Hazafi Zsolt
Mérhetetlen növekedés

Nagy manőverbe kezdett az MDF, hogy mérsékelt jobbközép párt voltát, a Fidesztől különböző politikáját sulykolja a közvéleménybe. Dávid Ibolya elnök vezényletével elmozdították a frakció éléről - a kritikusai által a Fidesz vazallusaként aposztrofált - Balsai Istvánt, és helyére Herényi Károlyt választották meg. Politológusok szerint rövid távon sikeres lehet a szocialisták azon törekvése, hogy „engedik” megerősödni az MDF-et a Fidesz rovására, egy túlzottan erős MDF azonban kiütheti az SZDSZ-t a „királycsináló”, a mérleg nyelve pozícióból, ami hosszú távon mégis az MSZP helyzetét nehezítheti meg. 

Balsai István volt frakcióvezető (jobbról). Furcsán néztek rá Fotó: Vörös Szilárd

A Demokrata Fórumban már az előző ciklus során is voltak törekvések a Fidesztől való távolodásra, hiszen az MDF vezette Békejobb mozgalom éppen a legdurvább Fidesz-MSZP konfliktus közepette jelentette be, hogy új hangnemet szeretne képviselni. A fő üzenetet a mérsékelt, „békés” jobboldali attitűd jelentette volna, ha a Békejobb mozgalom nem robban szét azáltal, hogy plakátarcait a Fidesz „kezelésbe” vette. Pusztai Erzsébetet, az MDNP elnökét, az Egészségügyi Minisztérium államtitkárát rövid úton kirúgták, Semjén Zsolt egyházügyi helyettes államtitkárt pedig hasonló tartalmú fenyegetés érte. Herényi Károlynak, aki az előzőekkel és Dávid Ibolyával együtt szerepelt a posztereken, az idei választások előtt „rezgett a léc”, hiszen az első körben a Fidesz nem kívánta, hogy a két párt közös képviselőjeköltjeként induljon. Végül „kegyelmet kapott”.
Összegezve az elmúlt ciklust, az MDF minden vitatott Fidesz-javaslatot támogatott, hűséges társának bizonyult a polgári pártnak: részt vett például a köztévé csonka kuratóriumi színjátékában, támogatta a parlament háromhetenkénti ülésrendjét, együttműködött az egyházügyi törvény megváltoztatásban. Mindezen túl a Fórum kommunikációja is sok ellenérzést váltott ki: a MIÉP egyik antiszemita kirohanása során Dávid Ibolya „nem értett a focihoz”, a tavalyi 56-os botrány során pedig az inzultált Mécs Imrét marasztalta el. 
Dávid Ibolyának most újabb négy év áll rendelkezésére kidolgozni az MDF új arculatát, mivel a „nagytestvér” Fidesz nincs abban a helyzetben, hogy ezt megakadályozza. Herényi Károly ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az új stílus nem jár semmilyen tartalmi változással. 
Az elnök asszony mindenesetre már a választások éjszakáján megütötte az új hangot, és különállását később is többször jelezte, például azzal, hogy nem vett részt polgári körös rendezvényeken, bírálta Orbán Viktor uniós csatlakozással kapcsolatban megfogalmazott feltételeit, illetve a Fidesz-frakcióval ellentétben részt vett az 1956-os „kommunista” parlamenti ünnepségen. 
A hosszú évek óta Balsai István vezette parlamenti frakcióban viszont ellentmondásos volt a támogatottsága a Dávid Ibolya-féle vonalnak. Maga Balsai István is az elnök asszonytól eltérően nyilatkozott a „vörös Boros”, Boros Imre egykori Phare-miniszter, egykori frakciótárs ügynökügye kapcsán. Ugyancsak ellentétesen ítélte meg Orbán Viktornak az EU-csatlakozással kapcsolatosan tett kijelentéseit, és az idei 56-os emlékülésen nem vett részt, ugyanakkor aznap egy Fidesz-rendezvényre elment. Az emlékülésen egyébként a frakció többsége sem vett részt, így Dávid Ibolya öt-hat képviselővel a „háta mögött” kisebbségben képviselte az MDF-et. 
„Tudtuk, hogy Balsai és Dávid között ellentét van, de sokáig abban a tudatban voltunk, hogy Balsainak megingathatatlanok a pozíciói, mert a frakció többsége mellette áll. Meg is lepődtünk a puccson” - mondta lapunknak egy fideszes politikus, aki azt is elmondta, hogy Dávid Ibolyának Orbán Viktorral is voltak kisebb konfliktusai a kormányzás idején, de ezek - ellentétben a kisgazda afférokkal - nem kerültek nyilvánosságra. Az MDF elnökségében is hallani lehetett nézeteltéréseket a párt stratégiájának kérdésében. A Fidesz-pártinak tartott politikusok közé Balsai Istvánt, Horváth Balázst, Gémesi Györgyöt és Balogh Lászlót sorolják, míg az önállóságpártiak erőssége Dávid Ibolya, Viniczai Tibor, Csapo-dy Miklós és - újabban - Lezsák Sándor. 
Balsai István pozíciói mégis sokáig megingathatatlannak tűntek, amit mutat az is, hogy az MDF legutóbbi országos gyűlésén, szeptember végén a frakcióvezető beszámolóját minden gond nélkül elfogadták. Pedig a frakcióvezető nem árul zsákbamacskát, hiszen fő üzenete volt, hogy nem szabad az „ellenzék ellenzékévé” válni. Mint mondta: „A Magyar Demokrata Fórumnak tizenkét éves, keserves tapasztalata van abban, hogyan próbálják meg politikai ellenfeleink a polgári politikai erőket belső viszályok gerjesztésével megbontani, a szövetségüket megakadályozni, köztük bomlasztani. 1994-1996 között az akkori ellenzéki pártok egymás ellenzékei voltak, meglett ennek a következménye. Ez többet nem fordulhat elő! Ezért tehát megállapodtunk a Fidesszel abban, hogy rendszeresen - hetente - a frakcióvezetők az aktuális és fontos kérdésekben egyeztetnek és megállapodásra jutnak. Ez így is van, és jól működik.”
A fordulatot, azaz az önállóságpártiak megerősödését egyértelműen az önkormányzati választásoknak, relatíve az MDF sikerét hozó eredménye okozta. Egyre többen kezdték mondogatni, hogy „Balsai mindig és mindenben ugyanazt mondja, mint a Fidesz”. Bizalmatlansági indítványt kezdtek el körözni a parlamenti képviselők között, amelyet - információink szerint - a frakció többsége aláírt. Több forrásunk szerint az első aláíró Herényi Károly volt, de a kezdeményezést Dávid Ibolya is támogatta kézjegyével. Balsai ennek ismeretében lemondott a képviselőcsoport vezetéséről. Indoklása szerint el kívánta kerülni, hogy személye miatt pártja megosztott legyen. 
Helyére Herényi Károlyt, a párt szóvivőjét, a Békejobb-mozgalom egyik plakátarcát választotta meg a 23 fős frakció, méghozzá 15 igen szavazattal. A biztos többség ellenére azonban továbbra is megosztottnak tűnik a frakció. Akad olyan is, aki pár hónapot ad az új vezetőnek. A kritikusok szerint ugyanis Herényi nem elég képzett, hiszen nem rendelkezik diplomával. „Hogyan fogja a házbizottsági üléseken képviselni az MDF álláspontját, ha nem jogvégzett és nem olyan dörzsölt, mint az egykoron budai ügyvédként praktizáló Balsai? Herényi eddig mindig egy testület álláspontját képviselte mint szóvivő, és nem neki kellett kitalálnia a stratégiát és a mondandóját” - hangzik az érvelés. 
Hogy miért történik ez? „Politikai játszma zajlik. Most próbálják az MDF-et mérsékelt pártnak bemutatni, amely a Fidesztől középre áll. Ennek áldozata Balsai, akinek habitusáról nem lehet azt mondani, hogy szélsőségesebb hangvételű lenne, mint Dávid Ibolya vagy Herényi Károly, mégis a Fidesztől való eltávolodást kell vele szimbolizálni” - érvelt egy „balsaista”. 
A Fideszben tudomásul vették a cserét, a szokásos politikai helyezkedési kísérletek egyikének tartják a kezdeményezést. Egy képviselő úgy fogalmazott lapunknak: „Ki akarják tolni a Fideszt a szélre, és ha lehetséges, akkor egyfajta Meciar-Haider-pártnak bemutatni, ebben az MDF-nek azt a szerepet szánják, hogy a jobbközepet kisajátítsa a Fidesz ellenében. Az MDF esetleges megerősödése, illetve megerősödésének réme ugyanakkor arra is jó, hogy az SZDSZ-t kordában tartsa.” 

***
Ágh Attila politológus: Kívülről szemlélve az MDF menetrendjét három tényező határozza meg. Egyrészt a Centrum közel négyszázalékos sikere azt mutatja, hogy egy tömbpárt nem fedi le egy pólus választótáborát. Így az esetleges „nagy” uniópárt létrehozásával szemben lehet kételyeket támasztani. Másrészt Dávid Ibolya folyamatosan mondhatja azt, hogy a Fidesz sodródik jobbra, mi maradunk a helyünkön. A harmadik: az önállóság előnyösebb, hiszen több pozíciót képes megszerezni a párt. Például, ha nem önállóak, nem tudtak volna Dávid Ibolya mellett még két embert kiküldeni az Európai Parlament ülésszakára. 
Az MDF esetleges megerősödése leginkább az SZDSZ-nek rossz. Az MSZP-nek is jelentene veszteséget, ugyanis készültek kutatások arról, hogy az úgynevezett középből - ami a választók 20 százalékát jelenti - egy erős MDF 10-15 százaléknyit tudna kihasítani. Ez abszolút értékben két százaléknyi veszteséget jelenthet az MSZP-nek. 
A témához még hozzátartozik, hogy ebben a helyzetben úgy tűnik, a „szoclibnek” nevezett sajtó Dávid Ibolyát, Herényi Károlyt és Csapody Miklóst szereti hallgatni. 
Török Gábor politológus: Elméletileg óriási lehetőség előtt áll az MDF, hiszen a Fidesz „kinyitotta” magát a radikális jobboldali szavazók irányába, és ezzel szabadon hagyta a mérsékelt középnek nevezett „részt”. Ezt legutóbb éppen Boros Péter fogalmazta meg valahogy úgy, hogy a Fidesz balról jobbra elhúzott az MDF feje felett. A politikai napirend alakulását elemző kutatások pedig azt mutatják, hogy az MDF akkor képes a hírekbe bekerülni, ha a Fidesszel egy kicsit konfrontál. Ez is azt mutatja, hogy a választásokig - amiről ők nem beszélhetnek - az igazi ellenfele az MDF-nek a Fidesz, s egyetlen lehetőségük, ha önálló témákat vetnek fel. 
Kételyeim vannak viszont, hogy ezt a lehetőséget az MDF meg tudná ragadni. Ennek az egyik oka, hogy azt tapasztalom: nincs meg az a politikai tudás, ami alkalmassá tenné az MDF-et erre. Eddig ugyanis a párt fideszesebb akart lenni a Fidesznél. Ugyan stílusban megőrizték Antall József örökségét, de tartalmi kérdésekben gyakorlatilag ugyanazt tették és képviselték, mint a Fidesz. Balsai leváltásával és Herényi kinevezésével a stílus finomodhat, de mély tartalmi változás nem várható. 

---

Csak a stílus változik

Hazafi Zsolt
Interjú Herényi Károllyal, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának új vezetőjével.

Dávid Ibolya gratulál Herényi Károlynak. Közös nevezőn Fotó: Vörös Szilárd

- Miután megválasztották, fontosnak tartotta kifejezni, hogy az MDF jobbközép, kereszténydemokrata értékrendet valló párt. Mit ért a jobbközép kifejezés alatt?
- A teljesség igénye nélkül olyan pártot, amely politikájával képes a középen elhelyezkedő, jobboldali habitusú, de a közvélemény-kutatások során bizonytalanként megjelenő szavazókat is megszólítani és táborába vonzani. 
- A politikai gyakorlatban mit jelent ez?
- Röviden ezt.
- Értem. Elemzők és publicisták szerint - gondolom, Ön is hallotta ezeket a véleményeket - az MDF újra kívánja pozicionálni magát mérsékelt jobbközép pártként. Ebben a folyamatban az Ön megválasztása is egy állomás.
- Az MDF-nek nem kell magát újrapozicionálnia, hiszen már a rendszerváltás kezdetén kialakult markáns politikai értékrendje. Az elmúlt tizenkét év alatt ez semmit sem változott, talán a stílusban - amely mindig függött az aktuális vezetők stílusától és habitusától - előfordult különbség.
- Miként értékeli akkor azokat a véleményeket, miszerint az MDF stratégiai okokból el kíván távolodni a Fidesztől?
- Nehezen tudom értékelni, mert nem tudom, hogy milyen távol, illetve közel vagyunk a Fidesztől. Egy pártot mindig önmagában kell megítélni. A frakcióvezetővé való választásomban nyilván közrejátszott, hogy hasonló - kommunikációs és stílusbeli - elveket vallok, mint Dávid Ibolya. Értékrendről azért nem beszélek, mert a Fórumban mindannyian - Balsai Istvántól Lezsák Sándorig - hasonló értékrend mellett köteleztük el magunkat. Szerintem azzal tudjuk a társadalmi elfogadottságunkat növelni, ha a frakció a parlamenti munkában Dávid Ibolya stílusát követi, hiszen az elnök aszszony méltán az egyik legnépszerűbb magyar politikus. A tizenkét éve tartó adok-kapokban éppen ideje, hogy megjelenjen az a nyugodt hang, amely túllép a sérelmeken, személyes ambíciókon, és az embereket igazából érdeklő lényegi kérdésekkel foglalkozik. 
- Ez nagyon egybecseng a pár évvel ezelőtti Békejobb mozgalom filozófiájával.
- Persze, hiszen jelentős a személyi átfedés.
- Az ellenzéki pártokkal és csoportosulásokkal miként képzeli el az együttműködést? Hogyan gondolkodik a Fideszről és a kereszténydemokrata szövetségről? 
- A kereszténydemokrata szövetséggel való kapcsolat a párt feladata. A Fidesszel való kapcsolatunkat viszont úgy kellene erősítenünk, hogy lehetőleg ne mondja mindig ugyanazt a két párt a parlamentben. Hiszen ha két párt mindenben hasonlóan vélekedik, akkor az egyikre nincs szükség. Eredményesebb lenne a jobboldali együttműködés, ha értelmes munkamegosztás alakulna ki közöttünk. 
- Mit válaszolna, ha megkérdezné Öntől egy, a politikával még nem „megfertőzött” kívülálló, hogy mi a különbség az MDF és a Fidesz között? 
- Egy: az MDF hosszú évek óta ugyanazon értékrend alapján politizál. Kettő: kitüntetett céljaink közé tartozik a határon túli magyarok érdekeinek védelme, illetve a magyar kultúra ügye. Az erős magyar identitás pártján állunk, amelyet az uniós csatlakozás során is képviselni fogunk. 
- Miként kíván együttműködni a kormánypártokkal, és miként gondolkodik az MSZP-ről és az SZDSZ-ről?
- Fontosnak tartom leszögezni, hogy számunkra - és számomra is - az MSZP és az SZDSZ jelentik a politikai ellenfelet. Nem ellenséget, de ellenfelet. Ez nem jelenti azt, hogy az ország érdekében adott esetben ne tudnánk együttműködni, de attól továbbra is ellenfeleink maradnak. Például nagyon örülnénk, ha a kormánypárti képviselők elfogadnák a költségvetési vita során az ellenzéki véleményeket, és megszavaznák majd módosító indítványainkat, mivel akkor meggyőződésem szerint kifejezetten jó költségvetést tudna a parlament a jövő évre alkotni. Egyébként az uniós csatlakozás önmagában is konszenzuskészséget kíván. 
Magyarországon az elmúlt két választást az az erő nyerte meg, amelyik a két forduló között erősebb pozícióban levő szövetségesre talált. 98-ban a kisgazdák 84 helyen léptek vissza, míg idén az MSZP száz helyen vezetett, és ennyi helyen volt harmadik a szövetségese, az SZDSZ jelöltje. Az MDF a jobboldal győzelmét kívánja. Megerősödésünk egy ilyen helyzetben a jobboldal győzelmét jelentené.