Hetek - VII. évfolyam, 10. szám, 2003. március 07

Bush elnök köszönetét és elismerését fejezte ki a pakisztáni és amerikai hatóságoknak azért a közös erőfeszítésért, melynek eredményeképpen sikerült kézre keríteni az al-Kaida több tagját, köztük a bin Laden jobbkezének számító Halid Sejk Mohammedet is. A világ tíz legveszélyesebb embere között számon tartott Mohammedet - aki saját bevallása szerint a szeptember 11-ei merényletek értelmi szerzője, és akit az amerikai hírszerzés munkatársai maguk között bizalmasan csak az „Agy”-ként emlegetnek - Pakisztánban, Ravalpindi városában fogták el a helyi hatóságok. Néhány óra múlva átadták a CIA-nak, amely most az FBI és az amerikai hadsereg munkatársaival együttesen egy Kabul közelében lévő titkos helyen próbálja szóra bírni a kincset érő foglyot.

Amerikai kommandósok az afgán-pakisztáni határon. Sokan rejtegethetik Oszama bin Ladent Fotók: Reuters

Bizonyos értelemben Mohammed lehetne az al-Kaida 007-es ügynöke: a kifinomult modorú, művelt férfi nemcsak az idegen nyelvek terén bizonyult igazi tehetségnek, hanem álcázásból és színjátszásból is jelesre vizsgázott - legalábbis a mostani lebukásáig. Az arab, angol és urdu nyelveken folyékonyan beszélő, csaknem hatvan álnevet használó világutazó jól és gyorsan asszimilálódik a különböző kultúrákba, számos nő szívét meghódítja, és mindeközben - saját meggyőződése szerint - az igaz ügy érdekében szövögeti intrikáit.
A harmincnyolc éves terroristavezér Kuvaitban született, a pakisztáni Sejk Mohammed Ali negyedik fiaként. A családot egy befolyásos kuvaiti sejkkel támadt állítólagos vita eredményeként megfosztották állampolgárságától, így a virágzó és egyre gazdagodó országban Ali családi vállalkozása és egyéb lehetőségei egyre inkább korlátok közé szorultak. A kis Mohammed már gyerekkorában érzékelte a kuvaiti társadalom és a saját családja között kialakult „osztálykülönbséget”. Tinédzserkorában csatlakozott a legnagyobb nemzetközi iszlám szervezethez, az Iszlám Testvériséghez, amely később jó ugródeszkának bizonyult.
Mohammed 1982-ben megkapta pakisztáni útlevelét, és ezt követően nem sokkal Észak-Karolina állam egyik kisvárosában, Murfreesboroban bukkant fel, ahol beiratkozott a Chowan főiskola mérnöki karára. Bár az iskola nem kívánt információt nyújtani hírhedtté vált tanulójáról, néhány egykori arab diáktárs még most is jól emlékszik ezekre az évekre. „Nagyon okos volt. Amikor elkezdte tanulmányait, gyakorlatilag még semmit nem tudott angolul, de hamarosan egyenesen a haladó csoportba léphetett. Mókás fickó volt, napi huszonnégy órában viccet mesélt. Emellett rendkívül céltudatos is volt: diplomát akart szerezni, és vissza akart menni hazájába. Nagyon csendes volt - semmi jel nem utalt arra, hogy ő bármiféle szélsőséges vallásos mozgalomhoz tartozott volna. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy egyszer még terrorista merényletekben vesz majd részt” - idézi fel emlékeit egy kuvaiti reklámügynökség vezetője, aki annak idején barátságban volt Moham-meddel. „Nem szerette az amerikai életstílust, és nem beszélgetett az amerikai diákokkal. Nagyon konzervatív volt.”
Diákévei alatt két esemény volt rá olyan hatással, amitől gondolkodásmódja egyre inkább radikalizálódott: az egyik a muszlim világba megosztást hozó irak-iráni háború volt, amelynél minden kétséget kizáróan a Khomeini ajatollah által megreformált Irán pártján állt. A túlzottan világinak tartott Szaddám Huszeint nyilvánosan még ki is figurázta. A másik fontos esemény az afgán-szovjet háború volt. Az afgán dzsihádot Mohammed még Amerikából kezdte támogatni - először csak kicsiben: más arab diákokhoz hasonlóan használt ruhát küldött hittársai megsegítésére. Mire lediplomázott, három fivére már az afgán fronton harcolt. Hazatérte után Mohammed is követte őket, és életéből öt évet szentelt a szovjet hitetlenek kiűzését célul kitűző háborúnak. Az 1989-ben bekövetkezett győzelem mérhetetlen örömmel töltötte el.
Az ezután következő közel tíz év a legizgalmasabb kémfilmek eseményeit is felülmúlja: ármányok és intrikák, merényletek és meghiúsult akciók, üldözés és menekülés váltogatja sűrűn egymást. Az FBI-nak sokszor szinte csak órákon múlott, hogy lemaradt a nagy „fogásról”. Így mire a szeptember 11-ei merényletekre sor került, Mohammed már számos sikeres és sikertelen akciót tudhatott maga mögött, s ezek kivitelezé-
séhez sokszor a fanatikus unokatestvérekből álló családi „hálózat” nyújtotta a legnagyobb segítséget. Közülük a leghírhedtebb az a Ramzi Yousef, akinek a nevéhez fűződik a World Trade Center ellen 1993-ban elkövetett merénylet. A mélygarázsban robbant bomba, amely hat embert ölt meg, több ezret pedig megsebesített, első ízben adott „kóstolót” az iszlám terrorizmusból Amerika számára.
Yousef, aki egyéni akciójával kivívta az al-Kaida elismerését és anyagi támogatását, a következő merényletet Manilában tervelte ki, Moham-meddel karöltve. A Bojinka fedőnévre hallgató hadművelet keretében közel két tucat amerikai repülőre rejtettek volna bombát, amelyeknek egy időben, a Csendes-óceán fölött kellett volna felrobbanniuk. A terv azonban kudarcba fulladt, mert a bérelt lakásukban házi „bombagyárat” működtető Yousef az előkészületek során nem találta el a bombához szükséges vegyi anyagok helyes arányát, így véletlenül felgyújtotta a lakosztályt, és kénytelen volt a helyszínről sürgősen távozni.
A rendőrség a helyszínen megszerezte a szükséges bizonyítékokat többek között arról is, hogy a terv egyik támogatója és finanszírozója az export-import társaságokat működtető Mohammed volt, akit 1996-ban az Egyesült Államokban távollétében el is ítéltek ezért a tettéért. Yousef azóta már kézre került, és a világ legszigorúbban őrzött börtönében tölti életfogytiglani büntetését. Egyes források szerint a terroristák ebben az időben tervbe vették a pápa, illetve Clinton elnök meggyilkolását is. A hírszerzés szerint Mohammednek a későbbiek során köze volt az 1998-as kelet-afrikai nagykövetségek elleni, és a 2000-ben elkövetett kuvaiti merényletekhez, de neve vélhetően kapcsolható a „cipőbombás” Richard Reid meghiúsult akciójához éppúgy, mint a tunéziai zsinagóga-robbantáshoz, illetve Daniel Pearl amerikai újságíró meggyilkolásához és a tavalyi bali merénylethez is.
Ilyen múlttal mondhatni nem csoda, hogy a „teljesítményorientált” al-Kaida harmadik legfontosabb emberévé vált. Még 1996-ban szökött át Afganisztánba, ahol teljesen beépült a szervezetbe. Ő lett bin Laden jobbkeze, a globális hálózat operatív vezetője, az utánpótlás szervezője és a pénzügyi források koordinátora. Pályafutása azonban, úgy tűnik, március 1-jén, egy hetvenöt éves nyugalmazott mikrobiológus polgári ízléssel berendezett otthonában véget ért. Míg a vezér közel egy héttel ezelőtt, még utoljára elillant a hírszerzés elől, most egy közel-keleti és egy pakisztáni férfival együtt végre horogra akadt. A helyszínen több számítógépet, illetve diszkeket, dokumentumokat és mobiltelefonokat is lefoglaltak.
A hatóságok abban reménykednek, Mohammed letartóztatása megbolygatja a terrorszervezet sorait, és a mozgolódni, menekülni kezdő tagokat könnyebb lesz elfogni, vagy kommunikációjukat lehallgatni. A több napja folyó kihallgatás egyben versenyfutás is az idővel: most ugyanis nem az az elsődleges cél, hogy múltbeli bűntetteit rábizonyítsák Mohammedre, hanem az, hogy bármely esetleges jövőbeni akciót időben meg tudjanak hiúsítani a tőle szerzett információk segítségével. Egyes források szerint ugyanis a februárban magasabb szintre emelt riadókészültségre azért is volt szükség, mert a hírszerzés információi szerint az al-Kaida benzinkutak, erőművek és hidak ellen tervezett újabb merényleteket. Hogy hogyan sikerül majd Mohammedet szóra bírni, később bizonyára kiderül, mindenesetre az emberi jogi szervezetek megnyugtatásaképpen a Fehér Ház szóvivője megerősítette: a vallatás a nemzetközi jognak megfelelően, emberies módon, kínzás nélkül zajlik.

Az al-Kaida terrorhálózat harmadik emberének, Hálid Sejk Mohammednek letartóztatásával amerikai és pakisztáni tisztségviselők szerint Oszama bin Laden elfogása sem várat magára már sokáig, miután lefoglalt, kézzel írott levelei utalnak tartózkodási helyére - értesült a Time amerikai hetilap.

Az amerikai és pakisztáni titkosszolgálatok joggal reménykednek abban, hogy Hálid Sejk Mohammednek, az al-Kaida műveleti tervezőjének múlt szombati letartóztatása kiugraszthatja Oszama bin Laden terrorvezért eddigi rejtekhelyéről. Azóta, hogy bin Laden 2001 decemberében megmenekült a Tora Bora-i hegyi erődítmény amerikai támogatással indított ostromából, most először nyert megerősítést, hogy még mindig él, és feltehetően „valahol Pakisztán északi részén” bujkál - amit Iszlámábád régóta ódzkodik bevallani. Egy pakisztáni hírszerző tiszt Pesavarban az amerikai hetilapnak úgy nyilatkozott: „Véleményünk szerint bin Laden meg fogja változtatni rejtekhelyét Mohammed elfogása után, és ha ezt megteszi, jó esélyünk lesz arra, hogy elkapjuk.” A gyanú, hogy bin Laden Pakisztánban rejtőzik, azóta szilárdult meg, hogy a pakisztáni titkosszolgálatok a napokban elfogták az al-Kaida vezérének több kézzel írott levelét, és tartalmukat megosztották a Központi Hírszerző Ügynökséggel (CIA). A Time hírforrásai szerint bin Laden Pakisztán északi törzsi területén tűnhetett el, átkelve az Afganisztánnal határos hegyvidéken, esetleg a pakisztáni fővárosban, Iszlámábádban vagy a húsz mérföldre fekvő Ravalpindiben - Mohammed letartóztatásának helyén - bujkál, a pakisztáni fegyveres erők és a kormány orra előtt. A Time pakisztáni hírszerzési forrásból úgy értesült, hogy bin Laden négy feleségének és több mint egy tucat gyerekének alighanem Iránban adtak menedéket a megszállottan Amerika-ellenes forradalmi gárdisták. A forrás elmondta, hogy bin Laden helyettese és ideológusa, Ajman az-Zavahiri egyiptomi orvos „ismeretlen küldetéssel” elhagyta a térséget, de visszatért Pakisztánba, és feltehetően a terrorista vezérrel együtt bujkál. (MTI)