Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Ítéletidő – kérdések és válaszok

Hegedűs Tamás, szigetszentmiklósi olvasónk tíz kérdést tartalmazó levelére - rendhagyó módon - kérdésenként válaszolunk.

Lapjuk című cikke látható elégedettséggel nyugtázta azt az igyekezetet, amivel a Medgyessy-kormány próbál - minden lehetséges eszközt bevetve - a polgári kormány ideje alatt állítólag „eltűnt” milliárdok után kutatni. Írásuk nyomán néhány kérdés vetődött fel bennem: 
1. A cikket Várhegyi Attila fotója illusztrálja, akinek ügyében a napokban hozott ítéletet a bíróság. Vajon a független magyar bíróság ítéletét is a kormány igyekezetének tudják be? 
- Nem. Ugyanakkor tény, hogy jogászkörökben is komoly vita tárgyát képezik az egyazon ügyben hozott, egymástól jelentősen eltérő ítéletek, lásd Metró-per, Tocsik-per, Fidesz kontra Élet és Irodalom-per stb. Várhegyi Attila esetében mindenesetre érdekesebb lett volna, ha az Orbán-kormány idején lefolytatott elsőfokú tárgyalás nyomán ítélik el, majd a Medgyessy-kormány idején született másodfokú ítéletben enyhítik - a nagyjából egy „fejmosással” egyenértékű - vétséggé az ítéletet. De mint tudjuk, mindez éppen fordítva történt. 
2. Véletlennek tartják-e, hogy egy hat éve húzódó perben éppen az önkormányzati választások előtt született jogerős ítélet? 
- A Pest Megyei Bíróság tájékoztatása szerint a másodfokú tárgyalások időpontját a fellebbezés megérkezésétől számított négy-öt hónapon belüli dátumra tűzik ki, figyelembe véve az érkezési sorrendet. Várhegyi Attila esetében az ügyészség súlyosbítás iránti kérelme 2002. május 29-én érkezett meg a bíróságra, a jogerős ítélet október 7-én született meg. 
3. Természetesnek tartják-e, hogy a kormány minisztériumok és állami társaságok ellenőrzésével bíz meg vaskos közpénzekért magáncégeket olyan munkával, amelyeket hivatalból is elvégez az ÁSZ, a KEHI és a tárcák ellenőrzési főosztálya? 
- Mint Keller László, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára a kérdésre válaszolva elmondta, a kormány egyetlen magáncéget sem bízott meg vizsgálatok lefolytatásával, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) pedig a parlament ellenőrző szervezete, amelyet a kormány nem kötelezhet semmilyen vizsgálat elvégzésére. 
- A múlt heti cikkünkben említett Proware Kft. az érintett állami társaságok (Nemzeti Autópálya Rt., Állami Autópálya-kezelő Rt., Konzum Bank, MFB., In-Forrás Kht.) megbízásából vizsgálta a kormányváltásokkor szokásos átadás-átvétel eredményét, ezek a vizsgálatok azonban nem azonosak a KEHI (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) által folytatott vizsgálatokkal. 
4. Nem tartják-e érdekesnek, hogy az ilyen módon több százmilliós megrendeléshez jutó könyvvizsgáló cégek több szálon is kötődnek az MSZP-hez? 
- Mivel cikkünkben csak a Proware Kft.-t említettük mint vizsgálatot folytató magáncéget, ezzel a kérdéssel a Proware ügyvezető igazgatóját kerestük meg. Tarjányi Péter elmondta, hogy cége nem kötődik az MSZP-hez, amit az is igazol, hogy a Fidesz-kormány idején is nyertek el komoly állami megrendeléseket. 
5. Nem tartják-e tisztességtelen piaci előnyszerzésnek, hogy az ellenőrzéssel megbízott cégek ezen tevékenységük során állami segédlettel kapnak információkat versenytársaikról? 
- Tarjányi Péter elmondta, a vizsgálatok során informatikai szempontból nem végeztek átvilágítást, hanem a cégek rendszereiben lévő adatokat mentették mágnesszalagra, és munkájuk során nem jutottak semmilyen előnyhöz. 
6. Nem tartják-e aggályosnak, hogy ezen politikai kötődésű magáncégek alkalmazottai úgy jutnak hozzá államtitkokhoz, hogy nem estek át semmiféle nemzetbiztonsági átvilágításon? 
- A Proware Kft. az elmúlt másfél évben három alkalommal esett át nemzetbiztonsági átvilágításon.
7. Összeegyeztethetőnek tartják-e az emberi méltóság védelmével, hogy a Millenáris Kht. leváltott ügyvezetőjét megalázó bánásmódnak vetik alá előzetes letartóztatása alatt? A máskor oly érzékeny jogvédők most miért nem tiltakoznak? 
- Rendőrségi információk szerint Berkecz Mária ugyanazon a procedúrán esett át őrizetbevétele során, mint bárki más. A kérdés inkább az, hogy akik most tiltakoztak korábban miért nem tették ezt több tízezer honfitársunkal szemben?
8. Nem tartják-e furcsának, hogy a nemrégiben Keller László jobbjára ültetett Janza Péter, a KEHI elnökhelyettese éppen most fedez fel többmilliárdos visszaéléseket, miközben jó néhány éve tölti már be jelenlegi posztját? 
- Kérdésével megkerestük Janza Pétert, aki elmondta: a KEHI - ellentétben az ÁSZ-szal - kifejezetten kormányutasításra működik, az említett vizsgálatokat tehát azért most végzi, mert most kapott rá utasítást a kormánytól. (Az előző ciklusban az Orbán-kormány által elrendelt vizsgálatokat folytatták le.)
9. Nem tartják-e kissé sovány eredménynek a komolyan vehető, nagy valószínűséggel elmarasztalható esetek számát és súlyát ahhoz képest, hogy előzetesen „több százmilliárdos” fogást harangoztak be? 
- Mivel nem tudhatjuk, milyen eredménnyel fognak zárulni a vizsgálatok, értelemszerűen az eredményt sem tarthatjuk kissé soványnak. 
- E kérdésével kapcsolatban Keller László elmondta: azt is eredménynek tartaná, ha csak egymilliárd forint eltűnt közpénzre bukkannának, azonban már az eddig feltárt veszteségek összege is több tízmilliárdos nagyságrendű.
10. Komolyan gondolják, hogy ha a jobboldali kormányok hasonló elánnal léptek volna fel elődjeikkel szemben, akkor a szocialista holdudvarban nem találtak volna ennél sokkal zaftosabb ügyeket is?
- Cikkünkben nem érintettük ezt a témakört, ráadásul kérdésében túl sok a feltételes módú megfogalmazás, így erre a felvetésére nem tudunk válaszolni.
És végül egy megjegyzés: soha nem volt titok, hogy a Széchenyi terv nem önálló költségvetési fejezet, és hogy jórészt meglévő előirányzatokat foglal magában. Mi ebben a hír? Ami újdonság volt benne (az előirányzatok szélesítésén és bővítésén túl): az egységes, stratégiai szemlélet és súlypontozás, valamint az a fajta kommunikáció, amelynek segítségével a pályázati lehetőségek híre ténylegesen is eljutott a magyar vállalkozók és önkormányzatok széles rétegéhez, túllépve a korábbi gyakorlat belterjességén.

Tisztelt Hegedűs Úr! 
Köszönjük kérdéseit, észrevételét. 
Üdvözlettel: 
Szlazsánszky Ferenc