Sebestyén István
Tartson oroszlánt

Irtózatos oroszlánüvöltés remegteti meg a békés esti alkonyt. A település polgárai szavak nélkül is tudják: Szimba evéshez készülődik; az állatok reflexszerűen öszszerezzennek. Mindez azonban nem Afrikában vagy 
valamelyik szafariparkban történik, még csak nem is az állatkertben. Lajosmizsén vagyunk, Kecskeméttől mintegy húsz kilométerre. 

Afrika büszkeségei Lajosmizsén. Az oroszlánoknál szemernyi demokrácia sincs Fotók: Vörös Szilárd

Domonyi György autószerelő egyszerű családi házban lakik a város szélén. Az udvaron rengeteg amerikai autó, belepi őket a friss hó. A házigazda olajos ruhában köszönt bennünket, majd meglátva a fotóst, beszalad átöltözni. Farmerban, cowboykalapban és egy U.S. Force-os bőrdzsekiben tűnik fel újra, le sem tagadhatná, hogy Amerika-mániás. Bontásra vagy javításra váró autók és különféle alkatrészek között vezet bennünket az udvar hátsó részében felállított ketrechez, amelyben két gyönyörű oroszlán hever kényelmesen. „Hobbiból vettem a Szimbát - mutat a sörényesre, vagyis a hímre - olyan öt éve, a Szuzi, a nőstény egy ismerősömé, fedeztetni van itt már vagy három hónapja” - magyarázza olyan természetességgel, mintha Magyarországon minden második ember oroszlánt tartana háziállatként. Mint mondja, mindig is tetszettek neki a vadállatok, ráadásul az oroszlán még az „olcsóbb” fajták közé tartozik (egy kölyköt két-háromszázezer forintért lehet beszerezni, bár ma már nem olyan egyszerű a szigorúbb állatvédelmi törvény miatt), és - meglepő módon - a „rezsije” is tűrhető. A jókora állatok naponta csak egyszer, este esznek, igaz, akkor fejenként hét-nyolc kiló húst „termelnek be”. „A húsnyesedék kilóját harminc forintért be tudom szerezni, vágóhidakon sokszor ingyen is kapok. Az oroszlánok mindenféle húst megesznek, de csak nyersen, egyedül disznóhúst nem szabad nekik adni, mert betegséget kaphatnak tőle” - magyarázza Gyuri, aki szerint semmi különbség nincs aközött, hogy valaki egy nagyobb kutyát vagy pedig egy oroszlánt tart otthon; ráadásul utóbbi nem is drágább, sőt.
A fotózás kedvéért beszélgetésünk közben Gyuri alkalmazottja egy partvisnyéllel próbálja rábírni az oroszlánokat egy kis játékra. Szuzi két hátsó lábára állva nekitámaszkodik a rácsnak - így egy fejjel magasodik fölénk -, és megpróbálja elkapni a nyelet, ami sikerül is neki: mancsával úgy odaszorítja a rácshoz, hogy csak ketten tudják elvenni tőle. „Szeretnek ezek játszani” - jegyzi meg nevetve a házigazda, miközben mi ösztönösen hátrébb húzódunk. Gyuri szerint egyébként, ha kölyökként kezdik el nevelni, teljesen meg lehet szelidíteni egy oroszlánt. Alkalmazottja azért megjegyzi: nem szívesen fordítana hátat nekik, mert ez valami ismeretlen oknál fogva felkeltheti bennük a vadászösztönt. Egy kifejlett oroszlánnal pedig nem ajánlatos összeütközésbe kerülni, tekintve, hogy a nőstény száznyolcvan-kétszáz, a hím pedig kétszázötven-háromszáz kilósra is megnő, és olyan erősek, hogy kampó alakban végződő körmükön saját testsúlyukat meg tudják tartani. „Megesett, hogy Szimba azzal játszott, hogy beakasztotta a körmét a kifutó tetejébe, és úgy lógott” - meséli az állat gazdája.

Domonyi György oroszlánszelídítő. Érti a nyelvüket

Gyuri ennek ellenére mindig bejárt Szimbához etetéskor, de ezt most nem teszi meg, mert a hím kissé ingerültebb, mióta Szuzi megérkezett. „Eddig minden további nélkül elfogadott engem főnöknek, de most félti tőlem a nőstényt, konkurenciát lát bennem” - mondja a gazda. Az oroszlánoknál egyébként szigorú hierarchikus rend van. Eredeti élőhelyükön falkában járnak, ami egy hímből és négy-öt nőstényből áll, és ha feltűnik a színen egy másik hím, a két sörényes megküzd egymással, hogy eldöntsék a tekintélyi kérdést. Érdekes, hogy a hím a falkában is királyként viselkedik, itt szemernyi demokrácia sincs: a nőstények vadásznak, a hím csak ímmel-ámmal segít be, ám az osztozkodásnál ő lakik jól először. „Egy hím csak akkor van egyedül, ha már elmarták a falkájától, mert annyira öreg, hogy semmire sem jó, csak az értékes zsákmányt dézsmálja. Az ilyen kiöregedett egyedek ezek után csak dögöt esznek, majd szép lassan kimúlnak” - fejtegeti Gyuri. Egy oroszlán négyéves korában válik ivaréretté, ennek a jele, hogy elkezd nőni a sörénye. Ilyenkor előfordul, hogy öreg hímtől marja el a falkáját, a nőstények kölykeit pedig megöli, hogy így „állítsa helyre” az utódok vérvonalát. 
Mellesleg egy oroszlánnál jobb házőrző nem is kell, még ketrecbe zárva is nagyobb szolgálatot tesz, mint a legtöbb kutya. Megtörtént, hogy egy elkóborolt pitbull betévedt Gyuriék udvarára. Az autószerelő és az alkalmazottja annyira megijedtek, hogy beugrottak az egyik autóba. A véreb gyanútlanul elsomfordált az udvar hátsó részébe, ám néhány másodperc múlva rémülten iszkolt el. (Tanulság: Fél a pitbulloktól? Tartson oroszlánt!) Egy másik alkalommal gazdájával együtt érkezett egy kutya az autószerelőhöz, ám az eb tíz méternél jobban nem merte megközelíteni az oroszlánketrecet, pedig Szimba meg sem mozdult, csupán mereven nézte a betolakodót. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ha az est beálltával Szimba kiereszti a hangját, azt egy kilométeres körzetben mindenki meghallja…
A városban ennek ellenére senki sem orrol a mizsei „oroszlánkirályra”, sőt sokszor az óvodásokat, iskolásokat szervezett program keretében hozzák ide látogatóba. Gyurinak egyedül a Kiskunsági Nemzeti Park illetékeseivel - illetve egyes esetekben a sajtóval - kell megvívnia a maga háborúját. 1997-ben, amikor Szimbát vette, még csak az önkormányzat hozzájárulása kellett az oroszlántartáshoz, később azonban szigorodott az állatvédelmi törvény. Ma már erkölcsi bizonyítvány, származási bizonyítvány (mármint az oroszlánt illetően), szakmai végzettség, illetve gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki vadállatot tartson. 1999-ben Gyuri az új követelmények alapján be is adta kérelmét a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz, ám a szakmai végzettség hiányzott a tarsolyból. Ennek ellenére az illetékesek nem vitték el Szimbát, az ügy pedig anynyiban maradt. 
Nemrégiben azonban egy ismeretlen bejelentésre reagálva újból megjelentek a nemzeti park emberei két rendőr, illetve a TV2 riporterének és operatőrének társaságában. Ez utóbbi azonban csak később derült ki, ugyanis a riporter azt hazudta, hogy ők a park illetékeseivel jöttek, mert le kell kamerázni a helyszínt, hogy milyen körülmények között tartják az oroszlánokat. „Este, mikor bekapcsoltam a híradót, látom ám, hogy a mi udvarunkat mutatják, a riporter pedig mondja, hogy Lajosmizsén kutyák helyett oroszlánnal őriznek egy házat” - fakad ki Gyuri, érthetően. A riportból az derült ki, hogy mivel a férfinak nincs engedélye az állatok tartására, hamarosan elveszik majd tőle. Gyuri ezzel szemben azt állítja: az illetékes hölgy azt közölte vele, hogy nem szállítják el az állatokat, ehelyett pontosítják az oroszlántartás követelményeit, és ezt kell neki teljesítenie. Szimba most hatéves. Egy oroszlán fogságban akár hetven évig is él, így lesz még idő a huzavonára.