A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) feltámasztása érdekében több változtatásra szánta el magát a Medgyessy-kabinet. A szándék az Orbán-kormányban is megvolt, Varga Mihály egykori pénzügyminiszter azonban nem piaci eszközökkel kívánt beleavatkozni a kedvezőtlen folyamatokba - miután a felszínre tört közgazdászi énje -, majd úgy döntött, mégis csak lemond tervéről. Most utódján, László Csabán van a sor, s csak reméljük, több szerencséje lesz. (Esélyeit növelik a Varga-terv kudarcának tanulságai s az azóta eltelt időszak nem túlságosan kedvező tapasztalatai is.)
Amikor László Csaba bejelentette a maga élénkítési tervét, akkor jelentek meg a BÉT szeptemberi összegző számai, amelyek az előzetes várakozásokkal ellentétben korántsem olyan rosszak, mint sokan hitték. A tavalyi első kilenc hónaphoz képest ugyanis háromszázalékos indexjavulást regisztráltak (hasonlókról nem sok tőzsde számolhatott be). Az összességében 2549 milliárd forintos forgalom nyolcvannégy százalékát a részvények alkották, állampapírt viszont - legalábbis a tőzsdén - alig vásárolnak a befektetők.
László Csaba álláspontja szerint a BÉT életképes, még ha a forgalom nagysága hagy is némi kívánnivalót maga után. A kormány támogatásával a háta mögött a pénzügyminiszter bejelenthette, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetések hat százalékról nyolcra emelkednek. Az Orbán-kormányt már két éve erre a lépésre kötelezte a nyugdíjreformról szóló törvény, de államosítási álmaik miatt mégsem tettek eleget ennek a kötelezettségüknek, mert számukra az állami nyugdíjpénztár volt a szívük csücske, s inkább ,,lenyelték” a két százalékot.
A magánnyugdíjpénztárak tehát növelhetik vagyonukat, s az is a kezükre játszik, hogy 2003. január 1-jétől ismét kötelező lesz a pályaválasztóknak ezt az előgondoskodási formát választaniuk. A magánnyugdíjpénztárak mindenütt a tőzsdék kedvelt szereplői, a világ legjelentősebb befektetői közé tartoznak. A kormány reményei szerint nem lesz ez másként nálunk sem.
A húszszázalékos árfolyam-nyereségadó eltörlése ugyancsak élénkítőleg hathat a tőkepiacra, elsősorban a kisbefektetők kedvét hozhatja meg. Ez ugyan évi ötmilliárd forintos bevételtől fosztja meg a költségvetést, amit azonban kompenzálhat az, hogy a lakosság megtakarításai között mindössze kétszázalékos részarányt képviselő részvénybefektetések feltehetően növekedni fognak. Az optimizmust megalapozhatja az, hogy 1998-ban még tízszázalékos volt ez a részarány, ami a 2003-ban induló élénkítést követően három esztendő múlva reálisan elérhető célnak tűnik.
A munkavállalói értékpapír-juttatási program és a dolgozói részvények újbóli megjelenése hasonlóképpen hasznos lehet. A dolgozói értékpapírok azonban csak késleltetve fejtik ki majd a hatásukat, ugyanis a cégek általában néhány éves elidegenítési tilalommal szokták terhelni ezeket az értékpapírokat.
A részvénybefektetések növekedését azonban nemcsak a jogszabályok változásától várják a szakértők. Ehhez megfelelő marketingmunkára is szükség van, az emberek ugyanis elszoktak a tőzsdei befektetésektől. Reálisan sok tőzsdeérett magáncég aligha választja majd részvényei tőzsdei bevezetését, annak ellenére, hogy az ezzel járó tetemes költségeket - pályázati úton - kész átvállalni a költségvetés. Így ismét a régi módszerhez folyamodnak majd, állami cégeket jelentetnek meg a pesti parketten. Az első fecske a Földhitel- és Jelzálogbank lehet. S végre felszívja a közel 19 milliárd forint névértékű kárpótlási jegyet is az állam, ennek részleteit hamarosan kidolgozzák.