Hechs László
Dacszövetség

Izraelben Ariel Saron miniszterelnök jobbközép kormányt alakít, miután a nemzeti egység megteremtésére irányuló minden kísérlete kudarcba fulladt. Az Amram Mitzna vezette Munkapárt ugyanis választási kampányfogássá emelte, hogy semmiképpen sem csatlakozik a Likud vezette kormányhoz, és e döntése mellett önpusztító következetességgel ki is tartott.

Februári hó Jeruzsálemben. Ritka látvány 

Saron nagyarányú választási győzelme nyomán kényelmes többséggel tudott volna tisztán jobboldali kormányt is alakítani („ezt öt perc alatt a titkárnőm is össze tudja hozni” - mondta egy interjúban), megpróbált azonban egy széles alapon álló koalíciót tető alá hozni. (, Hetek, 2003. január 31.) 
A nehézségeket csak fokozta, hogy a megmérettetésből harmadik erőként megjelenő Sinui (Változás) pártja előfeltételként kötötte ki, hogy nem lép be olyan koalícióba, amelynek az ultraortodox vallási pártok is részesei. Tomi Lapid pártja elkötelezettje az állam és az egyház szétválasztásának, az alkotmány elfogadásának és az állampolgári jogok és kötelezettségek egyenlő elosztásának. Célkitűzései között szerepel a polgári házasság intézményének és 
a jesivanövendékek katonai szolgálatának bevezetése is.
A Sinui csatlakozása a koalícióhoz kizárta tehát a Sasz és az Egyesített Tóra Judaizmus pártjának a kormányba való belépését. A Munkapárt hajthatatlansága miatt Saronnak nem maradt más lehetősége mint a Sinuival megkötött egyezség. Eszerint Tomi Lapid kapta az igazságügyi tárcát, és ő lett Saron általános helyettese is. Pártja ezenkívül még négy miniszteri - a belügyi, az infrastruktúra, a környezetvédelmi és a tudományügyi - tárcát kapott. Ez a Likud polgármesterei körében kisebb vihart kavart, akik attól tartanak, hogy egy Sinuihoz tartozó belügyminiszter nem feltétlenül jár majd a kedvükben. 

Ariel Saron, mögötte Netanjahu, mellette Szilvan Salom. Helyosztó a likudban Fotók: Reuters

Saronnak sikerült megállapodnia a hat mandátummal rendelkező Nemzeti Vallásos Párttal (NVP) is, amely két miniszteri posztot és Saron hivatalában egy miniszterhelyettesi posztot mondhat magáénak az újonnan alakuló kormányban. Ez utóbbi feladata lesz a Vallásügyi Minisztérium és a helyi vallási tanácsok felszámolása. 
A Sinui és az NVP megállapodása szerint új törvényt alkotnak a jesivanövendékek katonai szolgálatáról, és módosítják a nagycsaládosokról szóló törvényt is. Ez utóbbi szerint - a gyermekek számától függetlenül - egyenlő családi pótlék jár majd. A polgári házasság bevezetéséről a két párt külön tárgyalásokat kezd, hogy megpróbáljon megoldást találni azok számára, akik a jelenlegi vallási struktúrában érvényesen nem tudnak a zsidó államban házasságot kötni. 
A Likud tovább bővítette a koalíciót, miután a Nemzeti Egység pártjával is koalíciós megállapodást kötött. Az Avigdor Lieberman vezette jobboldali csoportosulás azzal a feltétellel csatlakozott a koalícióhoz, hogy bármiféle lényegi politikai tárgyalást a palesztinokkal kormányzati döntés előzzön meg. Ezzel akarták elejét venni, hogy a Likud a színfalak mögött állapodjon meg a politikai rendezésről, hogy aztán kész tények elé állítsa a palesztin államot ellenző pártokat.
Így a koalíciónak 68 mandátumos többsége van a 120 tagú törvényhozásban. A Likudnak az új kormányban várhatóan 12-13 miniszteri posztja lesz. Saron Szilvan Salomnak ajánlotta fel a külügyi és Netanjahunak a pénzügyminiszteri posztot. A nagy vetélytárs, „Bibi” Netanjahu azonban egyelőre visszautasította Saron ajánlatát.
A politikai elemzők arra mutatnak rá, hogy Saron kormánya a nemzeti egységkormány meghiúsulása következtében jobbra tolódott, és így a mozgástere a jobbra bővüléssel külpolitikai vonatkozásban tovább szűkült. A koalíciós egyezmény a Kvartett (az Egyesült Államok, az ENSZ, Oroszország és az EU) közös békejavaslata helyett Bush elnök emlékezetes, tavaly júniusi beszédére hivatkozik, mivel az valamennyi koalíciós párt számára elfogadható.