Teljes bűnbocsánatot nyerhet az a személy, aki 2003-ban ellátogat a szegedi alsóvárosi ferences templomba. Legalábbis így rendelkezett II. János Pál. A pápa az intézmény fennállásának ötszázadik évfordulója alkalmából jelölte ki ezt a helyet a „búcsúra”.
A pápai hivatal rendelkezése búcsúévvé nyilvánította 2003-at. Ez azt jelenti, hogy azok a római katolikus hívek, akik ebben az esztendőben meggyónnak és szentáldozáson vesznek részt Szegeden, minden korábban elkövetett bűnükre bocsánatot nyernek. Nem véletlen, hogy a Vatikán ekkora jelentőséget tulajdonít az alsóvárosi ferences templomnak: ennek és az itt élő szerzeteseknek volt köszönhető a katolikus vallás folyamatos jelenléte az ország ezen területein. Szerepe volt továbbá abban is, hogy a délről érkező, a rómaival nem egyező keresztény szellemiség nem tudott nagyobb hatást gyakorolni országunkra.
A 11. századtól különböző vallási irányzatok hatottak a városra. Ezek ellen Gellért - aki 1030-tól csanádi püspök volt - a tanításának középpontjába Mária istenanyaságának kultuszát helyezte: szentbeszédeket mondott, liturgiai újításokat vezetett be, oltárokat szentelt, egyházakat alapított, monostort épített a Szűzanya tiszteletére, és a „mater misericordiae” (az irgalom anyja) eszme nevében hirdetett bűnbocsánatot. Az ország déli részén a katolikus vallás terjesztése sokszor erőszakos eszközökkel zajlott, ahogyan azt Querfurti Brúnó, hazánkban szorgoskodó térítő írta II. Henrik német-római császárnak: „A mieink némelyeket megvakítottak”. Gellért igyekezett az ősi magyar hitvilághoz ragaszkodó lakosság számára is elfogadtatni egyházának tanait, amely sokszor a pogány hiedelemvilág elemeinek a katolikus liturgiába való beépítésével járt. Ilyenek például a „kisaszszony”, „nagyasszony” kifejezések. Gellért buzgó tisztelete a Szűzanya iránt máig rányomta bélyegét Szeged történelmére.
A 15. században a török által délről észak felé szorított tömegek magukkal hozták a bogumil, illetve huszita tanokat Magyarország alsó részeibe, így Szegedre is. Az ellenük folyó harc fokozása érdekében érkezett Dél-Magyarországra Marchiai Jakab ferences inkvizítor 1432-ben, majd az 1450-es években a huszitizmus elleni küzdelemben jártas Kapisztrán János látogatott többször a városba. A helyet tudatosan igyekeztek a katolikus vallás védőbástyájává építeni, hogy más keresztény irányzatok ne juthassanak el az ország belseje felé, s ilyen módon megőrizhessék egyeduralmukat. A 15. század eleje óta itt tartózkodó, Szűz Máriáról elnevezett (mariánus) rendtartományhoz tartozó ferencesek, elvilágiasodó életvitelükkel alkalmatlanok voltak arra, hogy megbirkózzanak a kihívásokkal. Ezért 1444-ben Cesarini Julián pápai legátus inkább a Szent Ferenc szegénységi eszményéhez közelebb álló, radikálisabb rendnek (obszervánsok) ítélte a mariánusok templomát és kolostorát. Ennek ellenére a szerzetesek nem voltak hajlandók átadni az épületeiket, így az obszervánsok az alsóvárosi, Szent Péter templom mellett kezdtek el építkezni. Ekkor változtatták meg nevét Szent Péterről Havi Boldogasszonyra, amely az egyik római főtemplom, a S. Maria Maggiore, liturgikus nevén S. Maria ad Nives magyarított elnevezése. A hagyomány szerint egy gazdag, de gyermektelen házaspár az Istenanya tiszteletére templomot akart emeltetni. Mária az asszonynak álmában utasítást adott, hogy ahová a nyári melegben hó esik, oda építtessék azt. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilius hegyre hullott, ahol fel is épült a templom. Innen az elnevezés: Havi Boldogasszony, vagy Havas Boldogasszony. A rómaiéval megegyező nevet viselő szegedi épület befejezésének dátuma az egyik zárókövön található szám tanúsága szerint 1503.
A 16. század közepére, a török viszonylagos vallási toleranciájának is köszönhetően a protestantizmus megerősödött a hódoltság területén, olyannyira, hogy az ötvenes évekre az alsóvárosi templomot a katolikusokkal együtt használták. Előbbiek a hajórészt, utóbbiak a szentélyt. (Arról nem találtunk feljegyzést, hogy az eltérő nézeteket képviselő protestánsok miért kaptak helyet a templomban.) Tehát mindkét fél kizárólagos igényt tartott az épületre. A vitát a török basa döntötte el. Ezt Dugonics András, szegedi történetíró így jegyezte fel: „A török időkben mind a kálvinisták, mind a Szürke Barátok sürgették [hogy az alsóvárosi templom az övék legyen]. A kálvinistáknak pártjokat fogta Kis István Szegedi-fi, ugyan ezért Szegedi Kis Istványnak nevezik az írók. Ez Szegeden született 1515-dikben. (…) Legelső vólt, ki Szegeden a Reformata hitet szórogatta, és a Török Basától a Havi Boldogasszony templomát kérte az új Isteni szolgálatnak végbevitelére. Kérték más felől a Barátok is. Végtére Kis Istvány a törökök előtt teendő vetélkedésre hívta a Barátokat és kérte a Basát, hogy annak engedné a templomot, ki a vetélkedésben nyertes lehetne. Kis Istványnak esze, tanúlása nagy vala. Nem vólt tehát csuda, ha a Barátok hatalmas szavaitól egy kevéssé tartottak. Sokáig vetélkedett mind a két fél, midőn egy Fráter felállván, azt kérdezte Kis Istványtól, hányan lennének a Nagy Próféták? Erre négyet mondván Kis Istvány, ugy mint Ezekhielt, Dánielt, Jeremiást és Izaiást. Hozzá-adta ezekhez a Barát Fráter Mohametet is és így a Nagy Próféták számát ötre terjesztette. Ez megtettszvén a Török Basának, a Havi Boldogasszony templomát a Barátok számára engedte 1542-dik esztendőben, melylyet mostanában is bírnak. A Reformátusokat pedig Szegedről eltiltotta…”
A jubileumi évek gyakorlatát 1300-ban VIII. Bonifác pápa vezette be. A kiemelt években a Rómába zarándoklóknak teljes búcsú járt, majd lehetővé tették, hogy pénz befizetése helyettesítse a zarándoklatot. Például, aki hétéves búcsút nyert, annyival kevesebbet kellett halála után a tisztítótűzben szenvednie.
A zsidó-keresztény gondolkodástól, hitelvektől és az ezt követő protestáns tradíciótól távol áll a tisztítótűz tana. Többek között a Bibliában található Zsidókhoz írt levél 9. fejezetének 27. versére hivatkozva utasítják el a tisztítótűz létezése mellett a halottakért mondott misék és a „búcsúk” létjogosultságát. Az említett vers így hangzik: „És miképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.” Luthert felháborította a búcsúcédulák árusítása, és határozottan elutasította a bűnbocsánat megvásárlásának ötletét, valamint azt, hogy egy zarándoklat és bizonyos vallási előírások végrehajtása üdvösséget adhat. Luther a bibliai igazságra támaszkodva jelentette ki, hogy „az igaz ember hitből él”(Róma levél 1,17), és hogy ezt a hitet Isten beszédének hallgatása által lehet megszerezni.
A 2003-as évben a ferencesek rendezvényekkel, misékkel ünneplik az ötszáz éves évfordulót, illetve a búcsút. Lesz előadás-sorozat, jubileumi kiállítás, megemlékeznek az elhunyt ferences szentekről, Bálint Sándorról - Isten szolgájáról -, valamint Szent Ferenc tranzitusáról, azaz stigmáinak megjelenéséről is, valamint megünneplik a húsvéti szenthárom napot. Ezek a főbb események az évre. Augusztus 5-én ünneplik egyébként a Havi Boldogasszonyt, rendszeresen.