Hetek - VII. évfolyam, 2. szám, 2003. január 10

Könnyebb megmondani, mitől vagyunk boldogtalanok, mint rájönni arra, mi is tesz boldoggá valójában. Attól ugyanis nem lennénk boldogabbak, ha mindent megkapnánk, amire vágyunk - állítják amerikai boldogságkutatók. Eredményeikről a USA Today és a CNN is beszámolt, amelyekből az derül ki, hogy a legnagyobb számban házasok vallják magukat boldognak - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben. Méghozzá olyan házasok, akik nem a szomszéd Kovácsékhoz mérik magukat - fejtették meg a tudósok az egyik alapvető titkot.

A boldogság egyik legnagyobb ellensége a materializmus. Jó egy kicsit elszakadni Fotó: Reuters

A materialista felfogás, vagyis a tárgyaktól, eseményektől várt boldogság megmérgezi a már éppen kibontakozóban lévő elégedettség érzését is. Mivel mindig képes újabb horizontot nyitni a megszerzendő dolgok égboltján, még gazdag materialisták is csak ritkán vallják magukat boldognak - mutatott rá a felmérés. Sőt, a végén már ott tartunk, hogy kiderül: tényleg jobb adni, mint kapni.
Talán nem véletlen, hogy éppen Amerikában vált divatossá a boldogság okainak kutatása. Egyedül az amerikai alkotmány tartalmazza ugyanis azt, hogy az embernek alapvető, sőt elidegeníthetetlen joga keresni a boldogságot. A tudomány eddig úgy próbált ehhez hozzájárulni, hogy a kizáró okokat kereste, vagyis az emberi szomorúság okait. Ez így volt egészen a kilencvenes évek elejéig, azóta azonban tért hódított az emberi adottságok pozitívumainak feltérképezése. A boldogtalansághoz amúgy nem kell sok: elegendő, ha úgy érezzük, okunk van az elégedetlenségre, haragra, keserűségre. De vajon hol kezdődik a beteljesedettség érzése? Ez teljesen tőlünk függ - állítják a kutatók, akik közül éppen egy magyar származású tudós munkájára figyeltek fel. Mihaly Csíkszentmihalyi doktor nevéhez ugyan külön kiejtési útmutatót mellékelnek az ismertetők („cheek-sent-mee-hi”), de nyilván úgy ítélték, megéri a fáradságot a Clermont Graduate University pszichológusának a tevékenysége.
Ez azért is érdekes, mivel a téma egy másik szakértője, az illinoisi egyetem profeszszora, becenevén dr. Happiness, azaz doktor Boldogság, rendes nevén Ed Diener azt állítja: földrajzi szempontok szerint is vizsgálható az emberi boldogság. Eszerint pedig Amerikában és Skandináviában él a legtöbb magát boldognak valló ember, míg a legboldogtalanabbak éppen Kelet-Európában. Talán azok a tényezők, amelyek a kutatások szerint leginkább meghatározzák a boldogság-érzetet, nem számítanak a kelet-európai erősségek közé. A vizsgálatok azt mutatták, hogy olyan emberek vallják magukat boldognak, akik könnyen tudnak megbocsátani, apró örömökért is hálásak, valamint olyan értelmes tevékenységekben foglalatosak, ami kihívást, ugyanakkor sikerélményt is jelent számukra. És mindezt nem kizárólag önmagukért teszik, mivel rendszerint családban élnek - apa, anya, gyerekek, kutya, macska, meg minden, ami ezzel jár -, valamint megbízható barátokkal veszik körül magukat. Ehhez járul a rugalmasság képessége, ami abban segít, hogy ne merev elvárásaink legyenek az élettel szemben, hanem be tudjunk kapcsolódni az élet „hömpölygésébe”. Ez a kifejezés Csíkszentmihályi professzor fogalmazása, az ő felfedezése, hogy azok, akik ilyen hömpölygésben élnek, és hálásak tudnak lenni azért, amit kínál számukra az élet, elégedettebbek, mint akik előre elhatározott feltételekhez kötik ezt az érzést. A „majd ha megszerzem / majd ha elérem / majd ha megtörténik, akkor boldog leszek” egyrészt várakozásra ítél, ami a fentiek alapján éppen nem segíti elő ennek az érzésnek a kialakulását, másrészt rendszerint csalódással végződik.
Az emberek nem igazán képesek előre meghatározni, mitől lesznek boldogok - derül ki a felmérésekből. „A meglepetés a megfejtés ebben a játékban” - állítja egy másik neves boldogságkutató, Daniel Gilbert, aki a Harvard Egyetem pszichológusa. „Az emberek rendszerint túlzott jelentőséget tulajdonítanak bizonyos javak vagy bizonyos események pozitív vagy negatív hatásának az életükre. Pedig egy lottónyereménytől nem válik csillagosabbá az ég felettünk, és a drámai fordulatok után is gyorsabban magunkra találunk, mint vártuk volna” - fejtette ki az amerikai kutató.
Pénzről eddig még nem esett szó, nem mintha erről elfeledkeztek volna a tudósok, hanem a fontossági sorrend alapján körülbelül most következne. Dr. Happiness szerint pénz is kell a boldogsághoz. Ha azonban a megkérdezettnek volt mit ennie, volt mit innia, valamint fedél is volt a feje fölött (ez amerikai viszonyok között úgy évi nyolcezer dollárt jelent), akkor már nem pénzügyi akadálya volt a boldogságának. „Sok helyen a kultúra jóval nagyobb szerepet játszik abban, hogy boldogok-e az emberek, mint a pénz” - vonta le a tanulságot vizsgálódásai alapján a boldogságkutatás úttörője. Úgy találta, hogy azokban az országokban, kultúrákban, ahol a pozitív érzelmek szalonképesebbek, sokkal több boldog ember van, mint amennyire erre a gazdasági helyzet okot szolgáltatna. Dél-Amerikában, Spanyolországban és Izraelben sem divat rosszul érezni magát az embernek, míg a Konfucius tanításait követő kultúrákban, Koreában, Kínában, Japánban elfogadottabb a negatív életérzés. Kelet-Európára a kommunizmus bukása mért csapást, állítja Diener, hiszen összedőlt egy addig biztosnak tartott rendszer, és a gazdasági helyzet sem a legjobb. Ami a nyugati kultúrát meghatározó individualista felfogást illeti, ez mindkét irányba kilengetheti a mérleg nyelvét. Ha jól mennek a dolgok, az egyén úgy fogja fel, hogy ezt önmagának köszönheti, ezért elégedett. Akkor is önmagát tartja felelősnek, ha problémák lépnek fel, és az ezzel járó nagyon negatív életérzés akár öngyilkosságba is sodorhatja. Ezzel magyarázható, hogy a „boldog Skandinávia” ugyanakkor az öngyilkosságok terén is élen jár - sajnos Magyarország sem maradt le túlzottan. Talán ebben is egyik lábunkkal itt, a másikkal ott állunk mi, magyarok, hiszen azt sem állíthatjuk, hogy kimondottan közösségi szemléletű társadalom lennénk, amelyekről Ed Diener azt állítja: kevesebb a boldog ember bennük, de kevesebb a depressziós, magányos is.
A boldogság egyik legfőbb alapfeltétele, hogy otthon érezzük magunkat a világban, ennek pedig még a mai világban is feltétele a társ, az otthon. Boteach rabbi szerint (akinek szintén van már beceneve: a Szerelem Prófétájának is hívják) nem önmagunkban kell keresni a boldogságot, hanem abban, hogy boldoggá teszünk valakit. Az általa levont következtetések több ponton is érintkeznek a pszichológusok eredményeivel: a tevékeny élet, az értelmes feladatok alapvetően gazdagítják és emelik az életünk minőségét, és ha nem szigeteljük el magunkat és értékeinket, rájövünk, hogy örömöt okoz adni. Még a szakértőt is érik meglepetések. Martin E. P. Seligman, egy pennsylvaniai pszichológus, aki elsőként írt könyvet a boldogságról, bevallotta, hogy inkább a felesége kívánsága volt, hogy négy gyermekük legyen. „Nem gondoltam volna, hogy ilyen örömöt jelentenek majd” - ismerte be. Kollégája, a Harvard Egyetemen dogozó Daniel Gilbert szerint ez nem is olyan meglepő. „Egyikünk sem tudja előre megmondani, mitől lesz boldog. Éppen ezért jó lenne, ha kicsit több rugalmasságot és kicsit több alázatot tanúsítanánk az élettel szemben” - ajánlja Gilbert.
A kulcsszavak tehát a hála, a megbocsátás és a tevékeny élet, rugalmassággal és némi önzetlenséggel párosítva. „Kevesebb cucc, több móka” - hangzik az egyik szlogen. Fogalmazhatnánk úgy is: egyedül nem megy. Hiába sikerül ugyanis - optimális esetben - mindent megszerezni, amiről úgy gondoltuk, boldoggá tehet, mert a magányt semmilyen „cucc” nem enyhíti. Márpedig a magány az egyik legfőbb ellensége a boldogságnak. „Igyekezz jobb ember lenni! - ajánlja Boteach, a Szerelem Prófétája. - Keress magadnál szerencsétlenebbet, és segíts neki! Keress magadnál szegényebbet, és adjál neki! Keress egy nemes célt, és vegyél részt az előmozdításában! Rá fogsz jönni, milyen jó érzés, hogy szükség van rád.” Érdekes módon a tudomány is talált bizonyítékot arra, hogy az önzetlen cselekedetek boldogságot gerjesztenek az adakozóban.

Számít a papír

Talán nem is véletlen, hogy a boldogság felsorolt előfeltételei elsősorban házasok életében jelentkeznek. Hol tanulhatnánk több rugalmasságot, több önzetlenséget, hol lenne nagyobb szükség a megbocsátásra és a hála kifejezésére, mint éppen a házasságban? És mivel a kedélyállapotnak csak egy részét tartják genetikai természetűnek a tudósok, egy részét viszont a boldog gyermekkor biztosíthatja, a boldog házasok értékes örökséget hagyhatnak gyermekeikre - meg is érdemlik, hiszen nagyrészt nekik köszönhetik, hogy a boldogsághoz önzetlenné válhattak. Számos felmérés igazolja, hogy a gyerekek boldogsága elsősorban a szüleik házasságától függ, vagyis előfordulhat, hogy nem is kerül olyan sokba boldoggá tenni őket. A vártnál mindenesetre sokkal inkább érvényes az esetükben a „kevesebb cucc, több móka” elve. Ha a szülők szeretik egymást, és élvezik a családi életet, a gyerekek sokszor észre sem veszik az esetleg ínséges körülményeket.
A húszas évek nagy amerikai gazdasági válságának időszakában felnövő gyerekek nagyjából egyformán szerény anyagi körülmények között éltek, de nem egyformán élték meg: akiknek a szülei jó házasságban éltek, boldogabbak voltak.
A helyzet az, hogy rontja a boldogságunk esélyeit, ha azt gondoljuk, nem kell papír a boldogsághoz. Egy öt éven át tartó felmérés során többször is vizsgálták ugyanazokat a párokat: a házasok negyven százaléka vallotta magát boldognak, és öt év múlva még azoknak is mintegy kétharmada vált boldoggá, akik eleinte nem érezték olyan nagyszerűnek a házasságukat. Ezzel szemben az együtt élőknek csak huszonnégy százaléka vallotta boldognak magát, alig két százalékkal többen, mint az egyedül élők, őket pedig az elváltak múlták alul. Kiderült, hogy akik végül a válás mellett döntöttek, nem váltak boldogabbá azoknál, akik megmaradtak az eleinte nem olyan jónak érzett házasságban. „Az embereknek irreális elképzeléseik vannak a házasságról - vonta le a következtetést a felmérések eredményeit elemző szociológus, Linda Waite. - A házasság képlékeny állapot. Néha hullámhegyeken-hullámvölgyeken keresztül visz az út, de a legtöbb probléma idővel megoldódik.”
Földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a tinédzserek rendszerint negatív életérzések között élnek - ami nem törvényszerű. A kutatók ugyanis rájöttek, hogy az értelmes tevékenységek, és elsősorban az olyanok, amelyeket egyszerre lehet felfogni játéknak és munkának, felül tudják írni bennük az ilyen érzéseket. Számukra különösen fontos, hogy az önbecsülésük a megfelelő szintet érje el, amiben nagy segítséget jelent, ha sikerélményeik vannak, és hasznosnak érzik magukat. Elsősorban természe-tesen a családon belül: hosz-szútávon is meghatározó érzés, ha a családban mindenki köztük a tinédzser is „a helyén” van. És persze ebben az életkorban sem tilos a jótékonykodás. Nem is esik nehezükre, ez derül ki a felmérésekből is. Könnyebben lemondanak a „cuccokról”, mint gondolnánk, ha helyette valami értelmeset tehetnek. „Élvezem, hogy vásárolgathatok másoknak, akikről tudom, hogy kevesebbjük van nálam. Nekem már megvan mindenem” - állítja egy középiskolás fiú, akinek a szülei gyakran a saját gyerekeik rovására tesznek félre, hogy egy árvaház lakóinak vehessenek karácsonyi ajándékokat. Pedig ki mondhatná, hogy mindene megvan?

A bibliai modell

„Boldog ember az…” - így kezdődik több vers is a Bibliában. Boldognak lenni tehát nem csak az amerikai alkotmány óta törekvése az emberiségnek.
Továbbá az is kiderül, hogy a tudósok előtt is fogalmazták már meg bizonyos előfeltételeit a boldogságnak. A tudatlanság ideje tehát már régen lejárt - még ha az emberiség jó része nem is ragadja meg a lehetőséget. Salamontól, aki a bölcsességéről híres, már azt olvashatjuk: „Jobb, amit az ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága” - vagyis Salamon hosszú élete során valószínűleg igazolta Csíkszentmihályi professzor meghatározását, és hiábavaló vágyakozások helyett inkább kivette a részét az élet „hömpölygéséből”. És bár ő tudta, mi a gazdagság, mégis fontosabbnak ítélte a boldogság szempontjából az elégedettséget: „Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.”
A társválasztás terén Salamon ugyan többször is jeleskedett, de a szíve mélyén tisztában volt a hűséges társ értékével, és Boteach „próféta” sem fogalmazhatott volna nála pontosabban: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogy nem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk van a munkájukból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát.”
Az talán nem is kétséges, hogy a jótékonyság fogalma egyenesen a Bibliából ered, egyértelműen kifejezi, hogy a teljes életnek része az is, hogy észrevesszük mások szükségét: „Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot, forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek” - olvasható a Példabeszédek utolsó fejezetében. De beszélt a boldogságról Dávid is a zsoltáraiban, amit Isten jelenléte és a törvényeinek megtartása nyújt az ember számára, és ami képessé teszi az embert arra, hogy a családi és anyagi életében sikeres legyen: „Te tanítasz engem az élet ösvényeire, teljes öröm van tenálad” - írja például a 16. zsoltárban. A hála is nagy szerepet kap a Bibliában megfogalmazott élet szempontjából, elég, ha végiglapozzuk a Zsoltárok könyvét: tele van a hála kifejezésével a legkülönfélébb eseményekkel kapcsolatban. A 128. zsoltár szinte átfogó képet ad „a boldog ember” bibliai prototípusáról: „Mind boldog az, aki féli az Urat, aki az ő útaiban jár, ímé kezed munkáját eszed, boldog vagy és jól van dolgod. Feleséged mint a termő szőlő házad belsejében, fiaid mint olajfacsemeték asztalod körül, íme így áldatik meg a férfiú, aki féli az Urat.” Még a régies kifejezések ellenére is kivehetjük ezekből a szavakból, hogy a jól végzett munka, a boldog házasság és a gondosan nevelt gyerekek adják az alapját az emberi boldogságnak.
Jézus is természetesnek tartotta, hogy az emberek boldogságra vágynak, ezért ebből indult ki az úgynevezett „boldogmondásokban”. Ezek között is helyet kap a mások iránti jóindulat, ami pozitívan hat vissza az emberre: „Boldogok az irgalmasok, mert majd ők is irgalmasságot nyernek.” A Példabeszédekben pedig a következőt olvashatjuk: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt” - vagyis az intelligenciához hozzátartozik a nagyvonalúság, ami minden kapcsolatban csak előnyt jelenthet, valamint előfeltétele a megbocsátásnak, amit a pszichológusok is hangsúlyoznak.
Talán egy olyan feltétel van a Bibliában, amire a tudósok nem derítettek fényt, legalábbis eddigi kutatásaikban: a beszéd szerepe. A Biblia szerint az általunk kimondott gondolatok, szavak erősen befolyásolják a sorsunkat mind jó, mind rossz irányba. Erről a többek között a zsoltárokban is olvashatunk, például a 34.-ben: „Ki az az ember, akinek tetszik az élet és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől!” Ennél persze még sokkal szerteágazóbban foglalkozik a Biblia az ember életét érintő valamennyi kérdéssel. Aki nem hiszi, nyugodtan járjon utána! Ha máskor nem, akkor biztosan megtudjuk, amikor a kutatók újra felfedezik ezeket az igazságokat.