Hetek - VI. évfolyam, 44. szám, 2002. október 31

Sokakat gondolkodásra késztet az egyik legnagyobb multinacionális vállalat, az IBM gyárbezárása. Vajon megfelelő a kormány gazdaságpolitikája? Elég vonzó az ország a külföldi tőke számára? Nem lehet büntetlenül bért emelni? Valóban csak az adókedvezmények miatt jönnek a multik, és kiszállnak az első adandó pillanatban? Előny vagy hátrány a jelenlétük?

Az IBM nem is az első, és nem is az utolsó multinacionális vállalat, amelyik elhagyta az országot. Tavaly a Mannesmann után a Flextronics csomagolt, majd az év elején a Philips követte a példát. Mindannyian a Távol-Keletre telepítették át a gyáraikat. Hivatalosan minden esetben a világgazdasági dekonjunktúrára hivatkoztak, de pontosan lehetett tudni, hogy amit itt leépítettek, azt kicsivel távolabb felépítették. S most az IBM is a merevlemezpiac beszűkülésére hivatkozva zárja be székesfehérvári üzemét.
Mi állhat a háttérben? A gazdaságelemzők megegyeznek abban, hogy külső és belső tényezők kellemetlen együttes hatása húzódik meg a háttérben. Köztudott, hogy a hazánkban működő nemzetközi vállalatok termelik ki a GDP 70 százalékát, de az utóbbi években kettős nyomás nehezedik az exporttermelésre. Egyrészt a világgazdaság lassulása világszerte visszafogja a termelést, s ez előbb vagy utóbb még a legnagyobb cégek nyereségességét is kikezdheti. A gazdaságelemzők bírálatát kiváltva a recesszióval egy időben szélesítette ki az Orbán-kormány a forint árfolyamsávját, amelyre a forint erősödéssel reagált, s ez nagymértékben visszavetette az exportáló vállalatok nyereségességét, a kisebb volumenű cégeket pedig alapjaiban lehetetlenítette el, olyannyira, hogy mára néhány ágazat, például a textilipar válságba sodródott. Erre tette fel a pontot az áprilisban leköszönt kormány azzal, hogy jelentősen emelte a minimálbéreket, s a Medgyessy-kormány ezt tovább tetézte azzal, hogy a közszférában 50 százalékos béremelést hajtott végre. E három tényező együttesen - mérettől és tőkeellátottságtól függetlenül - lépések megtételére készteti a vállalatokat.
„Előre tudható, hogy a közeljövőben több multi is ki fog vonulni az országból - mondta a Heteknek Szalavetz Andrea, a Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa. - Azzal, hogy az elmúlt években a minimálbér drasztikusan emelkedett, és a 100 napos program nyomán 50 százalékkal nőtt nagyszámú közalkalmazott bére, csak felgyorsul ez a folyamat. A megoldás természetesen nem a bérstop, hanem az, hogy meg kell változtatni a külföldi tőkevonzás alapjait: ma már nem járható út - véli Szalavetz sok kutatóval egybehangzóan -, hogy az alacsony munkabérekkel igyekezzünk tőkét vonzani az országba. Elengedhetetlenek voltak az eddig végrehajtott béremelések, de mindez a gazdaság szerkezetének átstrukturálódásához vezet.”
Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt években látványosan (negyedére) visszaesett a beáramló külföldi tőke. Mindez cselekvésre kell hogy késztesse a kormányt. A Nemzeti Fejlesztési Tervben - amely több évre előre kitűzi a gazdaság fejlődési irányait - kiolvasható, hogy a Medgyessy-kormány felismerte azt, hogy az alacsony bérek országa helyett regionális szolgáltató központtá kell válnunk. A terv eleddig csupán szándék és elképzelés, konkrét lépés, törvényi háttér nem állt össze, pedig az átsrukturálódás folyamata felgyorsult. „Nehéz évek elé nézünk - szögezte le a kutató. - Nem lehet kétséges, hogy fájdalommal jár az átalakulás. Több nagyvállalat elmegy - persze újabbak jönnek -, sokakat elbocsátanak, ugrásszerűen megnő a munkanélküliek száma, kevesebb adóbevétel jut az állam kasszájába, tovább nő a deficit, ami jelentősen szűkíti a mozgásterét. Várhatóan tovább romlanak a makrogazdasági mutatók: egyedül az IBM kivonulásával nyolc százalékkal csökken az export volumene. A hosszú távú siker titka az oktatás, a szakképzés reformjában rejlik - véli Szalavetz -, hiszen már most, a multinacionális vállalatok eddigi visszajelzése szerint is a fejlődés egyik gátló tényezője a megfelelő, szakképzett munkaerő hiánya. Elengedhetetlen a magyar vállalatok technológiai fejlődése is, hogy a bérnövekedés ellenére is versenyképesekké válhassanak. S ma még igencsak gyengék vagyunk ezen a területen.”

Munkatársunktól

A multikat lehet szeretni vagy utálni, de egyet nem lehet tenni: nem lehet nem tudomást venni róluk. A napokban előtérbe került az egyik legnagyobb hazai multi, az IBM gyárbezárása. Az IBM magatartását főként az adókedvezmények igénybevétele, majd lelépése miatt bírálják. Igaz, hogy mentességet kapott a társasági adó fizetése alól, de számos más adót, mint minden cégnek, neki is fizetnie kellett. Több ezer fős alkalmazotti létszám esetében a tb tekintélyes bevételt jelent az államnak, nem is beszélve a multik GDP-re gyakorolt hatásáról. A Gazdasági Minisztérium adatai szerint az IBM 1996-ban, az induláskor 199,3 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott az államtól az 5,6 milliárd forint értékű merevlemezgyártó kapacitás kiépítésére. A cég ezt idő előtt, 2001-ben már teljesítette, tehát eleget tett a feltételeknek.

A dalnak most vége. Az elbocsátottak elmondása szerint viszonylagos nyugalom van. A gyár területén nincsen pánikhangulat, az emberek nyugtalanok ugyan, de fegyelmezettek. Városszerte aggodalommal figyelik az eseményeket. A bezárás ugyanis jelentős, milliárdos bevételkiesést okoz az önkormányzatnak, a helyi kereskedők attól tartanak, hogy városszerte visszaesik a vásárlási kedv. A helyi munkaügyi szervezet válságstábot hozott létre, és egy hete kitelepültek az IBM-hez. Szeiler Judit, a Megyei Munkaügyi Központ igazgatóhelyettese beszámolója szerint naponta 100-200 fő keresi fel őket, eközben maga az IBM is keres munkát a dolgozói számára. A környező megyék kínálatát egybevetve programterv készül a tömegesen elbocsátottak számára. Eközben a Samsung és a Philips már jelezte: készek munkaerőt átvenni.
Az augusztusi elbocsátás még hideg zuhanyként érte az akkor elküldött ezer főt. A legtöbb közülük úgy tudta meg, hogy elveszítette a munkáját, hogy beléptetéskor nem működött a kártyája. A dolgozók között az a hír járja, azért történt így, mert attól féltek, hogy dührohamba, törésbe-zúzásba csapnak át az indulatok. A mostani 3700 főt már nem érte váratlanul az üzem bezárása. A dolgozók elmondása szerint már korábban is gyanús volt, hogy fél éve alig akadt munka. Igazából már 1,5 éve folyamatosan, kisebb dózisokban, nyaranta néhány száz főt elküldtek. Az idén, év elején 250-300 szlovák vendégmunkástól vált meg a cég. A maradék hivatalosan november végéig dolgozik, de gyakorlatilag már most sincsen termelés. Folyamatban van a gépek leszerelése, és a dolgozók csupán a selejtek újrafeldolgozását kapták feladatul.
A székesfehérvári IBM-gyárba sokan a környező megyékből ingáztak át. Nem véletlenül, városszerte rossz volt a híre a multinak. Hogy miért? Az alacsony bérek miatt. A három műszakban dolgozó munkásoknak nettó 55-60 ezer forint ütötte a markát, miközben kétszer akkora kvótát kellett teljesíteniük, mint a japán kollégáknak, de csupán töredékét kapták munkájuk jutalmául. (Egy amerikai ugyanezért a munkáért akár a tízszeresét is kézhez kapja!)
A munkakörülmények igen nehezek voltak Székesfehérváron. A termelő részlegen fémszállal beszőtt fehér ruhába öltöztek, a fejen lévő kámzsából csak a szemük látszódott ki, a levegővételre is csak ezen keresztül volt lehetőség. Az elektromos kisülés kizárása érdekében az embereknek le kellett földelniük magukat, s az erre szolgáló ESD karperectől és kesztyűtől sokan allergiát kaptak. Az ónnal történő forrasztás során keletkező füstöt óhatatlanul belélegezték, ami miatt évente egészségügyi szűrésen kellett átesniük, sokak az ebből eredő megbetegedések veszélye miatt veszítették el a munkahelyüket. A leföldelés kimutathatóan negatív hatással volt az immunrendszerre, az üzemben dolgozók lassabban gyógyultak meg betegségekből. Gyomor- és emésztési problémák jelentkeztek, gyakran szakították félbe a munkát rosszullét miatt.
Egy műszakban kétszer 20 perc szünet járt, s ennyi idő alatt nyílt lehetőség az étkezésre, ügyintézésre, egészségügyi teendők elvégzésére. Aki egy perccel később tért vissza a tiszta térnek nevezett munkahelyre, fegyelmire vagy pénzmegvonásra számíthatott. A felemelt kvóta és a munkakörülmények miatt talán nem meglepő, hogy igen magas volt a selejt gyártása. Az IBM üzemei közül világszerte a fehérvári termelte a legtöbb selejt merevlemezt, s mivel eközben megcsappant e termékek iránti kereslet, hatalmas készlet halmozódott fel. Nem csodálható tehát, hogy az IBM merevlemezrészlegének új tulajdonosa, a japán Hitachi nem volt hajlandó tovább finanszírozni a gyártást, és hozzá közelebb levő, még olcsóbb bérű területre vonult vissza.