Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Arab, magyar, két jó barát

Allah nagy - szólt az egyik internetes hírportál címe, miután férfi kézilabda-válogatottunk Szaúd-Arábia csapatának köszönhetően továbbjutott a középdöntőbe a portugáliai világbajnokságon. Ha Allahnak nem is, a szaúdiaknak mindenképpen sokat köszönhetünk…

Történt ugyanis, hogy a vb-nek nagy reményekkel nekiinduló kéziseink a csoportmérkőzések során csupán Szaúd-Arábiát, illetve a meglepetéscsapatként induló, később azonban kifulladó argentinokat tudták felülmúlni. Így a horvátok ellen mindenképpen pontot kellett rabolnunk a legjobb tizenhat közé jutáshoz. A drámai végkifejletű meccsről csak annyit: tizenhárom másodperccel a vége előtt Buday hetesből egyenlített, megszerezve a továbbjutást, ám a fennmaradó idő elég volt Metlicicnek, hogy begyalogoljon a magyar hatosig, és megszerezze a horvátok győztes gólját (30-29). (Az eset kísértetiesen hasonlított a négy évvel ezelőtti egyiptomi vb-n történtekhez, amikor szintén az utolsó másodpercekben, egy eladott labda folytán a franciák ütöttek el bennünket a tizenhat közé jutástól.) A magyar válogatott a vereség után letörten készülődött a hazaindulásra, hiszen - mint Skaliczki mester mondta - semmi esély nincs rá, hogy a csoport leggyengébb csapata, Szaúd-Arábia legyőzze a sokkal esélyesebb argentinokat, elütve őket a továbbjutástól. Szerencsére a szövetségi kapitány nem tévedhetetlen: az arabok óriási küzdelemben 31-30-ra fölülmúlták a dél-amerikai gárdát. Sőt 
a szaúdi játékosok a győzelem után úgy nyilatkoztak: boldogok, hogy segíthettek nekünk, mivel ezzel legalább törlesztettek valamit mindabból, amit Hajdu Jánostól, a sokáig hazájukban dolgozó magyar trénertől tanultak. Mit mondhatnánk erre: arab, magyar, két jó barát.
„Kaptunk még egy lehetőséget a sorstól, hogy jelentősebb nyomot hagyjunk magunk után ezen a világbajnokságon” - nyilatkozta a szerencsés továbbjutást követően Skaliczki László szövetségi kapitány. Ehhez azonban most már semmit nem szabad a véletlenre bízni, hiszen Franciaországgal, Szlovéniával és Svédországgal kerültünk egy középdöntőcsoportba. A csoportelsőség azt jelentené, hogy akár érmet is szerezhetünk, a második hely pedig az olimpiai kvalifikáció (ami az első hét hely valamelyike után jár) bebiztosítására nyújthatna lehetőséget. Lapzártánkkor azonban ez utóbbira is csak matematikai esély maradt, miután 33-32-re kikaptunk a svédektől…