen képtelenek lettek volna. Mégis úgy gondolták, hogy a „brit ördögöt” kiűzik az országból és 1951-ben államosították az olajipart anélkül, hogy meglett volna ennek a politikai, gazdasági háttere. Iránnak nem volt pénze az olajipar működtetésére, nem volt bejáratott piaca, és nem voltak eszközei a szállításhoz sem. Olajexportja a korábbi év 54 millió tonnájáról 132 ezer tonnára esett vissza, gazdasági élete a tönk szélére jutott. 1954-ben kénytelenek voltak visszahívni a külföldi tőkét, hogy talpra állítsák az olajipart. A sah vissza akarta állítani az ősi perzsa császárság dicsőségét, ezért az újból csordogáló olajpénzből óriási összegeket költöttek fegyverkezésre. 

Sah-Matt

Reza Pahlavi politikai ellenfele Khomeini ajatollah volt, akit szélsőséges nézeteiért Irakba száműztek, de vallási fanatizmusa miatt még onnan is kiutasítottak. Khomeini Franciaországban talált menedéket, onnan buzdította híveit az iszlám forradalomra. 1979-ben hazautazott, és átvette az ország irányítását. Az iráni események hatására pánik tört ki a nemzetközi olajpiacon, megindult az üzemanyagkészletek felhalmozása, a nagy vállalatoktól kezdve egészen a gépkocsi-tulajdonosokig. (Hofi Géza is ekkor vette tele fürdőkádját benzinnel.) Mivel Irán olajtermelése világviszonylatban csupán 5 százaléka volt a keresletnek, semmi sem indokolta a 150 százalékos áremelkedést. Mégis az olaj hordónkénti ára 45-50 dollárra szökött fel.
1980-ban váratlanul, hadüzenet nélkül megkezdődött az iraki-iráni háború. A két terület lakóinak ellenségeskedése évezredekre nyúlt viszsza, de a háború kitörésének okai között szerepelt az is, hogy Khomeini hitetlen, erkölcstelen élettel és az ördöggel való cimborálással vádolta meg az iraki diktátort. Szaddám Huszein országa valóságos paradicsoma volt a fegyvercsempészeknek, mindenből a legjobbat akarta, nem sajnálta rá a pénzt. Úgy tervezte, hogy villámháborúval lerohanja az iráni kőolajmezőket, de tévedett: ehhez 8 év sem volt elegendő. Az irakiak széles aknamezőket telepítettek a frontvonalra, amire Khomeini 14 éves gyerekek ezreit küldte, hogy testükkel robbantsák fel az aknákat. Nyakukba akasztották a műanyagból készült „mennyország kulcsát” és biztosították őket, hogy tettükkel egyenesen a mennyországba repülnek. Szaddám a siker reményében arra vetemedett, hogy vegyi fegyvereket vetett be a harcba, amely szavai szerint: „A kevésbé tehetős népek atomfegyvere”. Végül mindkét ország belefáradt az állóháborúba, és 1988-ban tűzszünetet kötöttek. Kuvait a háború végéig 15 milliárd dollárral támogatta Irakot, mivel tartott attól, hogy Khomeini radikális eszméi elterjednek a térségben. Bár ne tette volna…
Szaddám Huszein, az iraki-iráni háború befejezése után még egymillió főt tartott fegyverben. Elhatározta, hogy egy hatalmas birodalomban egyesíti a 250 milliós arabságot, és visszaszerzi a régi dicsőséget, amikor vezető szerepük volt a világ kulturális és gazdasági fejlődésében. Tudta, hogy milyen gazdasági és politikai erőt jelent az a tény, hogy arab földben van a világ kőolajkészletének több mint a fele! 1990 augusztusában százezer katonával lerohanta a kuvaiti emirátust. Az irakiak hét hónapig garázdálkodtak Kuvaitban, terrorizálták a lakosságot, míg közbe nem lépett az Egyesült Államok. Bush elnök tartotta magát azon ENSZ-határozathoz, hogy a hadművelet kizárólagos célja Kuvait felszabadítása, így az iraki diktátor életben maradt. Ha Szaddám valóban a pánarab egység megteremtésén fáradozott volna, nem támadta volna meg Iránt és Kuvaitot. Cselekedeteinek mozgatórugója sokkal inkább a hatalomvágy és az olajkincs utáni sóvárgás volt. Az 1990-es háború motívumai közül az sem elhanyagolható tényező, hogy Kuvait bekebelezésével megszűnt volna Irak 15 milliárd dolláros tartozása. Egyetlen józanul gondolkodó ember se hitte volna, hogy akad egy olyan arab uralkodó, aki hatalmi törekvéseinek kudarca miatt képes az arab nép legfontosabb kincsének, a kőolajkutaknak a felrobbantására. Pedig ez történt. Szaddám Huszein Kuvaitból menekülő hadserege az ország valamennyi olajkútját felgyújtotta. Az Arab-öböl egét több mint fél éven keresztül sűrű homály és füst borította el, percenként hatvanezer dollár értékű olaj vált füstté. 

Csatornacsata

Nasszer, egyiptomi elnök régóta dédelgetett álma volt az Asszuáni- duzzasztógát megépítése. Mivel az Egyesült Államoktól kért kölcsönt nem kapta meg, 1956-ban bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását. Nasszer a csatorna bevételeiből kívánta finanszírozni a szovjet közreműködéssel felépülő gát költségeit. Az olajszállítás költségének csökkentésében hatalmas szerepet játszott az 1869-ben megnyílt Szuezi-csatorna. A 160 km hosszúságú vízi út - mivel nem kellett megkerülni Afrika legdélebbi csúcsát, a Jóreménység fokát - 7200 km-rel rövidítette meg a Távol-Keletre vezető utat. Az angolok és a franciák érdekeik védelmében megegyeztek Izraellel, hogy az időközben Szíriával közös katonai parancsnokságot létesítő Egyiptomtól visszafoglalják a Szuezi-csatornát. Izrael katasztrofális vereséget mért az egyiptomi hadseregre, pedig a Szovjetunió úgy Egyiptomba, mint Szíriába bőven pumpálta a hadianyagot, nagyszámú „tanácsadó” kíséretében. Nasszer bosszúból számos, kővel megrakott hajót süllyesztett el a csatornában, hatásosan elzárva a közel-keleti kőolaj útját Európa felé. A szuezi háború kőolajhiányt idézett elő az európai piacon. A brit kormány bevezette a benzinjegyeket, Belgiumban pedig megtiltották a gépkocsihasználatot vasár- és ünnepnapokon. A közelgő tél csak fokozta a nehézségeket. A Szuezi-csatorna elzárása nem várt fejleményt is hozott. Elkezdtek növekedni az olajtankerek méretei, mivel kiderült, hogy sokkal olcsóbban szállítják az olajat Afrika megkerülésével Európába, mint a kisméretű tankhajók a csatornán keresztül.
Nasszer elnök halála után Egyiptomban a hatalmat Anvar Szadat tábornok vette át. Hafez Asszád szíriai elnökkel kidolgozta az Izrael elleni kétfrontos támadás terveit és olajembargót hirdetett, amihez megnyerte Algéria és Líbia támogatását. Feiszál szaúdi uralkodó viszont úgy gondolta, hogy Izrael léte nem fenyegeti az arab államokat, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az arab világ egyesítése merő ábránd. 1973 októberében minden izraeli, lehetőleg otthon, a családja körében békésen készülődött legszentebb ünnepük, a Yom Kippur megünneplésére. Október 6-án hajnalban indult az egyiptomi-szír támadás, a két tűz közé fogott Izraelben teljes volt a meglepetés okozta káosz. A hadsereg készletei 8 nap alatt elfogytak, csak az időközben megérkezett amerikai muníció segítségével tudtak ellentámadásba átmenni. Az egyiptomi hadtestet a megsemmisülés veszélye fenyegette, ezért Brezsnyev sietve közölte Nixonnal, hogy a Szovjetunió ezt nem tűrheti, és ha nem sikerül szétválasztani a harcoló feleket, akkor egyoldalú lépésre kényszerül. A kubai válság után a világot másodszor fenyegette az atomháború veszélye. Végül a nagyhatalmak határozott fellépésére ez a háború is véget ért, a kőolajembargó viszont nem. Az időközben összehívott arab csúcstalálkozón Irak követelte, hogy államosítsák az Egyesült Államok minden tulajdonát az arab országokban, és ne szállítsanak olajat egyetlen Izraelt támogató országba sem. Az 1973-as háború nemcsak az arabok újabb katonai vereségét hozta, hanem az olajárrendszer felfordulását is. A kőolaj világpiaci ára megnégyszereződött, az olajhiány alapjaiban rázta meg a világ autóiparát. Radikálisan csökkentették a gépkocsik méreteit, és elkezdtek komolyan foglalkozni az aerodinamikával is. Az autókázás ettől kezdve megszűnt olcsó mulatság lenni. (Folytatjuk) K. S.