A tokaji furmint kálváriája

Szokásos borügyletnek indult az üzleti tranzakció. 
A kiskőrösi Pohan-Vin Kft. eladta tokaji birtokán termelt, közel félmillió liternyi borát a Dél-Alföldi Borház Kft.-nek. A vevő azonban a határidő lejártáig, sőt a mai napig sem fizette ki a 61 millió forintban kialkudott vételárat. Még a Concordia Rt.-vel kötött közraktározási és záloghitel-szerződés alapján folyósított 34 milliónyi hitel nagyobb része is szőrén-szálán eltűnt. A hoppon maradt Pohan-Vin Kft. ügyvezetője a rendőrséghez és az ügyészséghez fordult, mert szerinte különösen nagy értékben elkövetett csalássorozatról van szó, de a különböző jogszabály-értelmezések következtében tavaly július óta csak a napokban kaphatta vissza borát.

Sinkovicz László

Pohankovics Pál, a Pohan-Vin Kft. ügyvezetője. Tőke helyett akták Fotó: S. L.

Tavaly június 25-én adásvételi szerződést kötött a kiskőrösi Pohan-Vin Kft. és a kecskeméti székhelyű Dél-Alföldi Borház Kft. a kiskőrösi cég közel félmillió liternyi minőségi fehérborának megvásárlására. A szerződésben közös egyetértéssel július 10-ét jelölték meg fizetési határidőnek, és amíg a leszámlázott 61 millió forint nem nyer kiegyenlítést, addig a bor az eladó tulajdona marad. Miután a vevő a vételár egy részét közraktározásból származó záloghitelből kívánta megfizetni, vállalta a Concordia Közraktár Rt. tájékoztatását az eladóval kötött megállapodásról. A közraktározni kívánt bort a Pohan-Vin Kft. telephelyéről a tabdi Szőlőskert Szövetkezettől bérelt pincébe szállította a Borház. Pohankovics Pál, a Pohan-Vin Kft. ügyvezetője többször is figyelmeztette a Dél-Alföldi Borház Kft. képviseletében eljáró F. Leventét és Cs. Lászlót fizetési kötelezettségükre, de ők mindannyiszor megnyugtatták: rövidesen megérkezik a pénz. Pohankovics úr, miután régtől fogva ismerte egyiküket, ekkor még nem gyanakodott, csupán szüksége volt az eladott bor ellenértékére. A pénz azonban nem érkezett meg a Kiskőrösi Takarékszövetkezetnél vezetett számlájára. 
„Ekkor már sejtettem, hogy valami fondorlatos csalás áldozata lettem, ezért nem volt más választásom, mint feljelentést tenni a Kiskőrösi Rendőrkapitányságon - mondja Pohankovics Pál -, s próbáltam további bizonyítékokat beszerezni. Július 15-én hétfőn sikerült a Concordia Rt. gazdasági igazgatóhelyettesétől megtudni, hogy a közraktározási szerződést július 5-én megkötötték, sőt a 34 millió forint záloghitelt már másnap átutalták a Dél-Alföldi Borház Kft. kecskeméti Konzum-banknál nyitott számlájára. A velem kötött szerződésről azonban nem is hallottak. A Konzumbanknál pedig arról tájékoztattak, hogy a pénzt már fel is vették a Dél-Alföldi Borház alkalmazottai. A Concordiától kapott okmányok áttanulmányozásakor újabb meglepetés ért. A gazdasági igazgató szerint ugyanis július 5-én írták alá a közraktározási szerződést, ezzel szemben az okmányon július 2. szerepel. Még furcsább volt számomra, hogy a Borház zálogkölcsön-kérelme szintén július 2-ai keltezésű. Ez azt jelenti, hogy a közraktározási és záloghitel-szerződést ugyanazon a napon kötötték meg, mint amikor az erre vonatkozó kérelem beérkezett. Sőt, a szerződésen már a négy nappal később nyitott kecskeméti bankszámlaszám szerepelt, amelyről annak hatályba lépése előtt felvették a pénzt. A dátumok körül további ellentmondásokat találtam. A közraktározáshoz nyújtott kamattámogatás igénybevéte-
léhez szükség volt az Agrárintervenciós Központ előzetes ígérvényére is. Ezt a Dél-Alföldi Borház Kft. már 2002. május 28-án, tehát a cég bejegyzése előtt egy héttel megkapta. Mi több, ezen a Konzumbanknál nyolc nappal később nyitott bankszámlaszám szerepelt. Tisztázni akartam a helyzetet, de F. Levente még mindig tagadta a pénz felvételét, és türelmet kért, amíg a Concordiától megérkezik a hitel összege, az ugyancsak a Kiskőrösi Takarékszövetkezetnél lévő számlájukra.”
A bizonyítékok ellenére álláspontja mellett mindvégig kitartó F. Levente magabiztosságának a kiskőrösi nyomozók megjelenése vetett véget. Ekkor megtört, és bevallotta, hogy a záloghitelként felvett összeg felét soltvadkert-selymesi birtokán rejtette el, a többi pénz pedig Cs. Lászlónál van. Ezután némi rendőri segédlettel előkerült a pénz, amit a nyomozók lefoglaltak, és F. Leventét őrizetbe vették. 
A nem várt fordulattól könyörgésre fogta a dolgot, és felajánlotta Pohankovicsnak, hogy amennyiben visszavonja feljelentését, felbontják az adásvételi szerződést, a pénzt átadják neki a Concordiához való visszautalás céljából, valamint a hitel fedezetéül szolgáló bort is visszakapja. Meg is történt a szerződés felbontása és az összeg visszafizetése. A Concordia azonban nem fogadta el a két fél által aláírt egyezséget, a Megyei Rendőr-főkapitányság pedig bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. Pohankovics Pál panaszt nyújtott be a Kiskőrösi Városi Ügyészségre, amely hatályon kívül helyezte a rendőrségi határozatot, és pótnyomozást rendelt el az ügyben. Lefoglalta a Dél-Alföldi Borház Kft. Concordia Rt.-nél kiváltott közraktárjegyeit, valamint a Tabdin tárolt bort. A tokaji furmint tárolási helyéül a Pohan-Vin Kft. pincészetét jelölte ki, miután úgy ítélte meg, hogy a nagy értékű áru szakszerű kezelése leginkább ott biztosított az eljárás befejezéséig. 
„November 22-én, miután az ügyészségi határozat ellen nem érkezett panasz, bejelentettem a helyi vámhatóságnál és rendőrségen, hogy még ezen a napon megkezdjük a borszállítást - folytatja a történetet Pohankovics Pál. - Éppen csak Tabdira értünk, már ott volt a pincénél a Concordia Rt. területi képviselője és két kiskőrösi rendőr. Alig kezdtük meg a bor felfejtését, amikor telefonon odaszólt a Megyei Rendőr-főkapitányság egyik nyomozója, hogy nem tanácsolja a bor elszállítását. Én a Kiskőrösi Ügyészség jogerős határozatára hivatkoztam, mire ő azt válaszolta, hogy azt a Megyei Főügyészség egy órán belül felülbírálja. Ebben kételkedtem, de a százados úrnak lett igaza. Még egy óra sem telt el, és a helyszínen volt a hatályon kívül helyező határozattal. Nem volt mit tennünk, visszafejtettük a bort, és eltávoztunk a pincéből. Még ezen a napon ajánlatot tettem a Concordiának, hogy a közraktározási és záloghitel még vissza nem fizetett részét letétbe helyezem, csak a boromat kapjam vissza. Erre azonban nem adtak lehetőséget, miután nem az én cégem volt velük jogviszonyban, hanem a Dél-Alföldi Borház Kft.” 
A későbbiekben még tovább bonyolódott a bor körüli helyzet. A Pohan-Vin Kft. jogi képviselője törvényességi felülvizsgálati panaszt nyújtott be a Legfőbb Ügyészségre, a Megyei Főügyészség határozata ellen, amelyet nem találtak megalapozottnak, és elutasították.
A Concordia december 19-ére árverést hirdetett a borra, a Budai Vigadó épületében, ami az utolsó pillanatban meghiúsult. A Legfőbb Ügyészség valamit mégsem találhatott rendben, mert a Megyei Rendőr-főkapitányságot a Borháznak Concordia Rt.-nél kiváltott közraktári jegyeinek zár alá vételére utasította.
Hajdú Huba, a Concordia Rt. vezérigazgatója szerint a közraktározási és záloghitel-szerződés törvényessége nem vitatható. Kérdésünkre, hogy miként utalhattak át egy ismeretlen vállalkozás számlájára előzetes tájékozódás nélkül ennyi pénzt, a következőket válaszolta: „A közraktározónak nem kötelessége céginformációkat beszerezni, a feltételek meglétéről a szerződéskötést kérelmezőnek kell nyilatkoznia büntetőjogi felelőssége tudatában. Ezt a Dél-Alföldi Borház Kft. megtette, az előírt minőségi vizsgálat és ármegállapítás után az árut közraktárba szállította. A Pohan-Vin Kft. reklamációival nem tudtunk mit kezdeni, mert nem álltunk velük jogviszonyban. Ennélfogva a rendőrség által lefoglalt és átadott tizenhatmillió forinttal sem rendelkezhetett volna a Pohan-Vin Kft.” 
Pohankovics Pál nem értette, hogyan lehet törvényes az a megállapodás, ami ennyi gyanús körülményen alapul. Tudomása szerint a közraktározásra vonatkozó szabályok egyértelműen előírják, hogy a szerződést csak kellő körültekintés után lehet megkötni.
„A Concordia mindenféle garancia nélkül, ellenőrizetlen nyilatkozat és a borral kapcsolatos tulajdonjogomat igazoló dokumentumok ellenére kötötte meg a szerződést. Mondhatni, »bemondásokra« alapozva utalt át egy ismeretlen vállalkozás számára 34 millió forintot” - mondja nem kis felháborodással.
A Pohan-Vin ügyvezetője óvatosságból, mintegy biztosítékképen nem adta ki kezéből a bor származási bizonyítványát, ami nélkül az nem mozgatható, és főként nem értékesíthető. Erre azonban mások is rájöttek. Az elmúlt év októberében a Concordia Rt. azzal a kéréssel kereste meg levélben a Tokajhegyaljai Borvidék Hegyközségi Tanácsát, hogy a szóban forgó tokaji furmint származási bizonyítványáról részükre másolatot kiadni szíveskedjenek, mert az eredeti „fellelhetőségi helye nem ismert”. Természetesen a hegyközségi tanács elutasította a kérést, mert jól tudta - ahogyan a Concordia is -, hogy az eredeti származási bizonyítványok Pohankovics Pálnál vannak.
A Dél-Alföldi Borház Kft. ügyvezetője azonban másként emlékszik a történtekre, mint ahogyan azt Pohankovics úr előadta: „Az adásvételi szerződésben valóban megfogalmaztuk a július 10-ei fizetési határidőt, de szóban megegyeztünk, hogy akkor fizetünk, amikor a bort értékesíteni tudjuk - állítja az ügyvezető, aki mellesleg F. Levente élettársa. - Szerződésünk felbontását és a Concordiától kapott pénz egy részének átadását kényszer hatására írtuk alá, mert ez volt F. Levente szabadlábra helyezésének feltétele. A kiskőrösi rendőrök jogtalan eljárása miatt feljelentést tettünk a megyei Ügyészségi Nyomozóhivatalnál. 
Időközben újabb, a közraktározási szerződés jogszerűségét megkérdőjelező dokumentum jutott az értékes termékéért aggódó bortermelő birtokába. E szerint a június 4-én bejegyzett Dél-Alföldi Borház Kft. már 2002. május 22-én szerződést kötött a tabdi Szőlőskert Szövetkezettel adóraktár bérlésére, a közraktározni kívánt bor tárolására. A bérleti szerződést F. Levente írta alá, holott nem volt, és azóta sincs cégaláírási joga. Még furcsább, hogy a májusi keltezésű szerződésben már a kecskeméti Jövedéki Központ által június 10-én kiadott adóraktári engedélyszám szerepel. 
A Concordia Rt. továbbra is ragaszkodott a kényszerértékesítéshez. Február 21-ére újabb árverést hirdetett meg a közraktározott borra. A licitálásra jogosító hatmillió forint bánatpénzt négy vevő helyezte letétbe az árverési biztosnál, köztük a Pohan-Vin Kft. ügyvezetője is. Mielőtt megkezdődött volna az árverés, a saját borára licitáló kiskőrösi cég jogi képviselője átadta a Concordia által megbízott árverési vállalkozás vezetőjének a Bács-Kiskun Megyei Bíróság jogerős végzését. Ebben a bíróság eltiltja a Concordiát az árveréstől, és elrendeli a közraktározott bor átszállítását a Pohan-Vin telephelyére. A közraktározó rt. jelenlévő vezérigazgatója és jogi képviselői azonban úgy nyilatkoztak, hogy az előző naptól hatályos végzést ők nem kapták meg, tehát azt semmisnek kell tekinteni. A tiltó rendelkezés ellenére ragaszkodtak az árverés megtartásához. Az egyik vevő a bor értékesítéséhez és szállításához nélkülözhetetlen eredeti származási bizonyítványok hollétét firtatta, mire a Concordia képviselői tisztes távolságból felmutatták azok fénymásolatát. Ezen Pohankovics úr meglepődött, mert az eredeti okmányokat páncélszekrényében őrizte, csak néhányat adott át a rendőrségnek a nyomozás során. Ezek másolatát láthatták a vevők. Ennyi bizonytalanság láttán egyik licitáló sem emelte fel tábláját a 63 millió forintos kikiáltási árra, így az árverés eredménytelen volt.
Úgy tűnt, hogy ezek után nincs akadálya a tabdi pincében tárolt bor elszállításának. Február 24-én hétfőn reggel felsorakoztak a Pohan-Vin kamionjai a szövetkezet udvarán, az illetékes jövedéki hatóság eltávolította a hatósági zárat a pinceajtóról, de a lakat kulcsa nem került elő. Mint kiderült, a kulcs a borszállítás hírére odaérkező Concordia területi képviselője zsebében lapult. Sem őt, sem pedig a közraktározó cég megbízásából őrködő biztonsági embereket nem hatotta meg a bemutatott jogerős bírósági végzés. Az őrző-védő kft. ügyvezetője hosszas vita után úgy döntött, hogy nem vállalja fel a törvényszegést, és elvezényelte embereit a pinceajtóból. A Concordia képviselője azonban mindvégig kitartott álláspontja mellett, miszerint addig nem adja át a kulcsot, amíg főnökei erre nem utasítják. De a döntéshozatalra feljogosított vezetők közül egyiket sem érte el telefonon.
Déltájban a Pohan-Vin egyre türelmetlenebb emberei lefeszítették a lakatot, és a hányatott sorsú félmillió liter tokaji furmint visszakerült eredeti tulajdonosa pincéjébe. Az ügynek még nincs vége, feltehetően hosszú ideig tartó peres eljárás elé néznek a balul sikerült üzlet szereplői, és a rendőrségi nyomozás folytatása sem kizárt. A Con-cordia a bor feletti rendelkezési jogára, a Pohan-Vin a tulajdonjogára hivatkozik, a Dél-Alföldi Borház Kft. pedig már csak papíron létezik. Kérdés, hogy ki viszi el a balhét a végén, és vajon kibírja-e a tulajdonos pincéjében zár alá vett bor az esetleg évekig tartó pereskedést?