Eperjesi Ildikó
Prágai tapasz

A rendkívüli biztonsági intézkedéssekkel kísért prágai NATO-csúcstalálkozót sokkal inkább a szövetség útkeresésének jegyében rendezték, mintsem a hét új tagjelölt felvételi meghívójának ünneplésére. A tizenkilenc tagállam vezetői a szakértők szerint sorsdöntő kérdés előtt állnak: ha az Észak-atlanti Szövetség nem lesz képes gyors reagálású erőket felállítani és elektronikus úton összekapcsolni őket, akkor könynyen átalakulhat olyan politikai klubbá, melynek katonailag legfejlettebb tagjai a nemzeti érdekeiknek megfelelően fognak fellépni - a szövetségen kívül. 

Útzárlat Prága belvárosában. Biztonsági kérdések Fotó: Reuters

Az Egyesült Államok szempontjából a kérdés úgy vetődik föl, hogy vajon az európai szövetségesek készek-e az új kihívásoknak megfelelően fejleszteni katonai képességeiket: beszerezni harci repülőgépeket, rádiókat és más digitális kommunikációs eszközöket, fejleszteni a légi szállítást. Az európaiak szerint viszont inkább azzal kapcsolatban merülnek fel kételyek, hogy Amerika mennyire elkötelezett egy valódi multilaterális világ mellett, illetve mennyire érzi azt, hogy a tizennyolc másik - illetve várhatóan 2004-től újabb hét - szövetséges demokráciával nehéz egyeztetni, ha gyorsan kell fontos döntéseket meghozni. Számos konzervatív amerikai politikus azzal érvel, hogy a hivatalos szövetségek immár a múlt részévé váltak, mivel megkötik Amerika kezét, amikor határozottan és saját belátása szerint kíván fellépni. Megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy évekbe telhet, amíg a NATO hatékony globális katonai szövetségként jelenik meg, részben az európaiak szűkmarkú hadi költségvetése, részben a tagállamok katonai ereje közötti óriási különbségek, valamint az Amerika vezető szerepe körüli viták miatt.

A prágai csúcs főszereplői. Vita a „készségesek koalíciójáról” Fotó: Reuters

„A legfőbb fenyegetés eltűnt, s a NATO sokkal kevésbé aktuális” - nyilatkozta a New York Times című mértékadó amerikai lapnak James Schlesinger egykori amerikai védelmi miniszter. A lap egyébként már temetni látszik a katonai szövetséget: szerinte a NATO már az oldalvonalon kívülre került. Ezt igazolja az is, hogy annak ellenére, hogy szeptember 11-e után a szövetségesek lelkesen kiálltak Amerika mellett, az afganisztáni beavatkozást már nem a NATO keretein belül hajtották végre. 
Amerika most egy olyan gyors reagálású erő felállítását szorgalmazza, amely könnyű, fejlett technológiájú fegyvereivel világszerte könnyen tudna mozogni, s bármikor kész lenne lecsapni terrortámadások vagy tömegpusztító fegyver bevetése esetén. A tervek értelmében a 21 ezer fős haderő akár egy hét alatt rendelkezésre állhat regionális válságok alkalmával. 
George Bush amerikai elnök Václav Havel cseh államfővel együtt tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy lehetséges a háború elkerülése, viszont Amerika „a készségesek koalícióját” fogja vezetni Irak ellen, ha Szaddám Huszein úgy dönt, hogy nem akar megszabadulni tömegpusztító fegyvereitől. Több más NATO-tagország szerint ellenben a „készségesek koalíciója” aláásná az ENSZ és a NATO tekintélyét. Havel, aki tizenegy éve maga jelentette be a Varsói Szerződés feloszlatását, azt nyilatkozta, hogy szerencsésebb lenne békés úton megoldani az iraki konfliktust. Az amerikai nagykövetek mindenesetre ötven országban igyekszenek rábeszélni a szövetségeseket, hogy járuljanak hozzá személyi és dologi támogatással is az Irak elleni támadáshoz, amennyiben sor kerül rá. Bush szerint a NATO új ellensége az a „globális terrorista”, aki „eltorzult vallása nevében ártatlan életeket olt ki”.
A terrortámadásoktól maguk a prágai csúcstalálkozó szervezői is tartottak: tizenkétezer rendőrt, több mint kétezer katonát és különleges terrorista-elhárító egységeket mozgósítottak, hogy védjék a számos kormány- és államfő biztonságát. A cseh légierő régi típusú szovjet gépei és az amerikai vadászgépek együtt hivatottak a rendre vigyázni. Titkosszolgálati szakértők szerint a vezetők találkozója csábító célpont az al-Kaida terroristái számára. A jelek szerint azonban nem csak bin Laden embereitől kell tartaniuk a biztonságiaknak: kedden prágai vasúti dolgozók robbanóanyagot találtak a sínek között. 
Tiltakozók ezrei is azt ígérték, hogy felvonulnak Prágában - sokan közülük mindenhová elkísérik az amerikai elnököket, amikor azok külföldre utaznak.
Várhatóan nyilatkozatot is elfogad a csúcs, amelyben követelik, hogy Irak ne akadályozza az ENSZ fegyverzetellenőreinek munkáját. Németország el akarja érni, hogy a nyilatkozat ne foglaljon magába többet, mint amennyit az ENSZ határozata. Gerhard Schröder német kancellár egyébként is a csúcstalálkozó fekete bárányának tűnhet: Bush egyelőre nem akar vele négyszemközt találkozni, mivel választási kampányában élesen elhatárolta magát az Irak elleni készülő támadástól. Nem Németország az egyetlen vonakodó európai szövetséges: Franciaország, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja nyíltan ellenezte az amerikai csapatok iraki bevetésének gondolatát. Az amerikai és az európai vélemények egyre nagyobb mértékben különböznek abban a tekintetben, hogy mikor és hogyan használják fel az erőket. Jelentősek az eltérések a stratégiai látásmódban is. 
A hét új tag - Szlovákia, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia - felvételéről szóló döntéskor nagy súllyal esett a latba ezen országok elkötelezettsége az Egyesült Államok terror elleni háborúja mellett. Bush elnök szerint ezeket az országokat „történelmük megtanította, hogy bármi áron megvédjék szabadságukat”. Bár Putyin orosz elnök nem fogadta el a meghívást a találkozóra, az orosz külügyminiszter megjelenése mindenképpen azt jelzi, hogy a három egykori szovjet köztársaság másfél év múlva esedékes NATO-belépését már nem értékelik arculcsapásként az oroszok. Az viszont kérdéses, hogy Ukrajna és Grúzia csatlakozási kérelmét menynyire készségesen fogadja majd az Észak-atlanti Szövetség. 
Az új tagállamok felvételét nyilvánvalóan elsősorban nem a katonai potenciál növelése teszi szükségessé, hanem politikai és biztonsági okok: így akarja elérni a Nyugat a demokrácia és a piacgazdaság fejlődését az egykori szocialista országokban. A jelek szerint a NATO szívélyesebben fogadja a belépni vágyókat, mint a vigyázó szemét főként a gazdasági teljesítőképességre vető Európai Unió, mely valószínűleg 2004 tavaszán fogja fogadni a csatlakozásra váró, elsősorban kelet-európai országokat.