Hetek - VII. évfolyam, 2. szám, 2003. január 10

Európa tizenkét országában immár egy éve ugyanazzal a pénzeszközzel fizetnek. Az euróbankók bevezetésének sikeréről azonban megoszlanak a vélemények. Míg Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke egyértelmű diadalmenetként értékeli az euró útját, például Görögországban a 10-20 százalékos áremelkedések miatt elkeseredett emberek élelmiszerbojkottal tiltakoztak. Időközben más térségek is kedvet kaptak a közös valutához, az arab országok az euróhoz hasonló közös pénz bevezetésén morfondíroznak. Mindeközben küzdelem folyik az euróért felelős Európai Központi Bank (ECB) elnöki posztjáért: a francia bankelnökjelöltet, aki idén júliustól venné át az ECB irányítását, a Crédit Lyonnais pénzintézet veszteségeinek eltussolása miatt állították bíróság elé.

Bár a kezeknek már megszokott lehet az euróbankók tapintása, a fejekben még vihar dúl: felmérések szerint az unió legnépesebb államában, Németországban a lakosság 94 százaléka még átszámolja az árakat német márkára. A fiatalabb korosztály valamivel könnyebben barátkozik az új pénznemmel: a 16-39 év közöttiek tizenegy százaléka kizárólag euróban számol; a 40-60 közöttieknél viszont ez az arány csupán két százalék.
A kényelmetlenségen túl az europolgárokat az is bosz-szantja, hogy a pénznemváltás ürügyén a kereskedők felfelé kerekítettek, elsősorban a szolgáltatási szektorban érezhető jelentős áremelkedést eredményezve, amely az egész kontinens inflációs rátájára befolyással volt. Romano Prodi szerint az indokolatlan áremelkedések függetlenek az eurótól, és azokért a nemzeti kormányokat okolja. Véleménye szerint az átállás kellemetlenségei és a régi valuták iránti nosztalgia nem volt meghatározó probléma a 2002-es évben.
Az új pénz sikerét és vonzerejét méri majd az eurózónából egyelőre kimaradt három országban az euró bevezetéséről tartandó népszavazás is. A referendummal kapcsolatban Prodi optimista: reméli, hogy győzedelmeskedik a „globalizáció kihívására adott közös válasz” vonzása.
Kisebb, de megoldandó problémát jelentenek a csalások. Más pénznemnél nemigen fordulhatna elő, hogy egyszerű játékpénzzel csapják be a gyanútlan kocsmárost. A leleményes osnabrücki vendég ráadásul nem létező címlettel, 300 eurós bankjeggyel fizetett, s visszajáróként 70 ezer forintnak megfelelő összeget tett zsebre. Egy német reklámügynökség játékbankójával - amelyen hologram, vízjel és biztonsági csík is van - már több benzinkútnál is fizettek. (A megtévesztő 300 eurós játékpénz gyártásának engedélyét azóta már visszavonták.)
A kisebb kellemetlenségeken azonban túl fog jutni az EU, ha az euró hosszú távon sikeres. Ennek hátterében pedig az úgynevezett stabilitási és növekedési paktum áll, melynek lényege, hogy a tagállamok vállalják, hogy a gazdaságot alapvetően befolyásoló tényezőket - mint az infláció, az államháztartás hiánya vagy az államadósság - igen szigorú keretek között tartják. Néhány állam azonban - jellemzően a „nagyok”: Németország, Franciaország, Olaszország - nem tartja magát a kemény követelményekhez, mivel ez igen népszerűtlen megszorító intézkedések árán volna csak lehetséges.
A politikusok inkább a köny-nyebb utat választva némi jövedelememelkedéssel hallgattatják el a nyomásgyakorló csoportokat, és arra hivatkoznak, hogy az állami költekezés növekedést és munkahelyeket teremt, pedig ezzel a módszerrel az elmúlt évtizedekben nem sikerült eredményeket elérni. A fenti országokban évek óta folyik a vita a gazdaság strukturális átalakításáról és az intézményi reformokról, valódi előrelépés azonban nem történt: a munkaerőpiacot nem liberalizálták, s a nyugdíjrendszert és az egészségügy finanszírozását sem alakították át. Ezek az országok inkább a növekedési paktumot módosítanák, ez a lépés azonban az infláció emelkedéséhez vezetne, bizalmatlanságot okozna az ez alapján tájékozódó befektetők körében, és veszélybe sodorná az eurót. Szakértők szerint ezért nem kell a paktum módosítására számítani. Inkább szemet hunynak majd a tények fölött, és kreatív könyveléssel szépítenek a számokon.
Egyes vélemények szerint az euró sikere valójában csak látszólagos. A dollárral szembeni viszonylagos erősödése (105 cent a legalacsonyabb 83 centhez képest) egyrészt még mindig távol van a bevezetéskori 117 centtől, másrészt sokkal inkább a dollár gyengülésének köszönhető, mint az EU gazdasága kiváló teljesítményének.
Eközben hat arab ország bejelentette, hogy az euróhoz hasonló közös pénz bevezetésén, egyfajta arab valutaunión gondolkodik. A közel-keleti államok felkérték az Európai Uniót, segítsenek a közös valuta elindításában. A Vatikán már lépett is, az év során megjelent a vatikáni euró, amely nagy üzletnek ígérkezik, a nyolccímletű eurókészlet első szériáját pillanatok alatt elkapkodták. A brüsszeli bürokratákat is meglepte ugyanakkor, hogy Montenegró és Koszovó egyoldalúan, bejelentés nélkül bevezette az eurót úgy, hogy nem teljesítették az ehhez szükséges szigorú feltételeket, és nem is járultak hozzá a bevezetés költségeihez. Továbbra is tartja magát Nagy-Britannia, bár mind a közvéleményt, mind a politikai pártokat megosztja az euró: többen úgy vélik, a szigetország nem tudja megtartani vezető európai pozícióját akkor, ha nem lép be az euróövezetbe.
Az euró jövőjére hatással van az ECB első emberének személye is. Ugyan a jelenlegi elnök, Wim Duisenberg mandátuma 2006-ig szól, megválasztásába Párizs azzal a feltétellel egyezett bele, hogy mandátuma felén a holland bankár lemond posztjáról, és átadja a helyét a francia Jean-Claude Trichet-nek. A júliusi helycsere azonban veszélybe került, mivel Trichet ellen büntetőeljárás folyik. Az ügyészség szerint ugyanis a kilencvenes évek elején Trichet-nek az államkincstár igazgatójaként szerepe volt a Crédit Lyonnais több mint egymilliárd eurós veszteségének kikozmetikázásában. A kiváló bankár hírében álló Trichet-t akár öt év börtönbüntetésre és 375 ezer eurós bírságra ítélhetik - no és persze fel is menthetik.