Hetek - VI. évfolyam, 47. szám, 2002. november 22

Viharos indulatok és elmérgesedett viszonyok jellemzik a fővárosi koalíciós tárgyalásokat. Bár mindkét fél a közeli megegyezés lehetőségét emlegeti, az MSZP és az SZDSZ nem tud dűlőre jutni Budapest irányításának kérdésében; az országos pártvezetők apatikusan szemlélik a frakciók vitáját. Az ellentétek Atkári János személyére és pénzpoliti-kájára vezethetők vissza. A megegyezést a jövő hét elejére ígérik.

A Fidesz páholyból figyeli a fővárosi baloldal viszálykodását: a szocialisták és a szabaddemokraták továbbra sem tudnak megegyezni a fővárosi koalícióról. A tárgyalások már egy hete megszakadtak, bár
e-mailen küldözgették egymásnak a koalíciós szerződéstervezeteket. Bőhm András, az SZDSZ frakcióvezetője kihúzogatja a szocialisták által elküldött dokumentumból a végzős középiskolásoknak megígért ingyenes tankönyvet, nyelvvizsgát, jogosítványt és számítógép-kezelői vizsgát, csakúgy, mint a rendőrlakásokat, a tűzoltólaktanyát, parkolási reformot, a bűnmegelőzési központot, a 200 km-es útfelújítást és a panelházak rehabilitációjának tervét. Gy. Németh Erzsébet, a szocialisták vezetője azonban visszaírogatja ezeket, és úgy küldi vissza Bőhmnek a levelet.
Az MSZP-ben azt is gyanítják, hogy nem is Bőhm, hanem Atkári János levelezik velük, de a frakcióvezetővel is „beborult” a korábban sem éppen felhőtlen viszonyuk. Bár Atkári személyét már elfogadják a felek, az MSZP azt szeretné, ha az eddigi és leendő pénzügyi helyettes csak a fővárosi költségvetés összeállításáért lenne felelős, mint a kormányban a pénzügyminiszter. Az SZDSZ azonban úgy látná jónak, ha Atkári felügyelhetné a végrehajtást is. A szocialisták azt akarják, hogy a pénzügyi helyettesnek a költségvetés összeállításakor egyeztetnie kelljen a többi helyettessel, a szabaddemokraták viszont
a végrehajtáskor tennék kötelezővé Atkári beleegyezését a pénzek elosztásába.
Két héttel ezelőtt ugyan egyszer már megegyeztek, de mindkét fél másképpen emlékszik arra, hogy pontosan miben is. A kisebbségi kormányzás lehetetlen, az együttműködést pedig mind a két fél kizárja az ellenzékkel (bár a szocialisták időnként együtt szavaznak a Fidesszel). A tárgyalások tanulsága, hogy egyik frakció sem hajlandó engedni az általa fontosnak tartott ügyekben, ezért hiába jutnának konszenzusra a főpolgármester-helyettesek hatásköreinek és a programok vitás pontjainak kérdéseiben, a koalíció már az idei költségvetési tárgyalásokon zátonyra futhat.
Az ellentétek az elmúlt két évben úgy elmérgesedtek, hogy a fővárosi szocialistákban az is felmerült, nem állítanak saját jelöltet a főpolgármesteri posztra, inkább támogatják a szabaddemokratákét. Az ellentmondás csak látszólagos: az MSZP-ben azt szerették volna, hogy Kuncze Gábor induljon a posztért.
A fővárosi szabaddemokraták csapata azonban hajthatatlan volt, pedig Demszkynek a washingtoni nagyköveti és közlekedési miniszteri posztot is felajánlották.
A fővárosi szocialisták hat évig csendesen asszisztáltak a Demszky-csapat tevékenységéhez, ám a hannoveri villamosok ügyében kipattant az első konfliktus. Az MSZP-ben úgy vélik, ennek oka a fővárosi szabaddemokraták arrogáns stílusában keresendő.
A városházi koalíció felbomlását akkor Kovács László és Lendvai Ildikó meg tudta akadályozni, de azóta egymást érik a botrányok.
A villamoshálózat föld alatti kábelcsatornáinak privatizációja, a Városháza felújítása, az újpalotai villamospálya meghosszabbítása vagy az Erzsébet téri közpark privatizációjának ügye is mind arra vezethető vissza, hogy a szocialisták és a szabaddemokraták teljesen máshogy képzelik a város üzemeltetését. Az Atkári-féle „akkumulatív” pénzpolitika több tízmilliárd forintot tart értékpapírokban, mert az elsődleges célja, hogy a város mindig rendelkezzen jókora tartalékkal, elkerülendő az esetleges válságot és a fizetésképtelenséget. Az MSZP-ben ezzel szemben úgy vélik, válságok eddig sem voltak, és ezután sem várhatók, a szabaddemokraták tehát indokolatlanul „ülnek a pénzen”. A tavalyi költségvetésbe az MSZP be tudott erőszakolni néhány beruházást, emiatt azután Atkári meg sem szavazta az általa beterjesztett büdzsét, mert az túlságosan „felhígult”. Nem véletlen, hogy a mostani koalíciós tárgyalásokon az MSZP hetekig küzdött a főpolgármester-helyettes eltávolításáért, a szabaddemokraták viszont azzal érvelnek: Demszky Gábor sikerével az eddigi gazdaságpolitika kapott bizalmat a folytatásra a választóktól.
A szocialisták előbb maguknak szerették volna a pénzügyi területet, majd átengedték volna az SZDSZ-nek, ha nem Atkári irányítja ezután, majd Gy. Németh mint általános helyettes fölötte állt volna, jelenlegi állás szerint pedig hatáskörelvonással gyengítenék Atkárit. A pénzügyi helyettest érintő kérdéseket azonban az SZDSZ lesöpörte a koalíciós tárgyalások asztaláról, hiszen a Demszky-csapat kulcsemberéről van szó, aki a főpolgármester sajtófőnökéből lett városvezető, de továbbra is ő irányítja Demszky kabinetjét.
A szerződéskötés csúszása miatt a Fővárosi Közgyűlés nem választotta újjá a főpolgármester helyetteseit, így az irodáikat és autóikat továbbra is használó városvezetőknek nincs döntési joguk. Az önkormányzat csak úgy működhet, hogy Demszky ír alá mindent. A főpolgármester emiatt szinte egy pillanatra sem hagyhatja el a fővárost, a múlt héten le kellett mondania például kínai látogatását is.
A legutóbbi nyilatkozatok a megegyezést a jövő hét elejére ígérik, ebben az esetben a közgyűlés egy hét múlva megválaszthatja a főpolgármester-helyetteseket.

A koalíciós viták nem ma kezdődtek

A két párt országos vezetése közönynyel szemléli a fővárosi frakciók elmérgesedett vitáját. Ám ez nem csoda, mivel az országos és a budapesti vezetések között mindkét pártban meglehetősen hűvös a viszony. Kun-cze Gábor, az SZDSZ elnöke például a frakcióvezetésről is lemondott, és egyszerű parlamenti képviselőként teljesen háttérbe vonult, amikor 2000 őszén Demszky kilenc hónapra átvette a párt irányítását.
Hasonló okok miatt a szocialisták felsővezetői sem folynak bele a fővárosi koalíciós ügyekbe. Kovács László pártelnök és Mandur László, a budapesti szervezet elnöke között is kihűlt az addigi jó viszony, amikor augusztus végén utóbbi nem tartotta magát a Gy. Németh visszaléptetéséről szóló egyezséghez. Kovács a kampány alatt kiállt Gy. Németh mellett - bár egy vidéki fórumon alapszabály-módosítást ígért, hogy az elnökségnek vétójoga legyen a jelölteket illetően -, Medgyessy Péter azonban végig a különvéleményét hangoztatta, és még három nappal a választás előtt, a fővárosi kampányzárón sem állt ki egyértelműen a szocialisták főpolgármester-jelöltje mellett.