Szlazsánszky Ferenc, Somorjai László
Médiaarrogancia

Miközben Orbán Viktor vasárnap arról beszélt, hogy „a sötétség ellen nem fegyverrel, hanem fénnyel lehet harcolni”, sajtóklubos famulusai - Bayer Zsolt, Bencsik András, Lovas István és a többiek - a „büdös, retkes, ótvaros kommunisták” megdöntésének újabb módszerével kísérleteznek: a csatlakozás ellen kampányolva abban bíznak, hogy egy elutasító népszavazási eredmény hatására megbukik a kormány. Új jelenség a jobboldalon, hogy szűkebb körben egyre gyakrabban éri bírálat Orbánt, mert mind többen érzik úgy, ideje volna túllépni a „választási csalás történt” témakörén.

Az ötösfogat: Bencsik, Lovas, Bayer, Tóth és Molnár a MOM Művelődési Házban Fotók: Somorjai L.

A jelek szerint a bukott kormányfő továbbra is az antikommunista retorikában lát esélyt szavazóbázisa egyben tartására, harcában azonban egyre inkább a polgári körökre és a nép nyelvén jobban értő „megmondó emberekre” számít. Valószínűleg ezt üzente azzal is, hogy a Terror Házánál rendezett vasárnapi megemlékezésen nem valamelyik Fidesz-vezető, hanem Bayer Zsolt újságíró kapott lehetőséget gondolatai megosztására. A több tízezres tömeg előtt még viszszafogott Bayer kedd este az Almássy Téri Szabadidőközpontban már ismét igazi arcát mutatta az élő Sajtóklub közönségének, amikor például kijelentette, hogy „Tom Lantos jön-megy az országban, mint a hashajtó”, vagy azt üzente a törökszentmiklósi rendőrkapitánynak, hogy „húzza vissza a belét a büdös irodájába”.
A Sajtóklub műsora egyébként egyszerű séma alapján zajlott: személyre szóló durva megjegyzések a kormánytagokról és a baloldali szavazótáborról, világos, ám nevek említése nélküli kritika a jobboldal mérsékeltebb képviselőinek, a „félelmetes erőt” jelentő polgári körök további aktivizálása, végül Orbán Viktor istenítése.
Néhány emlékezetes megnyilvánulás az első témakörből: „Ha valaki azt találná mondani, hogy Magyarországot elmebeteg bűnözők vezetik - nem én mondtam, ez Harold Pinter egyik gondolatának parafrázisa -, ebből micsoda irgalmatlan botrány lenne: jönne az összes elmebeteg bűnöző, és kikérné magának” - hallhattuk a magát Orbán Viktor barátjaként is meghatározó Bayertől, aki ezután megígérte: olyan kemények lesznek a kormánnyal szemben, hogy annak tagjai „minden héten porokat fognak szedni”.

Tóth Gy. László, Orbán Viktor egykori főtanácsadója a magyarországi baloldali politikai elitről szólva kijelentette: azért nem érdemes beszélni róla, mert az egy „politikai-gazdasági bűnszövetkezet”. A továbbiakban azonban mégiscsak szólt egy-két keresetlen szót e társadalmi csoportról, többek között a következőt: „Az egyenlőség megteremtése érdekében a baloldal már százmillió embert gyilkolt meg.” Tóth Gy. egyébként elmondta, ma már vállalja a ráragasztott szélsőjobboldali bélyeget.
„Medgyessy szellemi és lelki rokonságát talán inkább egy Károlyi Mihályban, esetleg egy Kun Bélában látnám, valahol itt kellene a Lenin-fiúk környékén keresni az ő történelmi párhuzamát, mert akkor abban is reménykedhetünk, hogy majd jön egy új Horthy Miklós” - jelentette ki Bencsik András. A Demokrata című újság főszerkesztője arról is beszélt, hogy ő és a hozzá hasonlók életkoruknál fogva nem voltak fáklyavivői a polgári gondolatnak akkor, amikor a proletárdiktatúra terrorja uralkodott Magyarországon, „de abból a körből, abból a családból, abból a szellemi közegből érkezvén örököltük és vittük magunkkal a polgári erkölcsöt, ami erőt adott ezeket az időszakokat átvészelni”. Bencsikről egyébként köztudott, hogy a rendszerváltás előtt az MSZMP lapjaként jegyzett Népszabadság Pártélet rovatának munkatársa volt.

Bencsik András egy új Horthy Miklósban reménykedik 

Horthyval kapcsolatban a szintén Sajtóklub-tag Molnár Tamás megjegyezte, hogy bár sokan szidják a kormányzót, a nevével jelzett korszakban „Magyarország mégiscsak virágzott”.
A beszélgetés egyik központi eleme hazánk küszöbön álló uniós csatlakozása volt, és ennek kapcsán Orbán Viktor barátai meglepő őszinteségről tettek tanúbizonyságot: kiderült ugyanis, hogy alapvetően nem Európa-ellenesek, a jobboldal belpolitikai érdekei miatt azonban mégis az integráció ellen kampá-nyolnak. „Egyre többen vagyunk - így Bencsik -, akik bár vonzódunk a civilizált Európához, most mégis azt kell mondanunk, hatalmas szégyen volna, hogy rólunk a történelemkönyvekből azt tanítsák, hogy büdös, ótvaros, retkes kommunisták vitték be Magyarországot az Európai Unióba.” E tragikus vég elkerülése érdekében Bencsikék kétféle forgatókönyv közül próbálják kiválasztani az eredményesebbet: az egyik lehetőség, hogy a népszavazás bojkottjára szólítják híveiket, ugyanis ötven százalékos részvételi arány alatt a voksolás érvénytelen. A másik esély, ha minden EU-ellenes polgár elmegy szavazni, és elutasító eredmény születik. 
A végső megoldást napokon belül kiválasztják, ígérte a főszerkesztő. 
Azt, hogy nem Bencsik egyéni akciójáról van szó, bizonyítja egy hétfő esti polgári körös rendezvény is, ahol Kovács Dávid, a Jobbik (Jobboldali Ifjúsági Közösség) egyesület elnöke elmondta: „Beszéltem olyan fideszes politikussal, aki nemmel fog szavazni, noha az EU-val semmi baja.” Ugyanitt Molnár Tamás arról értekezett, hogy a balliberális kormány alatt a „minél rosszabb, annál jobb” - Lovas István által megfogalmazott - elvét alkalmazva „be kell szorítani a szocialistákat egy kényszerhelyzetbe”, mert egy sikertelen csatlakozás után „rögtön megküldik Medgyessynek a selyemzsinórt”. 

Orbán Viktor a Terror Háza előtt. Kiásta a csatabárdot 

A jobboldal helyzetét értékelve elhangzott, hogy Orbán saját pártjának is hadat üzent, mert elege van az elkényelmesedett fideszesekből, akik fűtött irodáikban ücsörögnek. „A polgári köröknél meg kéne újítani az egész jobboldalt, és szellemi védegyleteket és lő-egyleteket alakítani, ugyanis ne higgyünk már annak, aki arról beszél, hogy mérsékeltnek kell lenni, európainak, és főleg ne higgyenek a nemzeti egység eszméjének, mert ez egy hülyeség” - mondotta az exfőtanácsadó, Tóth Gy., és emlékeztetett rá, hogy kettészakadt országban élünk: „itt van az egykori kommunista nómenklatúra, az egykori technokrácia, azok örökösei, akik ellopták az országot a spontán privatizáció során, ők vannak ott az MSZP-ben, és velük szemben itt van az a polgári Magyarország, amelyik jórészt az egykori keresztény magyar nemzeti középosztály és azok örökösei, akik 90 előtt mindannyian jogsérelmeket szenvedtek el”.
Tóth Gy. László pillanatnyilag nem látja azt a jobboldali pártot, amelyre az ország jövőjét alapozhatnák, de egyvalakit lát: „Összesen egy embert látok, akinek az erkölcsi, politikai legitimitása és tisztánlátása olyan, hogy alkalmas egy új Magyarország megteremtésére.” A megfejtés előtt Bencsik András még kiegészítette kollégáját, és tovább gazdagította az illető jellemábrázolását: „Kétségkívül kellett egy fantasztikus személyiség, aki képes volt néhány mondattal felébreszteni bennünk a tenni akaró embert, amelytől megindult bennünk valami, és megmozdultunk.”
Mozdulni pedig azért kellett, mert a választási vereség elviselhetetlen. „Nem tudtuk, hogy milyen mocskos, gazember banda az ellenség, aki velünk szemben állt ezeken a választásokon” - fogalmazott Bencsik, de hogy azonmód reményt is ébresszen hallgatóságában, megígérte: meg fog bukni a kormány. „Nem azért, mert ezek retkes, büdös gazemberek, mert azok, e tekintetben nincs semmi újdonság, tudtuk, hogy azok, tudtuk, hiszen csalással kerültek hatalomra, csalással uralkodnak, lopnak, ahol tudnak, hazudnak, ahol tudnak, előbb-utóbb le fognak bukni. De ez nem elég. Mert eddig is ilyenek voltak, ebben nincs különbség, annyi talán, hogy most még nem gyilkolnak. Tehát nem emiatt fog megbukni a kormány - vélte Bencsik -, hanem azért, mert kis számú fegyelmezett polgár a csatamezőn szét tudja kergetni a szervezetlen és fegyelmezetlen csürhét, pontosan azért, mert a csürhe mindig szervezetlen és fegyelmezetlen, önző.” És hogy mennyire fegyelmezett tud lenni kis számú polgár, mi sem bizonyítja jobban Molnár Tamás viselkedésénél. A nevezett illető pókerarccal hallgatta végig a választási csalásról előadott részt és nem szólt közbe, pedig nem ért vele egyet. Egy nappal korábban legalábbis azt mondta - igaz, csak szűk polgári körben egy pasaréti plébánián -, hogy fel kellene már hagyni a választási csalásra történő hivatkozással, „mert ezen röhög mindenki. Mindenki tudja, hogy Pintér Sándor volt akkor a belügyminiszter” - jelentette ki Molnár hétfőn, sőt egyenesen szeretett vezérüket tette felelőssé a választási kudarcért: „A választásokat nem a szocialisták nyerték meg, hanem Orbán Viktor és a Fidesz vesztette el. Azzal a szalámitechnikával, hogy leszeletelte magáról a szövetségeseit - így a kisgazdákat -, ami politikai hiba volt.” Kedd este tehát a fegyelmezett Molnár magában tartotta különutas véleményét, és hogy minél jobban belopja magát polgári körös hallgatósága szívébe, ekképp búcsúzott: „Lassan mondom, hogy mindenki megértse: kitartás!”
„Vannak emberek, akiknek napi szüksége a s…nyalás” - jelentette ki a sokat trágárkodó Bayer Zsolt, és bár e mondatával a „Magyar Köztársaság miniszterelnökére” utalt, befejezésül egy olyan idézet következzék Bencsik Andrástól, melybe valószínűleg Rákosi Mátyás is belepirult volna: „A polgárnak a lényege az, hogy tud szeretni. Önmagát is és másokat is. És az, hogy mi rájöttünk, hogy szükségünk van valakire, aki összefog bennünket, akit mindnyájan elfogadunk feltétel és kritika nélkül a mi egyszemélyes képviselőnknek. Azaz térjünk vissza ahhoz az erkölcsiséghez, ami mindig is jellemezte a magyarságot. Nem akarok kertelni, persze hogy kimondom a nevét. Mert valóban a nagy kérdés az, hogy mi képesek vagyunk-e felismerni, hogy ez nagyon nagy dolog, hogy tudunk valakit közösen szeretni, és vajon az a személy, akit most már mi tudjuk, hogy tudunk közösen szeretni, fölfogja-e és tudja-e, hogy milyen hihetetlen felelősség, és micsoda hihetetlen lehetőség ez a szerepe. Mert ha ez a kettő találkozik, akkor lopnak vagy nem lopnak, ügynökök vagy nem ügynökök, hazudik a Kovács, vagy igazat mond, teljesen mindegy, elsöpörjük őket. Úgyhogy engedélyükkel kicsit ilyen romantikus, régi magyar módra azzal fejezném be a hozzászólásomat, hogy Isten áldja Orbán Viktort!”