Róth I. Zsófia
Karban tartó váll alatt

A szkander, ez a nem mindennapi szabadidősport, több száz évvel ezelőtt született az ír kikötők ivóiban, ahol elterjedt szokássá vált, hogy a nézeteltérésbe keveredett legények az asztalra könyökölve igyekeztek eldönteni vitáikat. Aztán az idők során lassan sportággá nőtte ki magát: ma már van világszövetség, profi versenyek, világ- és Európa-bajnokságok, sőt tizenegy éve hazánk is büszkélkedhet Szkander Szövetséggel. Nagy Szabolcs, az Országos Szkander Bajnokság szeptemberi fordulóján - 105 kg-os súlycsoportban - jobb kézben bronz, bal kézben ezüst érmet szerzett. A huszonöt éves fiatalember ezt az eredményt egy olyan, korábban sérült kézzel érte el, amelynek meggyógyításáról lemondtak az orvosok.

1994-ben egy súlyos baleset következtében Szabolcs jobb kézfeje olyannyira megsérült, hogy az orvosok el akarták távolítani a hüvelyk- és a mutatóujját. A hüvelykujj nyolc szilánkra törött, a mutatóujj pedig teljesen használhatatlanná vált. Szabolcs mégsem engedett az orvosoknak. Két évi kemény munkájába telt, míg normálisan tudta mozgatni a kezét. Nyolc évvel később pedig dobogós helyezést ért el a profi szkanderesek között.
- Hogyan kezdtél el foglalkozni ezzel a hétköznapinak nem nevezhető sportággal?
- A munkámhoz elengedhetetlen - biztonságvédelmi szakember vagyok -, hogy erőnléti edzéseket végezzek. Edzőtársam, Nagy Miklós több amatőr szkander versenyen is indult már, amelyeket rendre meg is nyert. Azonban Pápán, ahol élünk, csak öt-hat évenként rendeznek versenyeket. Felvetődött, hogy szervezzünk mi egy ilyen megmérettetést. A tárgyi feltételeket könnyen lehetett biztosítani - egy méter magas, 96×67 cm széles asztalok, két könyökpárnával és kapaszkodókkal. Így Szilveszter Kupa néven sort is kerítettünk rá 2001 decemberében, ahová elhívtuk a sportág „krémjét”. Itt én minden különösebb felkészülés nélkül a súlycsoportomban a negyedik helyen végeztem. Ezt követően hívtak meg bennünket az Országos Szkander Bajnokság fordulóira, ahol már csak profik versenyezhetnek. 
- Sokan úgy tartják, a szkander az „erős emberek” sportja…
- Pusztán nyers erővel nem lehet mérkőzést nyerni, szükséges a jó technika is. Példaképpen, amikor elkezdtem edzeni, én a 116 kilómmal nem tudtam megmozdítani egy 65 kilós ember kezét. A technikai fortélyok elsajátítása mellett mentálisan is „rá kell készülni” egy-egy versenyre, hiszen sokszor tized másodperceken múlik a győzelem, és egy ideges, feszült ember nem tud koncentrálni. Nekem a leghoszszabb mérkőzésem tíz másodpercig tartott, de volt amikor két-három másodperc alatt eldőlt a meccs. Amikor „összefogok” az ellenféllel, a szemében látom, milyen erőben van. 
- Hogyan készülsz fel egy versenyre?
- A szkanderban az egész test izomzata megterhelés alá kerül. Az alkar, a bicepsz, a mell, a hát, a lábak, a kapaszkodó kéz. Így aztán nincs értelme ráállni egyetlen izomcsoportra, az egész testet meg kell mozgatni. Csigás gépekkel, súlyzókkal azonban nem lehet pótolni az ellenfelet, - egy gépnek nincsenek holtpontjai, különböző csuklófogásai - így én az edzőtársammal gyakorlok. Persze nemcsak a meccsen, a felkészüléskor is vannak holtpontok. Volt amikor annyira fájt mindenünk, hogy a kabátot sem tudtuk felvenni. Ilyenkor néhány napot pihentünk, aztán folytattuk tovább. Az edzésekre azért is szükség van, mert egy versenyen a mérkőzések között nincsenek szünetek, és ha nincs meg a kellő kondíció és rutin, komoly sérüléseket szedhet össze az ember.
- Említetted a Szilveszter Kupát. Pápán ilyen sokan érdeklődnek ez iránt a sport iránt?
- Közel húsz fiatal szeretne foglalkozni a szkanderral. Mivel a profi versenyeken való részvétel feltétele az eredmények mellett az, hogy az illető versenyszerű sportoló legyen, Pápán szkander- egyesület alapításába fogtunk.
- Mi jutott először eszedbe, mikor elérted a jó eredményeket?
- Hálát adtam Istennek, hogy nem hagytam levágni az ujjaimat, és persze örültem, hogy a sok erőfeszítés meghozta a gyümölcsét.