Hetek - VII. évfolyam, 10. szám, 2003. március 07

A jeruzsálemi Templom-hegyet tekinti mintának a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) helyének újbóli beépítésére kiírt pályázat győztese, Daniel Libeskind.

A Berlinben élő építészmérnök február végén nyerte meg a szeptember 11-ei merényletben földig rombolt manhattani épületek helyének újbóli beépítésére kiírt pályázatot. A Süddeutsche Zeitung című német lapnak utalt arra, hogy a tervezett új épület 1776 láb (540 méter) magassága az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat évszámára emlékeztet.
Libeskind hangsúlyozta, hogy a függetlenség fontos elv Amerika és minden szabadságszerető ember számára.

Az eredményhirdetés ellenére mindenesetre még évek telhetnek el az első kotrógépek felbukkanásáig. A világon nincs még egy olyan hely, melyet ennyire áthatna a városi infrastruktúra, a rendezetlen tulajdoni viszonyok és a gazdasági érdekek szövevénye: a terület tulajdonjogát a Port Authority - két egymással rivalizáló szövetségi állam, New York és New Jersey ügynöksége - birtokolja, míg a használati jog élvezője egy ingatlanmágnás, Larry Silverstein. Az, hogy ki állja a versenykiírás költségét, milyen módon kerül beépítésre a szabad földterület, ki lesz a kivitelező, még teljesen bizonytalan.
Libeskind tervének jellegét leginkább két ellenpólus közti feszültség határozza meg: az egyiket az az emlékhely alkotja, mely az Ikertornyok üres betonkatlanán áll majd. Az ötlet ereje érdekes módon nem egy új művészeti stílusban rejlik, hanem abban, hogy a katasztrófa helye maga emlékhelyet teremtett: a hely most is hordozza a tornyok építésének és lerombolásának nyomait, a tűz jelét, mely három hónapon keresztül égett a tornyok helyén. Libeskind ahelyett, hogy bekötözné a város sebeit, hagyja, hogy azok széthasadtan is tátongjanak, megalkotva egy-úttal a merénylet okozta fizikai sérülések legbrutálisabb képét.
Az áldozatok hozzátartozói vehemens módon ragaszkodtak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy a tornyok „lábnyomait” ne lehessen beépíteni. Kívánságukat Libeskind a legradikálisabb módon teljesítette. Elvezeti az élőket arra a helyre, ahol a háromezer áldozat zöme meghalt: a köves talajú puszta föld az áldozatok hamujával kevert törmelékre emlékeztet, ahol még a múlt év közepén is találtak emberi maradványokat. Ahelyett, hogy a halottak sírhelyére egy kődarabot tenne, Li-beskind a maga sajátságosan patetikus és provokatív módján állítja emlékül a nyitott, üres sírokat.
Ezt a megdöbbentően egyszerű és érzelmekkel teli emlékhelyet spirál formában magasházak veszik körül, csigalépcsőként nyújtózva az ég felé, melyek csúcsa egy 1776 láb (540 méter) magas, tűt szimbolizáló alkotás, mely a „világ kertjeit” jelképezi. Ide panorámakilátókat, éttermeket és vertikálisan épített kertrészeket tervezett Li-beskind, mindazt, ami - megfogalmazása szerint - a látogatóban az élet igenlését erősíti, és ami egyúttal a kiáltó gödröt látván elgondolkozásra is készteti az idelátogatót. A Libeskind által nyújtott látvány a megrepedt betonfalakról Manhattan felé, majd azon keresztül az Atlanti-óceán felé visz.
Az alvilág-föld-ég kompozíció harmadik elemét két tér alkotja: a „Fény háromszöge” és a „Hősök tere” elnevezéssel, melyek fontos építőelemei Libeskind szimbólumrendszerének. Minden év szeptember 11-én, 8.46 órakor, abban a percben, amikor az első repülő becsapódott, és 10.28 órakor, amikor a második torony is összeomlott, a két tér árnyék nélkül marad. A hét tervrajz közül egyik sem váltott ki a New York-iakban ekkora elismerést. Különösen a magas, diadalmas torony nyerte el tetszésüket, új jelentést kölcsönözve a felhőkarcolók fogalmának is.

Maradandó emlékmű

A vertikálisan épített kertrészeket Libeskind parkszerűen képzeli el, melyben a világ összes éghajlati öve jelen lenne. Az 1776 láb magas csúcsról az építész ezt mondta a Süddeutche Zeitungnak adott interjúban: „A függetlenség mindig is fontos volt Amerika és minden szabadságszerető ember számára. Nem egyszerűen a legmagasabb épületet szerettem volna megtervezni, hiszen azt viszontláthatom holnap Pekingben vagy a világ más részén is. Ennek a szimbolikus számnak a jelentősége viszont egyedülállóan meg fog maradni.” A „Fény háromszöge” elnevezésű tér a szeptember 11-ei terrortámadás alatti napállásra utal.
Arra a kérdésre, hogy terveinek, amelyekben jelentős szerepet kap a felfelé törekvés az alapok mélységéből a világ kertjeiig, van-e valamifajta vallásos üzenete, Libeskind így felelt: „Ezt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Én azt gondolom, hogy ez egy világi szimbólum. Ezen túlmenően pedig a spirálszerű forma megfelelő átmenetnek bizonyult az emlékhelyet körülvevő, sűrűn beépített magas házakhoz. Vannak helyek, mint például a jeruzsálemi Templom-hegy, amely az egyik legpozitívabb, ugyanakkor a legtöbb vitát kiváltó hely a világon. El kell tudni fogadni, hogy szeptember 11-e eseménye visszafordíthatatlan. Nem lehet róla nem tudomást venni. A kérdés csak az, hogy hogyan lehet ezt a felismerést mégis valamilyen pozitív irányba elmozdítani?”