Télapu itt van

Télapu sem kerülte el hollywoodi társai sorsát, az idei télre időzítve belőle is folytatás lett. A Disney-féle szirupos családi vígjátékok újabb műalkotását néhány jó ötlet és poén teszi nézhetővé. A döcögősen induló film két színen, egyrészt Télapu északi-sarki birodalmában, egy mesterkélt manóvilágban, másrészt a hétköznapi földi valóságban játszódik. Télapunak, alias Scott bácsinak családi és egzisztenciális okok miatt szabadságra kell mennie, s maga helyett beprogramozott hasonmására, egy műmikulásra kénytelen rábízni ajándékgyár-birodalmát. 

Azonban egy mégoly tökéletes gép is csak merev szabályokban képes gondolkodni, s az emberszabású masina kegyetlen diktátorrá válása az egyetlen, na-gyon is valósághű motívuma a sarkvidéki fantáziaországnak. Az emberek filmbéli világa élvezetesebb és nevetésre ingerlőbb is, Télapuból szerethető Scott bácsiként megnyerő apa és férj válik, aki birodalmát is megmenti. Jó a színészi munka és a számítógépes technika, s bár nem mindig szólnak nagyot, de jók a poénok is - a rosszak nagyon rosszak -, viszont a 120 perc igen hosszúnak tűnik. Ha óvodáskorú gyermekkel me-gyünk, a biztonság kedvéért jól tankoljunk fel kukoricával és kólával, hogy neki is legyen valami élvezet az egészben. (M. R.)