Hechs László
Véres kampányfogás
A fokozódó izraeli választási kampány kellős közepén a vasárnapi kettős tömeggyilkosság volt a legsúlyosabb merénylet a netanjai Park Hotel tavaly márciusi felrobbantása óta. A Tel Aviv-i régi buszpályaudvar közvetlen közelében található sétálóutcában két palesztin merénylő egy-egy tizenöt kilogrammos bombát robbantott fel. A nagyobb hatásfok érdekében a szerkezeteket szögekkel, kapcsokkal és cserépdarabokkal „dúsították”. A bombáknak ez az összetétele és a „kettős módszer” régóta bevált és ismert a radikális iszlám terroristák körében az áldozatok számának maximalizálására. Az első bombát az egyik terrorista az emberekkel zsúfolt sétálóutcában robbantotta fel, s amikor a túlélők pánikszerűen menekülő áradata elérte az első színhelytől száz méterre álló másik terroristát, az működésbe hozta a második robbanószerkezetet is. Lapzártánkig a halálos áldozatok száma elérte a huszonhármat, a többségük izraeli, hatan külföldi - kínai, román és ghánai - vendégmunkások, negyvenhárom sebesültet pedig még mindig kórházban ápolnak. Ebben a negyedben egy éven belül ez volt a harmadik bombatámadás.
A Tel-Aviv-i kettős merénylet egyik sérültje. A külföldiek ellen sincs tűzszünet Fotó: ReutersAz izraeli biztonsági erők gigászi küzdelmet folytatnak az egyre intenzívebbé váló palesztin terrorhullámmal szemben. Hetente negyven-ötven terrorcselekményről kapnak előrejelzést, amelyeknek az egynegyede öngyilkos merénylet. Az esetek túlnyomó többségében az izraeli egységeknek letartóztatásokkal, házrombolásokkal vagy „koncentrált megsemmisítéssel” sikerül a terrorcselekmény bekövetkezését megakadályozniuk. Szeptember óta Izrael ezernyolcszáz terroristagyanús személyt vett őrizetbe.
A ketzioti börtön megtelt, így Izrael kénytelen új épületet emelni a jövőben letartóztatandók számára. A Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a Fatah versenyt fut egymással, hogy melyiküknek sikerül nagyobb szabású, minél több halálos áldozattal járó öngyilkos merényletet elkövetnie. Így nem tekinthető véletlennek, hogy a vasárnapi merényletért mindhárom terrorszervezet felelősséget vállalt. Mindegyik szervezet büszkén közzé is tette a két-két elkövető nevét. Ez is azt jelzi: közvetlenül az elkövetés után még maguk a palesztinok sem tudták, hogy az egymással párhuzamosan kiküldött „párosok” közül kinek sikerült végrehajtania „küldetését”. Később a Hamasz és - szír nyomásra - az Iszlám Dzsihád is visszavonult, a hatóság emberei pedig őrizetbe vették az Al-Dzsazíra gázai tudósítóját, akihez a Fatah felelősségvállalása befutott. Egyedül Arafat szervezete, a Fatah „terrorlegény vállalata”, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja tartotta fenn, hogy emberei követték el a Tel Aviv-i tömeggyilkosságot. Közben a Fatah egy másik szervezete, a Viszszatérés Brigádja röplapban önvédelemnek nyilvánította az öngyilkos módszerrel elkövetett támadásokat.
Ez a súlyos esemény minden bizonnyal alapvetően befolyásolja az egyre éleződő izraeli választási kampányt.
A sokasodó, gyakran alaptalan korrupciós vádak helyett (lásd keretes írásunkat) ismét a biztonság kerül a választási kampány fókuszába. Arafat üzenete a „véres vasárnappal” egyértelmű: ha az izraeliek nem Amram Mitznát és a Munkapártot választják meg, akkor az ön- és tömeggyilkos merényletek sokasodásával kell szembesülniük. Saron „hadi” politikája alkalmatlan a válság megoldására, hiszen bármennyi katonai erőt mozgósít is, a palesztinokat nem képes legyőzni. A válságnak így nem lehet katonai megoldása. Az egyetlen lehetőség Mitzna programjában rejlik. Mint ismeretes, a haifai polgármester - megválasztása esetére - egyoldalúan kivonná az izraeli csapatokat a Gázai övezetből, és felszámolná az ottani zsidó telepeket. Arafatot tárgyalópartnerként legitimizálná, de amennyiben nem sikerülne megegyezni vele, a Nyugati Parton is hasonló, egyoldalú programot hajtana végre. Ez egybevág Arafat elképzeléseivel, aki nem hajlandó Izraellel békét kötni, de az egyoldalúan „felszabaduló”, palesztinok által lakott területeken létrehozná az önálló palesztin államot anélkül, hogy lemondana eredeti stratégiájáról, vagyis Izrael zsidó lakosságának elűzéséről és az Izrael helyén létrehozandó Nagy-Palesztináról.
A két fiatal tömeggyilkos, akik Tel-Avivban 23 embert felrobbantottak. Modern vámpírok Fotó: ReutersArafat továbbra is egységes stratégiáját kettős taktikával akarja megvalósítani. Miközben helyettese Kairóban egyiptomi és európai uniós égisz alatt a tűzszünetről tárgyalt a Hamasz képviselőivel, emberei Tel Avivban legkevesebb huszonhárom embert öltek meg. Arafat hatósága elítéli az ártatlan izraeli polgárok és vendégmunkások lemészárlását, de terrorcsoportjai röpiratokban szólítanak fel egész Palesztina felszabadítására és az öngyilkos merényletek folytatására. A merényletek Izrael lakosságát zsarolták és fenyegették meg azért, hogy ne merészeljenek a Likudra és Saronra szavazni - a kairói tárgyalások pedig az Egyesült Államoknak, Angliának és az Európai Uniónak tett gesztusok.
A tűzszünet elérése kedvező feltételeket teremtene a négyesnek az izraeli választások után nyilvánosságra hozandó ütemterv megvalósítására. Ez az elképzelés már idén megteremtené az ideiglenes palesztin államot. Izraeltől valóságos politikai engedményeket követelne, mielőtt a palesztinok véglegesen felhagynának a terrorral és megreformálnák rendszerüket. A tűzszünet elérése érdekében az unió képviselője még a palesztin terrorszervezetek képviselőivel is hajlandó volt leülni, köztük azzal az Irakból Kairóba érkező Abu Abbasszal, akit Olaszországban távollétében ötszörös életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítéltek. Abbaszt az Egyesült Államok is körözi egy olasz kirándulóhajó elrablása és Leon Klinghoffer mozgássérült amerikai állampolgár bestiális meggyilkolása miatt. Az unió képviselőjét sem Abbasz, sem a véres Tel Aviv-i merénylet nem hozta zavarba. Ez is bizonyítja, hogy nem valóságos lépésekről, hanem PR-kampányról van szó. Az iraki háború küszöbén fontos annak legalábbis látszólagos bizonyítása, hogy bár Amerika, Anglia és talán az unió néhány állama háborúzni fog Irakkal, a palesztin terrorizmus problémáját kibékítéssel, tárgyalásos úton kívánják rendezni. Kairóba egyébként az izraeli baloldal, a Meretz két vezető személyisége, Sarid és Beilin, valamint Amram Mitzna is meghívást kapott. Mitzna - érezve a helyzet fonákságát - maga helyett személyes kiküldöttét, Jossi Katzot delegálta.
A kampányba Tony Blair is bekapcsolódott. Pazar vendéglátásban részesítette Basar Asszad szír államfőt, aki fővárosában ad otthont a különböző palesztin terrorszervezeteknek, felfegyverezte, anyagilag támogatta a Hezbollah terrorszervezetet, és megszállva tartja Libanont. Blairnek és Strawnak arra „nem maradt ideje”, hogy fogadja a Londonban tartózkodó izraeli külügyminisztert, ám arra igen, hogy jövő keddre megszervezzen egy nemzetközi konferenciát a palesztin reformokról, amelyre meghívta az Egyesült Államokat, Szaúd-Arábiát, Jordániát és Egyiptomot, valamint a palesztinok képviselőit, azaz minden érintettet, Izrael kivételével.
Amerika, Anglia és az unió tangót jár: egy lépés előre az iraki háború felé a radikális iszlám terrorizmus ellen, de egy lépés hátra a palesztin terrorizmussal szemben. Egy kairói áltűzszünet, valamint az, ha az Amram Mitzna vezette izraeli baloldal nyerné meg a választásokat, nagyban elősegítené a négyes ütemtervének megvalósulását. Bush ugyan elítélte a vasárnapi merényletet, de nem Jasszer Arafatot bírálta, akinek szervezete a tömeggyilkosságot elkövette, hanem „a békefolyamat ellenségeit”. Furcsa tangó ez, az izraeli áldozatok vérén.
Időzített korrupciós botrányok
A két nagyobb párt, a Likud és a Munkapárt választási listára felkerült képviselői közül néhánynak korrupciós és vesztegetési vádakkal kell szembesülnie. Többek között Naomi Blumenthal miniszterhelyettes asszony is gyanúba keveredett, és kénytelen volt posztjáról lemondani. A héten pedig a Haarec azzal vádolta meg Ariel Saron miniszterelnököt, hogy egy évvel ezelőtt egy dél-afrikai üzletember, Cyril Kern másfélmillió dollárt adott át megvesztegetésül Saron fiainak, Giladnak és Omrinak. A lap egy, az Igazságügyi Minisztériumból származó dokumentumot idézve közli, hogy a miniszterelnököt vesztegetéssel, a közbizalom megsértésével, csalással és a rendőrség, valamint az Állami Számvevőszék megtévesztésével vádolják. A kormány jogtanácsosa, Eljakim Rubinstein - állításuk szerint - a dél-afrikai Igazságügyi Minisztériumhoz fordult, hogy Kern kihallgatásával folytassa le a vizsgálatot. Kern, Saron harcostársa az 1947-es függetlenségi háborúban, jelenleg Fokvárosban él, és egy telefonos interjúban kijelentette: nem foglalkozik az izraeli politikával, és a jövőben sem óhajt részt venni benne. Saron tanácsadója, Ejal Arad tagadta, hogy a miniszterelnök elkövette volna a vele szemben felhozott „vádakat”, amelyeket a választási kampány részének minősített. A Kern által adott kölcsönt kamattal együtt vissza is fizették, sőt még adót is fizettek utána, amely így - Arad érvelése szerint - nem lehet megvesztegetés.
Az ügy 2001 októberére nyúlik vissza, amikor az állami főszámvevő kifogásolta, hogy Omri Saron külföldön gyűjtött pénzt apja választási kampányára egy Annex Research nevű cégen keresztül. Bár bűncselekmény gyanúja akkor nem merült fel, a főszámvevő arra kérte Saront, hogy fizesse vissza a társaságnak a kampánytanácsadói részére kifizetett 4,7 millió sékelt. Félmilliót Saron vissza is fizetett, és a maradékra egy izraeli banktól kölcsönt vett fel. Tekintettel arra, hogy negevi farmja államtól bérelt, így arra nem jegyezhetett be jelzálogjogot, Saron a Kerntől kapott kölcsönt helyezte el letétbe biztosítékként. Saron tanácsadója a sajtótájékoztatón dokumentumokkal támasztotta alá állításait.
Az igazságügy-miniszter, Meir Sitrit a dokumentumok kiszivárogtatását súlyosnak, a jelentés időzítését gyanúsnak minősítette. Eljakim Rubinstein, a kormány jogtanácsosa is sajnálatosnak minősítette, hogy oly sok állítás vetődik fel a választási kampány idején. Az előrejelzések szerint a korrupciós vádak miatt a Likud várhatóan a korábban jelzett negyven képviselői hely helyett „csak” harmincegy-harminckettőre számíthat. A Munkapárt továbbra is huszonkettővel számol. A vádaskodások eddigi nyerteseként a magyar származású Tomy Lapid alapította és vezette Sinui (Változás) Pártja - az előrejelzések szerint - tizennégy képviselői helyet szerezne, ha a választásokat most rendeznék.
