Tanmese erős idegzetűeknek

A tizenhatodik században a francia parasztok körében egy elég különös történet járt szájról szájra. A mese - vagy inkább nevezzük horrornak - valahogy így kezdődött: Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kislány, aki útban a nagymamája házához találkozott egy farkasemberrel. A farkas megveri és megöli a nagymamát, majd a holttestet a kamrába zárja, a vérét pedig egy üvegbe teszi. Miután a kislány megérkezik az élelemmel teli kosárral a nagymamához, leveti a ruháját, és bebújik a farkas mellé az ágyba. A farkas őt is meg akarja enni, ám a kislány azt mondja, hogy kimegy a fürdőszobába. A farkas kiengedi, és a kislány elmenekül. 

Ez a kannibalisztikus, trágár történet valójában nem a Disney filmgyár „alkotása”, azonban erről a furcsa női alakról lett a Piroska és a farkas című mese „kicsi Piroskája” mintázva. A történetnek már rengeteg változata, átirata született, mindig az aktuális kornak megfelelő burkolt üzenettel töltve. Az első „meseváltozat” 1697-ben Charles Perrault tollából született meg. Ez a XIV. Lajos korabeli változat a bíróságon elítélt nőket figyelmeztette. A mese főhősnője akkoriban piros ruhába öltözött utcanőt alakított. A történet egy újabb változatát a Grimm testvérek készítették el 1812-ben. Itt már a gyerekek felé irányult a mese üzenete. Arra figyelmeztettek, hogy a helyes útról nem szabad letérni. A Grimm testvérek egy új elemet szőttek a mese szálába: egy vadász menti meg Piroskát. A történet végén pedig a kislány kövekkel tölti meg a farkas hasát, aki így meghal. Érdemes itt megjegyezni, hogy a Grimm testvérek voltak azok, akik meséjükben levágták Hamupipőke mostohatestvéreinek sarkát, hogy beleférhessen lábuk az üvegcipőbe.
1943-ban és 1977-ben a Piroska és a farkas újabb változataival ismerkedhettek meg az olvasók. Természetesen ezek az átiratok sem hanyagolták a trágár elemeket. Mindezek után méltán kérdezhetjük: tényleg gyerekeknek szóló, ártatlan meséről van szó? (Newsweek - Meleg Viktória)