Vissza a tartalomjegyzékhez

Mondovics L. Gábor
Két perc játék, egy gól

Az időjárás még némileg fagyos - annyira, hogy a Milan mint vendég egy órával hamarabb kezdte a mérkőzését, hogy a jobb időhöz szokott játékosok ne fagyjanak oda a pályára - de a gyepen már sokkal forróbb a helyzet. 
A tét a továbbjutás.


Roberto carlos bombázza Lehmann kapuját - sikertelenül. Később jött Portillo… Fotó: Reuters

A Milan a nagy orosz télben biztosította be a nyolc közé jutását. Nem nagyon igyekeztek a fiúk, pedig a hideg erre sarkallhatta volna őket, de az egy gól is gól, főleg ha a hazaiak nem tudtak válaszolni. Igaz, az olaszokon nem látszott a dermedtség, az egész meccsen fölényben játszottak, a Lokomotiv Moszkva lendülete kevés volt az olasz betonvédelem áttöréséhez. Carlo Ancelotti csapatának az utolsó két csoportmeccsen már nem kell izgulnia. 
A másik továbbjutó, a Manchester United pont olasz területen érte el a minimálisan kitűzött célt, a csoportelsőséget és a negyeddöntőbeli szereplést. A Juventus számunkra, semleges labdarúgás-kedvelőknek szép három gólt 
beszedve volt kénytelen az öltözőbe vonulni. Most már nemcsak a mérkőzések miatt izzadhatnak a Juve csillagai, hanem a továbbjutás miatt is. Lippiék így könnyen gondba kerülhetnek. Hiszen jelenleg a Deportivo a svájciakat 
legyőzve, meglepetéseredményt produkálva ismét esélyes lett a továbblépésre. A Basel a D csoport utolsó helyezettjének pályájára érkezett, és a távozáskor már az övék lett a nem éppen fényes cím.
Aki látta a Borussia Dortmund - Real Madrid találkozót, elmondhatja, a kevés gól ellenére sem látott rossz mecscset. A spanyol gárda az év elején beszerzett világválogatottal igyekezett a németeket megleckéztetni, mégis a 90. percig úgy látszott, a Dortmund egy góljával meglepetést okozva győz, és beéri a vendégcsapatot. Ronaldóék nem hagyták unatkozni a mezőny legjobbjának bizonyuló Lehmann kapust. A németek hálóőre nem akármit produkált - igaz a túloldalon Casillas sem unatkozott, sőt ő is remek formában szedte a labdát. A már-már fesztiváli hangulatot egy húszéves cserejátékos törte meg. A németek a 90. percben még nem sejtették, a Pavont leváltó Javier Portillo két perc múlva újra téli hangulatot varázsol a stadionba. Biztos, hogy Del Bosque sem úgy küldte a gyepre az ifjút: „Na, most azt’ menj, és rúgd be az egyenlítő gólt!” Pedig ez történt. A gólpassz Zidane-tól jött, és a labda a jobb alsóban kötött ki. Két perc játék, egy labdaérintés és ugyanennyi gól - pestiesen szólva, ez már valami. 
Szerencsére BL-fordulók sora áll még előttünk. Magyar futballkedvelők különösen örülhetnek ennek. Egy kis játék a nagy magyar fagyban, a tavaszi forduló előtt. Igaz, a hazai melegházi teremlabdarúgó-bajnokság egyelőre nem dönt nézőcsúcsot, és egy ideig nem is pályázhat a BL-szintre, de legalább a két forduló között átmenetet képez. Ráadásként nem engedi, hogy a hazai szurkolók végleg elfelejtkezzenek arról, van magyar foci is. Pedig a kísértés nagy, egy kicsit több meccs jutna a képernyőre a valódi bajnokok ligájából - lehet, hogy szórólapozni kellene a hazai liga elkezdése előtt.