Hazafi Zsolt
Kockázatok és mellékhatások
Interjú Deák Péter biztonságpolitikai szakértővel

- Az elkövetkezendő napokban az Egyesült Államok hadserege arab emigránsok képzését kezdi meg a taszári katonai bázison egy esetleges Irak elleni támadás utáni bevetésre. A globális terrorizmus időszakában mennyire növeli ez Magyarország veszélyeztetettségét? 
- A helyzet megértéséhez szükséges a tények pontos ismerete. Elsőként: az esetleges akcióval a magyar kormány akkor ért egyet, ha arról az ENSZ Biztonsági Tanácsa is határozatot hoz. Másrészt - és ezt ritkán hangsúlyozzák - Taszár nem NATO-bázis, hanem amerikai. Ilyen egyébként nem sok van Európában, leginkább Németországban találhatóak ilyen katonai objektumok. Közismert, hogy Taszárt a délszláv rendezés során használta az amerikai hadsereg, s a válság csillapodása után üresen és kihasználatlanul állt. Nyilván bizonyos diplomáciai alkuk közepette ajánlotta fel Magyarország, hogy egy esetleges iraki háború befejezése utáni időszakra képezhetnek itt speciális „alakulatokat”.

Deák Péter (jobbról) egy biztonságpolitikai konferencián. 

Ez a speciális képzés a történelem során sem ismeretlen, tolmácsokról, pontosabban tolmácsolókról beszélek. Ezeknek többféle feladatuk lehet: azonkívül, hogy szakmailag jó tolmácsolást végeznek - bár nem hiszem, hogy három hónap alatt megtanítható a szinkrontolmácsolás művészete -, röpiratokat fogalmaznak, hangosbeszélővel szólnak a lakossághoz. A lakosságtól információkat szereznek bizonyos dolgokról, ilyen módon a felderítés részévé válnak, sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy néhányukat valahova előre viszik, „ledobják”. De ebbe beletartozik a polgári és a katonai közigazgatás személyváltásának segítése. Ez a képzés azonban mégsem hozza Taszárt olyan kiemelt fontosságú helyzetbe, mint amilyenek azok az amerikai támaszpontok, ahonnét például támadó erőket indítanak. 
A légtér átengedése sem új keletű dolog, hiszen ugyanez történt a délszláv válság és az afganisztáni háború során. Magyarország hozzájárulása tehát passzívnak nevezhető. Ráadásul a magyar kormánynak az az álláspontja, hogy abban az esetben, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa az USA-t támogató határozatot hoz, a magyar fegyveres szervezetek a béketeremtésben és a béke fenntartásában vesznek részt. Tehát nem offenzív erővel, mondjuk egy légi hadosztállyal vagy harci helikopterekkel, hanem kizárólag a pacifikációban segédkeznek. Egyébként őszintén megvallva, erre vagyunk képesek, többre nem. Mindezeket összeadva: ez a fajta hozzájárulás sem különösebben fontos. Így Taszár nem lehet egy égetően fontos célpont egy esetleges iraki vagy iraki- szaúd-arábiai vagy bármiféle csapás részéről, hiszen sok más olyan célpont adódik, melyeknek komoly a geopolitikai jelentősége, ráadásul közelebb vannak ezekhez az országokhoz. 
- Említette, hogy kevés „színtisztán” amerikai objektum van Európában. Nem lehet, hogy mivel Magyarország biztonsági területen fejletlenebb, mint Németország vagy Olaszország, ezért a könnyebb ellenállás irányában próbálkoznak a válaszcsapással? 
- Kétségkívül lehetséges. A magyar-amerikai politikai viszonyok az utóbbi hónapokban nagyon dinamikusan fejlődnek. Elméletileg előfordulhat, hogy az iraki politikusoknak feltűnik ez. Természetesen ilyen akció idején a biztonsági, antiterrorista intézkedéseket meg kell hozni, amit Magyarország meg is tesz. De az amerikaiak mellett nyilvánvalóan a németek, illetve a „sokat ugráló” olaszok jelenthetik a célpontot. Magyarország ráadásul távolabb is van ezeknél az országoknál, a „kis szövetségesek” közül például Bulgária vagy Románia is közelebbi célpont. 

Scud-rakéta mobil kilövőálláson. Magyarország túl messze van Fotó: archív 

- A haditechnikai dolgokhoz sokan nem értenek. Én sem. Lehet, hogy dilettánsnak tűnik a kérdés, de előfordulhat, hogy Irak esetleg kilő egy rakétát Magyarországra? Hiszen az első iraki háború képei közé tartozott az Izraelre kilőtt Scud-rakéták látványa. 
- Nincs ilyen hatótávolságú rakétájuk, s nincs megfelelő távirányító, irányításhelyesbítő rendszerük. Ez azt jelenti, hogy ha elindítanak egy rakétát, az be van programozva egy adott célpontra, de számos tényező vezethet oda, hogy a rakéta útja megváltozzon. Ezt, ahogy egyre nagyobb a céltávolság, annál inkább korrigálni szükséges. Az irakiaknak olyan Scud típusú rakétájuk van, amelyik maximum háromezer-ötszáz, de inkább ötszáz-nyolcszáz kilométer hatótávolságú. Tehát a Scud- rakéták elsősorban a környékbeli országokat, például a fekete-tengerieket veszélyeztetik. Magyarország „előtt” ott vannak a nemzetközi kapcsolatokban nagyon „szorgalmas” bolgárok, a románok, illetve még az orosz érdekeltségű szférák és a tadzsikok, valamint az üzbégek.
- A magyar légvédelmi rendszer képes lenne a rakétákat megsemmisíteni?
- Megint elméleti területre tévedtünk. Vegyük azt, hogy Magyarországot közelebb viszik a térképen, ez ugye lehetetlen, illetve az irakiak például egy hajóval közelebb hoznak egy Scudot. Ez utóbbit nagyon nehezen, szinte lehetetlen észrevétlenül megtenni. A mi légvédelmi rendszerünk rakétaelhárító rendszerekkel nem rendelkezik. Hozzáteszem: rakétaelhárító rendszerekkel kis államok sosem fognak önállóan rendelkezni. A mi garanciánk a NATO, illetve az, hogy az Egyesült Államoknak is fontos a segítőik védelme, ezért nyilvánvalóan „vigyáznak” ránk, akár műholdas technikával, akár ügynökökkel. 
Van egy másik, elméleti tényező is. Katonai felfogásban Irak nem számít a modern államok közé, mivel hadserege klasszikus; tömegerő, kis létszámú elit csapattal. Hagyományos légvédelemmel rendelkeznek, amely ugyan nem nevezhető gyengének, de nem is túl erős. Irak számára a katonai veszélyt az jelenti, hogy a közelben cirkálnak anyahajók, és közelben találhatóak az angolok, az amerikaiak a különböző támaszpontokon.
Az amerikaiaknak - maradjunk az elméleti felvetéseknél - úgy tudnának ártani, hogyha a katonai offenzíva utáni konszolidációt igyekeznek megakadályozni. Például a taszári háromezer ember bevethetőségének a megakadályozásával. És itt jön egy lehetséges biológiai támadás Taszár ellen. De ennek kicsi az esélye. Ráadásul Taszár és környéke védelméről nemcsak a magyar biztonsági szervek, hanem az amerikaiak is gondoskodnak. 
- Elérkeztünk a terrorizmus kérdésköréhez. Egyes elemzésekben olvasni lehet - akár az iraki intervenció folyományaként - az arab világ és a Nyugat közötti konfliktusok számának növekedéséről. A rendszerváltás előtt Magyarország mint a szovjet érdekövezet része „baráti viszonyban” állt különböző arab nemzetekkel, sőt katonákat képeztek nálunk, illetve terrorista „üdültetésről” is hallani lehetett. Ez jelentheti azt, hogy bizonyos arab katonai szervezeteknek van helyismeretük Magyarországon, illetve ez jelenthet kockázatot a terrorizmus területén? 
- Valóban közismert, hogy Magyarországon bujkált Carlos. Ma már kevesen emlegetik, de irakiakat képeztek ki magyar katonai rendészeti iskolán. Állítólag palesztin osztagok harci kiképzése is zajlott nálunk. Szíriában a magyarok építettek fel egy műszaki tiszti iskolát. Szállítottunk máig ki nem fizetett felderítői rendszereket Líbiába. Az arab világgal volt egy nem túl dicsőséges, húszéves kapcsolatunk. Bizonyára ennek megvannak, meg lehetnek a csökevényei mindkét oldalon. Köztudott az is, hogy maradtak arabok is Magyarországon. Emellett a migráció során is szép számmal érkeztek menekültek Afganisztánból és Pakisztánból, ami minden esetben magával hozza azt a kockázatot, hogy ügynökként vagy terrorista sejtet szervezőként jönnek be nemkívánatos személyek. Tehát elméletileg elképzelhető hogy Magyarországon vannak régen „alvó” ügynökök, beépített emberek, illetve új „szervezők”, akiknek az aktivizálása előfordulhat. 
- A magyarországi veszélyes üzemek mennyire védettek? Ilyenkor mindig szokás rákérdezni a Paksi Atomerőmű biztonságára. 
- Egy atomerőmű felrobbantása, amire nem akadt soha sehol példa, nagyon nehéz technikai feladat. A Paksi Atomerőmű - a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szigorú előírásainak megfelelően - is többszörösen védett rendszer, amely védelmi rendszer rendkívül hamar, kisebb súlyú zavarok esetén is lekapcsolja a reaktorokban zajló folyamatokat. Kárt okozó, tehát nagyon nagyszabású akciót szerintem az atomerőmű esetében szinte lehetetlen kivitelezni. Más, kisebb jelentőségű vegyi üzem esetén viszont elméletileg természetesen elképzelhető ilyen akció. 
- Ön szerint mennyire fejlett Magyarország biztonsági kultúrája? Nyugat-Európában az emberek lélektani szempontból hozzáedződhettek a veszélyeztetettséghez, hiszen például Párizsban szilveszterkor hatezer-ötszáz rendőr vigyázta az emberek szórakozását, az Egyesült Államokban pedig szigorú biztonsági előírásokat vezettek be. 
- Azt állítom, hogy a biztonságpolitikával foglalkozó elit - és ezt kormányzattól függetlenül mondom - szeptember 11-e hatására, de már előtte is megkezdte az ezzel a kérdéssel való foglalkozást. Csatlakoztunk azokhoz a nemzetközi szervezetekhez, amelyek a képzéstől kezdve az információáramlásig minden kérdésben professzionálisak ezen a területen. Kiváló magyar szakembereket, antiterrorista szakértőket képeztünk. Befejezés előtt áll a nemzeti biztonsági stratégia, mely kormánydokumentum az első helyen említi a terrorizmust és a katasztrófákat. Azért érdekes, hogy ezt a kettőt említi, mert a katasztrófák lehetnek természetiek, de lehetnek akaratlagosak is. Véleményem szerint tehát Magyarország felkészült. Az viszont igaz, hogy a magyar lakosság felé többet kellene azt kommunikálni, hogy egy megváltozott, kockázatosabb világban élünk.