Hetek - VII. évfolyam, 11. szám, 2003. március 14

Tóth István rendőr főtörzsőrmester másodállásban térfigyelő kamerák monitorjait leste éjszakánként, mígnem a mindeközben őt mustráló belső kamera miatt tett panasza nyomán elbocsátották állásából. Ezt követően nemi életével és hitbéli meggyőződésével kapcsolatos kérdéseket is tartalmazó pszichológiai tesztet kellett kitöltenie, hogy kiderüljön, továbbra is alkalmas-e a hivatása betöltésére.

Tóth István harmincnyolc éves, nős, három fia van. Főállásban tizenkét és fél éve hivatásos állományú rendőr, a Keleti pályaudvarhoz kihelyezett rendőrőrsön dolgozik mozgóőrként, főtörzsőrmesteri rendfoko-zatban. Másodállásban a VIII. kerületi kapitányság térfigyelő kameráit ellenőrizte egy zárt helyiség monitora előtt, este nyolctól reggel nyolcig. Több kollégája között neki is szemet szúrt, hogy nemcsak az általuk megfigyelt közterületek, hanem ők maguk is be vannak kamerázva, az irodájukba felszerelt készülék minden mozdulatukat rögzítette. A képsorokat aztán másnap reggel elöljárói visszanézték, és bizony előfordult, hogy ha szabálytalanságot észleltek a munkavégzésben, felelősségre vonták őket. Feletteseinél többszöri próbálkozása ellenére sem talált megértő fülekre a kamera-téma felvetésekor, mindig azzal hárították el kezdeményezését, hogy a belső rend fenntartása és a technikai eszközök védelme teszi indokolttá azok jelenlétét. Ekkor határozta el, hogy az adatvédelmi biztoshoz fordul, és egy véleményt, illetve ajánlást kér a helyzet személyiségi jogi vetületére vonatkozóan. Begépelte levelét, majd három példányban kinyomtatta, és a dokumentum törlése után az ügyelet végeztével hazatért aludni. Arra azonban nem számított, hogy egy számítógépes hiba folytán levele bent marad az adatbázisban, és az őt reggel váltó kollégája első nyomtatásai között e levél is szerepelni fog. Három napon belül kézbesítették lakására az azonnali hatályú felmondást, melyben indokként az szerepelt, hogy munkáját „nem elvárható hatékonysággal és szakmai színvonalon végezte”. Mindeközben megérkezett az ombudsmani ajánlás, mely megállapította, hogy törvénysértő módon szereltek kamerát a megfigyelők szobájába. Sebaj, gondolta Tóth István, marad a Keleti. Ám két hét múlva telefonhívást kapott a BRFK Teve utcai székházából, és egy szakpszichológus arról tájékoztatta, hogy soron kívüli pályaalkalmassági vizsgálatát rendelték el.
Erről egyébként azóta sem kapott írásos értesítést, dacára annak, hogy azt törvény írja elő. Ügyvédje, Tuza Péter akár túl is lépne ezen, de mint mondja, afölött már ő sem tud napirendre térni, hogy a vizsgálat okáról a mai napig sem szóban, sem írásban nem kaptak kielégítő választ. Márpedig - állítja a jogi képviselő - semmiért senkinek sem lehet a soron kívüli pszichikai kivizsgálását elrendelni. Tóth úr tehát megjelent az alkalmasságin, és szépen kérte, mondják már meg, miért is van ő itt. Nem mondták meg. Beültették viszont egy számítógép elé, felvették az adatait és elmondták, hogy több mint ötszáz kérdésre kell válaszolnia meghatározott billentyűk lenyomásával. Elmondása szerint úgy informálták: hat kérdés esetében tagadhatja meg a válaszadást. Miután belemerült a tesztbe, megdöbbenve tapasztalta, hogy a kérdéseknek egy nem elhanyagolható hányada rendkívül intim és kényelmetlen témákat feszeget, sőt egyenesen személyiségi jogait sérti (lásd keretes írásunkat). A kötelező gyakorlat után jött a szabadon választott: közölte a jelenlévő pszichológussal, hogy legalább harminc kérdésre lelkiismereti okokból nem válaszolt, és mivel nem érdekelte, hogy így nem minősül érvényesnek a vizsgálat, kisétált a friss levegőre. Nemsokára újabb telefont kapott, hogy további vizsgálatokon köteles megjelenni, ám ide már ügyvédje is elkísérte. Tuza Péter három kérdést intézett írásban az osztályvezető főorvoshoz, melyek eredményeképpen végre megtudhatták, hogy a soron kívüli pszichikai alkalmassági vizsgálatot az állomány illetékes parancsnoka rendelte el, és eközben az eljáró rendőrorvos ezredes szerint nem sérültek Tóth úr személyiségi jogai. Az okokról továbbra sem volt tudható semmi.
A második vizsgálat után az adjunktusnő két hétre szerette volna benn tartani Tóth urat, aki közölte, hogy ennek azon egyszerű oknál fogva nem látja értelmét, hogy tudniillik nem beteg. Válasz: azt maga nem tudhatja. Mivel a főtörzs kötötte az ebet a karóhoz, abban maradtak, hogy jövő héten újabb vizsgálaton jelenik meg, ahol majd egy háromszáz kérdésből álló tesztet kell kitöltenie. Szeretnék ugyanis megismerni a közeg személyiségét, kíváncsiak az igazi Tóth Istvánra. És ha már nem akar befeküdni, legalább menjen el pihenni két hét táppénzre.
Tóth úr állítja: soha semmilyen fegyelmi ügye nem volt, kollégái szeretik, egyben jót röhögnek a történteken. Pszichológussal vagy pszichiáterrel még sosem volt dolga, csak tankönyvek gerincén olvasta könyvesboltban a szakmát jelölő kifejezést. Fontosnak tartja ugyanakkor leszögezni, hogy semmilyen összefüggést nem kíván feltételezni a VIII. kerületi kapitányságra beépített belső kamerákkal kapcsolatos ügye és az elrendelt pszichológiai vizsgálatok között. Jelenleg arra várnak ügyvédjével, hogy valaki hivatalos magyarázatot adjon Tóth úr kálváriájára, mi a tényleges oka pszichikai állapota soron kívüli feltárásának.
Ügyvédje érdeklődésére a lélek gyógyászai kifejtették: a nemi szervekkel vagy éppen a hitbéli meggyőződéssel kapcsolatos kérdésekre adott válasz alapján valójában bizonyos faktorokat elemeznek. Ez esetben viszont joggal merül fel a kérdés, hogy vajon más, a személyiségi jogokat nem sértő kérdésekből is el lehet-e jutni ugyanazokhoz a faktorokhoz. Mert ha igen, akkor Tuza ügyvéd úr semmi értelmét nem látja az Alkotmány ilyen módon történő megsértésének.
Gulyás Csaba, az adatvédelmi biztos munkatársa elmondta, hogy Péterfalvi Attila egy polgári megkeresés után vizsgálta meg a körülményeket, és úgy találta, hogy törvényellenes volt mind a kamera felszerelése, mind pedig az azzal készített felvételek kezelése a nyolcadik kerületi rendőrkapitányságon. Az ügy akkortól került az adatvédelmi biztos figyelmébe, amikor a kapitányságon elkezdték begyűjteni a térfigyelők hozzájárulását a belső kamerázáshoz. Az ombudsman megírta a BRFK vezetőjének, hogy nehezen tudja elképzelni a munkatársak részéről ebben az esetben megnyilvánuló önkéntességet. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lenne helyes, ha valakinek ilyen tárgyú jogsérelem bejelentéséből bármilyen hátránya származna. Az ombudsmani ajánlás értelmében végül leszerelték a kapitányság belső kameráját. Ami az ominózus pszichológiai tesztet illeti, az adatvédelmi biztos szerint a szolgálati törvény és az annak kifejtésére született miniszteri rendeletek alapján lehet soron kívüli alkalmassági, pszichológiai vizsgálat alá vetni valakit. Hiszen bármikor történhet olyan, hogy az egyik parancsnok furcsának találja valamely beosztottját. A munkatárs szerint a pszichológiai teszt mindig is a magánszférát célozza meg, ezért nehéz kérdés adatjogi szempontból. A pszichológusok ráadásul sok nemzetközi, több országban alkalmazott tesztet használnak, melyek többnyire már kikristályosodott, bevált kérdéseket tartalmaznak. Mivel ez szakmai kérdés, az adatvédelmi biztos csak akkor foglalkozna vele érdemben, ha konkrét beadvány érkezne a témában, ám ilyennel még nem találkoztak. Annyi azonban bizonyos - fűzte hozzá Gulyás Csaba -, hogy meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy egyes kérdésekre ne legyen kötelező válaszolni, magyarán kell hagyni menekülési útvonalat, mint a népszámlálásnál a vallási kérdések kapcsán, de direkt a vallásra utaló kérdést elvileg nem lehetne firtatni. A gyakorlat azt mutatja, hogy elvileg nincs olyan kérdés, amit ne tehetnének fel a pszichológusok - summázta mondandóját az adatvédelmi biztos munkatársa.
Szabó Beatrix, az ORFK egészségügyi központján működő pszichológiai alosztály vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy van egy rendelet, melynek értelmében a hivatásos állomány illetékes parancsnoka rendelheti el beosztottja soron kívüli pszichés alkalmassági vizsgálatát abban az esetben, ha bármilyen gyanú merül fel arra nézve, hogy magatartásában, viselkedésében, munkájában beállt változás hátterében pszichés okok vannak. Ezzel párhuzamosan orvosi vizsgálat is kérhető, de mivel az alkalmasság vizsgálata részben munkalélektani terület is, értelemszerűen a pszichológusnak is szerep jut. A rendőrségnél amúgy mindenki átesik időszakos vizsgálatokon, ötven éves kor fölött évente. Az előírt vizsgálati sor értelmében képességek vizsgálatával kezdik, és utána vizsgálják a személyiséget, minimum három különböző teszttel. Nincs tehát összefüggés - állítja a szakember - az eredménytelen teszt és az azt követő további vizsgálatok között. Az összes vizsgálati eredmény és teszt összevetéséből születik meg egy diagnózis, melyet értékelnek és értelmeznek. A pszichológus mindenképpen szeretné a gyanúnak még az árnyékát is elhessegetni, amely szerint az eljárás bármely kollégától való megszabadulás eszköze lehetne. Sőt, mint mondja, nem alkalmatlan kollégákban gondolkodnak, hanem ideiglenes betegállományban és gyógyításban, ha az szükséges. Szerencsére azonban sokszorosan szűrt rendőrök vigyáznak a honpolgárokra, tehát nem jellemző a súlyos kórkép, inkább pillanatnyi megingások fordulnak csak elő.
A szóbanforgó tesztet az 1940-es években dolgozták ki a minnesotai egyetem pszichológiai tanszékén, és Magyarország a hetvenes években importálta. Tudni kell azonban, hogy csak olyan tesztekkel dolgozhatnak többek között az ORFK pszichológusai is, melyeket a Magyar Pszichológiai Társaság tesztbizottsága jóváhagyott. Maga a kérdéssor egy úgynevezett önjellemzésen alapuló pszichológiai teszt, melyben a delikvens dönti el, hogy az igent, a nemet vagy a válasz megtagadását választja. Harmincat lehet passzolni az 566 kérdésből. Aki ennél többnél szabotálja az együttműködést, azzal más jellegű, személyiséget vizsgáló teszteket töltenek ki. Meg is tagadhatja az együttműködést, de akkor a pszichológus tájékoztatja erről a rendőr felettesét, aki a másodfokú szervhez, a Belügyminisztérium kórházának munkaalkalmasságot vizsgáló osztályához utalja az ügyet. Ezen osztály vezetője határozza meg, hogy mely tesztekkel dolgozhatnak a rendőrségi pszichológusok.
Szabó Beatrix szerint teljesen rendben van, hogy ilyen érzékeny és személyiségi jogokat érintő kérdéseket tesznek fel a pácienseknek, hiszen másképpen nem lehetne megállapítani, hogy szükség van-e orvosi beavatkozásra. Mindig lesznek olyan tünetek - vélekedik -, melyek háttere csak az ilyen típusú kérdésekre adott válaszok fényében derül ki. Amúgy a válaszokat számítógép értékeli, és a pszichológusokra is vonatkozik a hippokratészi eskü. Kilencéves praxisában Tóth úr az első, aki panaszt emelt a vizsgálat során alkalmazott kérdések vonatkozásában.

Szemelvények a rendőrségi tesztből:

Meggyőződésem, hogy csak egyetlen igaz vallás van.
Krisztus csodát művelt, például a vizet borrá változtatta.
Hetente többször is imádkozom.
Hetente többször is olvasok a Bibliából.
Én Isten különleges küldötte vagyok.
Néhány egészen rendkívüli vallási élményem volt.
A vallás számomra nem okoz gondot.
Igen sok embert szexuális élete tesz rosszá.
Vonz a másik nem.
Szeretem a nagydarab nőket.
Gyerekkoromban szerettem az izgalmakat.
Szeretnék drága ruhákat viselni.
Nem sokat bajlódtam a kellemetlen böfögéssel.
Ha művész lennék, szívesen rajzolnék gyerekeket.
Gyakran kívánom, bárcsak már halott lennék.
Szexuális magatartásom miatt soha nem kerültem bajba.
Visszatetszők számomra a szexuális dolgok.
Nemi, szexuális életem kielégítő.
Anyám jó asszony volt.
Szeretnék újságíró lenni.

Egyértelmű törvények, érzékeny adatok

- mondja Galántai Zoltán, a Privacy International vezető bizottságának tagja.

Mielőtt a Nagy Testvér-díjat kiosztottuk, megnéztük az adatvédelmi törvényben, hogy mi számít szenzitív adatnak. Ilyen például a szexuális szokásokkal kapcsolatos, a vallásra vonatkozó és a politikai hovatartozásra vonatkozó kérdések. Ezek még a személyes adatoknál is sokkal érzékenyebb területek. A Társaság a Szabadságjogokért elnevezésű szervezet kiadott egy könyvet Egyéni jogok és közjogok címmel, melyben a rendőrséggel kapcsolatban létező problémaként fogalmazzák meg, hogy a rendszerváltás után nem mozdult el a közszolgálati funkció felé megfelelő mértékben, hanem továbbra is fegyveres testületként működik. Ékes példa erre ez az ügy, ahol egyszerűen semmi sem indokolhatja, hogy az ötszáz kérdéses tesztben olvasható, szenzitív adatokkal kapcsolatos kérdéseket tegyenek föl. Talán azért lehet ez, mert nem föltétlen érzik magukra érvényesnek a hagyományos szabályozást. Nem tudom pontosan, hogy a rendőrség kötelékébe tartozó rendőr milyen papírokat ír alá belépéskor, de a munkáltatónak joga van kikötni, hogy például az alkalmazott nem folytathat a cég számítógépén magáncélú levelezést. Csak ennek kikötése után ellenőrizheti jogszerűen a leveleket. Bármilyen szerződést kötnek is, az tény, hogy alapjogokat csak különösen indokolt esetben lehet megsérteni. Az adatvédelmi törvény ebből a szempontból elég egyértelműen fogalmaz, mikor engedhető meg szenzitív adatok kezelése: ha a törvény elrendeli, vagy az érintett hozzájárul. Persze az internet térnyerésével új problémaként merül fel, hogy miként kerülnek ki adatok az internetre, és miért lehet egy egyszerű kereséssel szinte bármit kideríteni. Kollégáimmal egyszer az teszteltük, hogy egy bizonyos személyről adott idő alatt ki mennyi adatot tud összegyűjteni. Meglepő eredmények születtek.

Amikor nemet kell mondani

„Ilyen jellegű tesztekben egyetlen olyan kérdést sem lehet, pontosabban lehetne feltenni, amelyek a magánéletre, az intim szférára vonatkoznak, ugyanis ez személységi jogokat sért. Így például sem vallási, sem a szexuális szokások felől nem érdeklődhet egy cég. Egészségügyi kérdéseket fel lehet tenni, de azt csak hivatásos orvos végezheti” - mondta lapunknak dr. Veér András pszichológus, aki tapasztalataira hivatkozva szintén állítja, a cégek, vállalatok nagy többsége egyáltalán nem tartja be az erre vonatkozó szabályokat. A szakértő ugyanakkor kiemelte, hogy amennyiben a megkérdezettek beleegyeznek abba, hogy az adott kérdésekre válaszolnak, akkor nem történik jogsértés. Persze, melyik az az álláshirdetésre jelentkező személy, aki azzal kezdi a meghallgatást, hogy ő nem hajlandó kitölteni a pszichológiai tesztet? Veér András erre a felvetésre úgy reagált, hogy van egy határ, amin túl már nemet kell mondani. Mint mondta, aki úgy érzi, hogy személyiségi jogai sérültek, az az adatvédelmi biztoshoz fordulhat, illetve polgári peres úton vehet elégtételt.
„A gazdasági élet számos szereplője »titokhordozónak« számít, akik számára jelentős piaci hátrányt okozna, ha féltve őrzött információk kerülnének ki tőlük. Számukra létkérdés, hogy megbízható munkatársakat vegyenek fel” - mondta lapunknak Csoma István, az üzleti hírszerzéssel és vállalatbiztonsági tanácsadással foglalkozó Posys Kft. munkatársa. Ugyanakkor kiemelte, hogy az alkalmazottakról vagy leendő munkatársakról a cégek csak egyébként is nyilvános adatokat gyűjthetnek be. Ilyen lehet például az illető szakmai múltjáról való tájékozódás, vagy annak kiderítése, hogy mennyire voltak megelégedve vele az előző munkahelyén és hasonlók. Ezzel szemben illegális tevékenységnek számít többek között a lehallgatás vagy a beépített kamerákkal történő megfigyelés, de a tartózkodási helyet jelző poloskák beépítése is. A szakértő azt is elmondta, a szükséges információk begyűjtésével a cégek legtöbbször magánnyomozó irodákat bíznak meg, ám - a jogszabályok értelmében - azok is csak a bárki más által alkalmazható eszközöket és forrásokat vehetik igénybe munkájukhoz.
Elméletben. Mert, mint egy név nélkül nyilatkozó magéndetektív lapunknak elmondta, a „szakmában” szép számmal vannak olyanok, akiket a jogszabályok teljesen hidegen hagynak, és bármilyen információt készek megszerezni - természetesen díjazás ellenében.