Tv-kuratórium, háború, terrorizmus 2.

Juszt László hétfői sajtóklubjának beszélgetőtársai Mészáros Tamás és Avar János újságírók voltak. 

Juszt László 

Juszt L.: A Magyar Parlament megszavazta a köztévé kuratórium tagságát és elnökét, de elég érdekesen állt fel ez a kuratórium, mert az ellenzéket négy személylyel az MDF képviseli, a Fidesz nincs benne! 
Mészáros T.: Szerintem itt a Fidesz rendesen eltaktikázta magát. Arra számítottak, hogy az MDF csak a kormánypártok jelöltjeire lesz majd hajlandó szavazni és így létrejön egy csonka kuratórium, hasonlóképpen, mint az előző négy évben. Így állandóan azt lehetett volna hangsúlyozni, hogy ez a kuratórium tulajdonképpen nem képviseli a magyar pártstruktúrát, következésképpen a magyar társadalmat sem, és Orbán Viktor melegen tarthatta volna kedvenc ötletét, hogy legyen két közszolgálati televízió, egy jobboldali, meg egy baloldali. Az MDF viszont nem tette meg ezt a szívességet. Ezt tekinthetjük üdvös fejleménynek, mert azt mutatja, hogy valamilyen fajta józanság, hogy ezt a kifjejezést használjam, hatalmába kerítette az MDF-et.
Avar J.: Ellentétben Orbánnal, az MDF-esek szemmel láthatólag levonták a következtetéseket a választásokból, és számoltak: azt mondták, hogy az a majdnem 4 százaléknyi Centrum szavazó, az voltaképpen a Békejobb miatt lett Centrum-szavazó, és ha hagyja őket Orbán a Békejobbal, akkor az MDF önálló erőként bent van, és még az is lehet, hogy ők alakítottak volna kormányt. 
Mészáros T.: A magyar jobboldal mindig hajlamos volt szélre sodródni. Most az MDF-nek van három éve arra, hogy egyszerűen szondázzák a magyar jobboldalt, hogy van-e ott legalább 5-6 százaléknyi mérsékelt konzervatív, és ehhez szükségük van némi önállóságra és egyfajta markánsabb politizálásra. Ez a mostnai akció szerintem erre jó. Nyilvánvalóan túlzás az, amivel a Fidesz és a radikális jobboldal most vádolja az MDF-et - noha ez várható volt -, miszerint lepaktált az MSZP-vel. 
Juszt L.: Chirac elnök fogadta Medgyessy Pétert. A francia elnök kijelentette, hogy országa nem gördít akadályt hazánk uniós csatlakozása elé, tehát kiderült, hogy nem igaz az a kombináció, amellyel itt riogattak: a nyolcak levelének aláírása okán Franciaország megvétózná belépésünket. 
Avar J.: A Fidesz megvádolta a mostani kormányt azzal, hogy szervilis, de szerintem, ha Medgyessy éppenséggel nem írta volna alá a levelet, akkor meg azt mondták volna, hogy Chiracnak meg a Schrödernek „feküdt le”. A dolog lényege azonban az, hogy a franciáknak föl kellett mérniük, hogy perceken belül 25 tagállam lesz az Európai Unióban, és ha ők nagyon akarnak diktálni, akkor ezek az új kis államok összefoghatnak, és leszavazhatják őket. (…) A nyolcak levelét - erről korábban is beszéltünk, és továbbra is fenntartom - helyes volt aláírni. Ugyanis semmi sem ártana annyira a transz-atlanti viszonynak, mint az, hogy az amerikaiakat elidegenítjük. Az amerikai társadalom, amelyik mégis csak két világháborúban segített Európát megmenteni, azt hálátlanságnak érzi. Egy-valamit Chirac és a többi úgynevezett nagyhatalom sem vett figyelembe: nincs elég erejük ahhoz, hogy Amerikát kordában tartsák. Ők már tulajdonképpen Irak után gondolkodnak, hogy mi lesz, ha Bush önjáró lesz, és vegyünk tudomásul valamit, a Busht kordában fogja tartani az amerikai belpolitika. Ha ugyanis valamelyik irányba nagyon elmozdul Amerika jobbra, vagy balra, akkor nagyon hamar visszatolják, az amerikai társadalomban van egy nagyon erős önkorrekciós reflex. 
Mészáros T.: A Közel-Keleti helyzet rendezésében - az oroszok kiesése óta - egyedül Amerika tudott egyáltalán valamit tenni. Akiket lehetett, azokat megvásárolta: az egyiptomiakat, a jordánokat; valamennyire féken tartja Szíriát, bizonyos értelemben Iránt is. Senki más ebben a térségben labdába rúgni egyáltalán nem tudott, kiváltképpen nem az Európai Unió, mert sem eszközei, sem pénze, sem politikai akarat nem volt rá. Ezért úgy néz ki a dolog, hogy olyasvalakik próbálják meg Amerikát kordában tartani, és azt mondani, hogy az nem lenne jó, hogy ha túlságosan nagy szerepre tenne szert a világpolitika alakításában, vagy egy új világrend kialakításában, akik a régi világrend kialakításáért is édeskeveset tettek, mert ehhez eléggé önzőek voltak. 
Avar. J.: Van még egy dolog, amiről egyszer már beszélni kellene. Csak a szélsőjobb beszél róla, a másik oldalon hallgatnak. Ha Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei lesznek, és bevethetőekké válnak, vagy már vannak is, akkor a legveszélyeztetettebb értelemszerűen a számára elérhető Izrael. Na most az egy nagyon csúnya dolog lenne, ha a világ azt mondaná, hogy amikor ötvenezres izraeli városok elpusztulnak, akkor mégis tévedtünk Szaddám megítélésében. De nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy Izraelnek van atombombája, és ha Izraelben egy várost az irakiak elpusztítanak, akkor Izrael nyilvánvalóan beveti az atombombáit Irak ellen, és akkor egy olyan dolog kezdődik, amit nem tud senki sem fölmérni. Ezt egész egyszerűen a háborúellenesek nem veszik észre, hogy a nagyobbik háború valószínűleg akkor lenne, ha Szaddámot békén hagyják.
Juszt L.: Van még egy érdekes téma. Hosszú-hosszú évtizedek óta követelte Izrael azt, hogy ne Arafat kezében összpontosuljon a hatalom, hanem válasszanak egy igazi miniszterelnököt. Hát most történt egy választás, ugye Arafat helyetteséből miniszterelnök lett, Ahmud Aba személyében, de hát ez ilyen sinecura dolognak tűnik, mert Arafat legközvetlenebb munkatársáról van szó. Nem igazán látom a lényegét a dolognak. 
Mészáros. T.: Szerintem az izraeliek, és főként az amerikaiak elvesztették az utolsó bizalmukat is Arafatban, mert túl sokat hazudozott. Azonkívül a palesztin autonómia kapott mindenféle támogatásokat külföldről, amelyeknek egy részén fegyvert vásároltak ahelyett, hogy kiépítették volna például a polgári infrastruktúrát. 
Műsorvezető: Az tényleg nagyon érdekes dolog, hogy Arafat bekerült a leggazdagabb vezetők közé (…) lényeges, hogy honnan lett 300 millió dollár magánvagyona? 
Mészáros T.: Igen, ebben az egész térségben az egész palesztin ellenállás, vagy csúnyább szóval terrorizimus rendkívül nagy összegeket emészt fel. Ha ezt a pénzt az arab országok, főként az arab olajországok évtizedekkel ezelőtt már arra fordították volna, hogy megfinanszíroznak egy prosperáló, gazdaságilag önálló palesztin államot, akkor már régen nem lenne palesztin-izraeli kérdés. Ebbe egyébként, ha ezek a feltételek teljesültek volna, az iraeliek is beleegyeztek volna, mert nem fenyegette volna Izraelt.
Az arab nacionalizmusnak az érdeke a mai napig az, hogy Izrael fenekében ez a „jancsiszög”, amit a palesztinok jelentenek, elnézést a trivialitásért, ott maradjon, és ez a probléma. És most, hogy Arafat, vagy Abu Mázen, ez egy lényegtelen, vagy másodrangú kérdés. Az az igazi kérdés, hogy lesz-e az arab országok részéről eltökéltség abban a tekintetben, hogy ők maguk föl akarják a terrorizmust számolni.

(A Magyar ATV a Hetek Szerkesztősége stratégiai partnere. Lapunkban az elkövetkezendő hetekben folyamatosan szemlézünk - szerkesztett és rövidített változatban - a televízió műsoraiból.)