Szlazsánszky Ferenc
Luxusbörtön lányoknak
Az itt lakó lányok többsége 14-18 év közötti. Iskola után sportolnak vagy tévéznek, virágdekorációkat készítenek, vagy éppen a farsangra készülnek. Ha valamelyiküknek születésnapja van, a többiektől tortát kap az úgynevezett teapénzből. Mintha csak egy békebeli kollégiumban lennének. Pedig a szóban forgó intézmény a Rákospalotai Javítóintézet, és a lányok sem olyan ártatlanok, mint első látásra tűnnek: vannak köztük zsarolásért, betörésért, lopásért, sőt ennél is súlyosabb cselekményekért elzárásra ítéltek. Ennek ellenére az intézet vezetői úgy tekintenek rájuk, mint pártfogoltjaikra, úgy beszélnek róluk, mint „gyerekeinkről”.
Irén. „Ő a fiam, meg van egy kétéves kislányom is” Fotók: Somorjai L.B. Aczél Anna igazgató:
- Fő feladatunk azoknak a fiatalkorú lányoknak a fogadása, akiket valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt javítóintézeti nevelésre ítélt a bíróság, illetve 1996 óta itt lehetnek olyan lányok is, akik előzetes letartóztatásba kerültek. Rajtuk kívül vannak nálunk olyan lányok, akik javítóintézeti büntetésüket töltenék, de az ítélet óta gyerekük született: velük külön csoportban foglalkozunk, jobbára igyekszünk megtanítani őket a gyerekgondozással kapcsolatos dolgokra.
Ha eltekintünk attól az egyébként nem mellékes ténytől, hogy a fogva tartottak nem hagyhatják el az intézményt, a környezet inkább hasonlít szanatóriumra, mint büntetés-végrehajtási intézményre: a gondozott parkban játszótér, sportpálya, színpad szolgálja a szabadidő hasznos eltöltését, a lányok egy- vagy kétágyas szobái pedig végképp feledtetik a büntetés kifejezést: modern bútorok, színes poszterek, virágdekorációk, könyvek, rádiómagnó. Mindebből azt a hibás következtetést is levonhatnánk, hogy az intézmény falai között csak enyhe bűncselekmények elkövetői tartózkodnak.
B. Aczél Anna:
- Ez nem így van. Korábban is voltak, és jelenleg is vannak életellenes bűncselekményért elítélt, illetve letartóztatott lányaink: gyilkossági kísérletet elkövető, újszülöttgyilkos, nagyon csúnya rablógyilkosságban tevékenyen részt vevő gyerek.
***
Fiatal anyuka, karján kisgyermek
- Miért és mikor kerültél ide?
- Csoportosan elkövetett rablásért, 2001. május 9-én.
- Akkor már megvolt a kisfiad?
- Nem, héthónapos terhes voltam vele.
- Mennyi időt kaptál?
- Három évet.
- Mit tanulsz?
- Általános iskolába járok, nyolcadik osztályba.
- Hogy hívják a kicsit?
- Patrik.
***
- Mekkora létszámmal működnek jelenleg?
Szim András igazgatóhelyettes:
- Huszonegy javítóintézetis, illetve előzetesen letartóztatott lányunk van, két anyuka gyerekkel és nyolc utógondozott. Utóbbiak már letöltötték a büntetésüket, most segíteni próbálunk nekik a társadalomba való visszailleszkedésben.
B. Aczél Anna:
B. Aczél Anna- Számunkra az a legszomorúbb, hogy vannak lányaink, akiknek annyira nincs hová menniük, hogy a büntetésük letelte után is itt akarnak maradni. Az Etuka például szaladgált az udvaron, hogy szabad vagyok, szabad vagyok, amikor karácsony előtt úgy döntött a bíró, hogy tizenkilenc hónap után szabadlábra helyezi, aztán indulás előtt olyan sírógörcsöt kapott és annyira kérte, hogy a karácsonyt ne kelljen másutt töltenie, hogy a szabályzat ellenére itt maradt január elejéig. Az elmúlt húsz év tapasztalata, hogy szinte alig van gyerek, akit lenne hová hazaküldeni. Sem a szülők nem fogadóképesek, sem az intézmények.
- Nem láttam őröket az épületben. Kik vigyáznak a fogva tartottakra?
Szim András:
- A kinti felügyeletet biztonsági őrök látják el, a pedagógiai munkába azonban nem folynak bele. Az épületen belül nevelőtanárok foglalkoznak a lányokkal, pedagógus vagy szociális pedagógus végzettséggel. Egy csoportban hat-nyolc lány van két nevelővel, akik váltják egymást. De annak ellenére, hogy a mi normáink szerint itt sokkal jobbak a feltételek, mint egy börtönben vagy akár kint a családban, egy tizenhat éves lánynak másfél-két éven át bezárva élni nem vidám dolog.
***
Irén
- Van már ítéleted?
- Még nincs, előzetesben vagyok.
- Mit követtél el?
- Egy arany nyakláncot vettem el egy idős nénitől.
- Hol?
- Az utcán.
- Mire számítasz, mikor lesz ítélet?
- Csütörtökön lesz a harmadik tárgyalásom… Hát, nem tudom. Vagy börtönt, vagy javítót kapok, maximum három évet.
- Egyedül csináltad?
- A barátnőmmel, ő börtönben van előzetesben, mert már idős ahhoz, hogy ide jöjjön, mert csak a tizennyolcadik évig lehet ide jönni.
- Kik ezek itt a fényképen?
- A gyerekeim: ő a fiam, meg van egy kétéves kislányom. Ez pedig az élettársam.
- Hol vannak a gyerekek?
- Az apukájuknál. Amikor a kicsinek születésnapja volt, akkor csináltuk ezt a fényképet itt bent.
- Miért kellett kirabolni azt az idős nénit?
- Nem volt pénzem. De már nagyon megbántam. És már nagyon hiányoznak a gyerekek is.
- Mikor láttad őket utoljára?
- Novemberben voltak nálam.
***
- Tudják ezek a lányok, mi várna rájuk, ha valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben töltenék az elzárásukat?
Szim András:
- Tudják, és valamilyen szinten hálásak is a sorsnak, hogy nem oda kerültek.
- Min vagy kin múlik, hogy valaki egy javítóintézetben lesz előzetes letartóztatott vagy egy börtönben?
- Csak a bírón és az ügyészen.
- Ön szerint milyen alapon rakják az egyiket ide, a másikat oda?
B. Aczél Anna:
- Nem a bűncselekmény, hanem a személyiség szerint. De nagyon nehéz. Az elmúlt időben volt itt négy életellenes, akiből kettőről azt mondom, hogy abszolút itt a helyük.
- Ők miben mások, mint a másik kettő?
- Nem volt szándékos a tettük, mert szinte fogyatékosnak számítanak: olyan szörnyű körülmények között éltek, hogy alig tudták, mit csinálnak. Ugyanakkor van olyan lányunk is, aki „csak” sorozatban rabolt, de azt gondolom, hogy majdnem érintetlenül ment el fölötte az itt töltött idő, olyan mértékig nem rendült meg. És vannak esetek, ahol szinte lehetetlen eltalálni a jobb megoldást: az egyik lány rablógyilkosságot követett el, és még el is ásták a holttestet. Azt gondolom, az ő esetében elképzelhető lett volna egy börtönben letöltött szabadságvesztés, ugyanakkor tény, hogy nálunk ez a lány több mint két osztályt fejezett be, szakmát tanult, és a pszichológus, aki nagyon sokat dolgozott vele, elérte, hogy a tárgyalás kezdetére átment egy katartikus élményen, tehát felvállalta a tettét.
***
Katalin
- Jöjjenek be az én szobámba is, nézzék meg, milyen szép!
- Tényleg nagyon szép. Te miért kerültél ide?
- Rablásért, de erről nem szeretnék beszélni, és a nevemet se írják le!
- Rendben van, nem írjuk le. Változott benned valami, amióta itt vagy?
- Persze, nagyon megbántam, próbálom helyrehozni.
- Hogyan?
- Kitanultam a virágkötő szakmát, és letettem a kilencedik meg a tizedik osztályt.
***
B. Aczél Anna:
- Mi nem szoktunk az elkövetett cselekményről beszélni a gyerekekkel, mert csoportban vannak. A pszichológus viszont egyénileg találkozik velük.
- A lányoknak kötelező a pszichológussal beszélni?
Szim András:
- Nem, ő csak felajánlja a lehetőséget. Természetesen senkit nem tudunk arra kötelezni, hogy együttműködjön, de ezeknek a lányoknak a zöme még életében nem beszélgetett senkivel komoly dolgokról, és akikben van erre igény, azok nagyon komoly változáson mennek keresztül a pszichológus segítségével.
- Van rá szándék, hogy a büntetés-végrehajtásnak, illetve az előzetes fogva tartásnak az Önöknél működő formáját minél több fiatalkorú esetében alkalmazzák?
B. Aczél Anna:
- Ez az intézet 1996 óta működik ebben a formában, előzőleg kizárólag rendőrségi fogdákba, illetve büntetés- végrehajtási intézetekbe zárták a fiatalokat. Felnőtt korúaknál készítettek egy felmérést, és arra a kérdésre, hogy mi a legszörnyűbb a börtönökben, mindenki azt felelte, hogy az előzetesben eltöltött idő, mert kilátástalan, mert semmi nem történik, csak várják a tárgyalást, amit sokszor elnapolnak. Pontosan ezt lovagoltuk meg akkor, amikor azt mondtuk, hogy itt vannak a javítóintézetek, hozzák rögtön ide a fiatalokat. Mert azt láttuk, hogy a gyerekek iszonyú állapotban kerültek az előzetes letartóztatásból a javítóintézetbe: pszichikai és testi kényszerítésekkel is találkoztunk. Ennek ellenére szükség van börtönre, de ott sem kellene csak azzal telni a napoknak, hogy várják a tárgyalást, és ülnek a cellában.
- Ha jól értem, Önök kezdeményezték az itt működő modell bevezetését.
- Tíz éven keresztül próbálkoztunk mi és az ehhez hasonló intézetek, tehát nem úgy történt, hogy azt mondták, jaj de jó, legyen már ilyen. Nagyon komoly vita zajlott, az ügyészség és az Igazságügyi Minisztérium nagyon félt attól, hogy ilyen szabaddá váljon a fogva tartás.
- Azért elismerik az elmúlt hat-hét év eredményeit?
- Igen, egy-két éven belül presztízse lett ennek az intézménynek, azt hiszem.
- Országos szinten hány fiatal tölti hasonló körülmények között a büntetését?
- Körülbelül 260 lány és 300 fiú.
***
Júlia
- Te milyen hibát követtél el?
- A nagymamámnak loptam, mert éhes volt, meg én is éhes voltam, és elmentem a közértbe, és hoztam kaját. Ezért ülök itt.
- De hát ötezer forint alatt nem is számít lopásnak.
- Nem ötezer forint alatt volt, volt az negyven-ötvenezer is.
- Jó éhes lehetett a nagymamád.
- Elhordtam a fél árut.
- Tehát betöréses lopás volt?
- Igen, betöréses lopás.
- Mennyit kaptál?
- Két évet.
- Édesanyáddal milyen volt a kapcsolatod?
- Semmilyen. Most, mikor két hónapja a nagyanyám temetésén voltam, akkor láttam először. Ott mondták, hogy ő az anyám. Én úgy szólítottam, hogy Zsófi, hát mit szóljak neki úgy, hogy anya, mikor soha nem láttam…
***
- Milyen a lányok napirendje?
B. Aczél Anna:
- Az előzetesben és a javítóban egységes: hétköznap fél hétkor kelnek, vasárnap viszont tízig lehet aludni. És akkor a kollégáim viszik fel a reggelit.
- Komolyan mondja?
- Szegénykéim. Persze tanulni is kell, úgyhogy délelőtt iskolában vannak, ahol szaktanárok foglalkoznak velük. Az iskola itt van az intézményen belül, de külső iskolákból jönnek vizsgáztatni. Ha valaki a tanév befejezése előtt szabadul, akkor soron kívül vizsgázhat, hogy befejezett osztállyal menjen.
- Hogy tanulnak?
- Hát nézze, az itt kapott bizonyítvány nem egyenértékű egy kintivel, de mégiscsak igyekszünk befejeztetni velük az iskolát. Ezeknek a gyerekeknek az értelmi szintje egyébként rendkívül differenciált: van köztük analfabéta, vannak fogyatékosok, akiknél az ember elgondolkozik, hogy egyáltalán tudta-e, hogy mit csinált. Tehát amíg az egyiknél arról szól a történet, hogy készüljön föl a vizsgára, majd szakmatanulásra, addig a másiknál arról, hogyan kell használni a melegvizes zuhanyt, mire való a hamutartó, és - bocsánat - hogy a szennyes bugyit nem a lefolyóba kéne betömni. Az ilyen gyereknél már az is siker, ha elsajátít egy alapvető viselkedési normát, hogy amikor majd bemegy az önkormányzathoz segélyért, tudja, hogyha ráborítja az előadóra az asztalt, abból nem lesz segély. De ha
el tudná mondani, hogy jó napot kívánok, ezért és ezért
jöttem, abból még lehet
valami.
***
Kornélia
- Mióta vagy itt?
- Tíz hónapja.
- Hány éves vagy?
- Tizenöt.
- Csak ez az egy ügyed volt, a zsarolás?
- Gyermekkoromban még elkövettem egy csoportos rablást. De azt mondták, hogy amiatt egy perccel nem kaphatok többet.
- Milyen ez a hely?
- Hát, a körülményekhez képest elég jó, mert belegondoltam, hova kerülhettem volna. Ahhoz képest, hogy zárt intézet, olyan, mint egy normál lakás. Vannak őrök, és kéthetente látogatás.
- Jönnek a szüleid?
- Mindig, és akit hívok, mindig bejön. Csak annyira rossz, mert én nem voltam soha hozzászokva, hogy ennyi időt távol legyek a családomtól, legfeljebb két hónapot nyaraltam a nagymamámnál. És így rossz, hogy megmondják, hogy ekkor fogadhatod ezt és ezt: négy személyt, két órán át. Olyan, mint pár perc. Nagyon hamar elmegy.
(A cikkben szereplő lányok nevét megváltoztattuk.)
