Bugár Árpád, Pozsony
Újra vesztes a gyoztes

„Politikánk és munkánk önmagában is érdekes a lakosok számára, nem csupán azért, mert magyarok vagyunk” - mondta lapunk pozsonyi tudósítójának a hétvégi szlovákiai választáson várakozáson felüli eredménnyel szereplo Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Gyurovszky László. A  választásokat, ahogy eddig minden alkalommal, újra a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyerte. Kormányalakításra azonban partnerek híján most sincs esélye. 

Mikuláš Dzurinda, a neveto második. Koalíciós partnerek után kell néznie Fotó: Reuters

Az igazi meglepetés, hogy a jelenlegi kormányfo, Mikuláš Dzurinda és pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) az elozetes felmérések eredményeit messze túlszárnyalva a második helyen futott be, s úgy tunik, vezetésével jobbközép kormány alakul Szlovákiában. 
Az elorejelzéseket szintén megcáfolva Robert Fico Irány (Smer) pártja csak a harmadik lett, ezzel valószínuleg kimarad a végrehajtó hatalomból. Összesen hét párt jutott a parlamentbe, a rendszerváltás után most eloször a kommunisták is, ugyanakkor a szélsoséges nacionalista erok kimaradtak.
A szlovák választópolgárok valamivel több mint 70 százaléka tartotta fontosnak, hogy az urnákhoz járuljon, ami az eddigi legalacsonyabb részvételi arány a fordulat utáni szabad választások történetében. 
A HZDS 19,5 százalékos gyozelme sokat elárul: bár még mindig eros az „államalapító” Meciar nimbusza, korántsem a régi. Személye és pártja politikai elszigetelodése megpecsételodni látszik. Meciar támogatottságának nagymértéku csökkenése több eseménnyel magyarázható: 
A Nyugat többször figyelmeztette az országot, hogy az o személyével elképzelhetetlen az integráció; júliusban a HZDS pártszakadáson ment keresztül (az Ivan Gasparovic által alakított új párt nem érte el a parlamenti küszöböt, így valóban csak Meciar meggyöngítésében játszott nagy szerepet, parlamenti erové a várakozásokkal ellentétben nem tudott válni); valószínuleg az sem kedvezett a volt kormányfonek, hogy a kampány finisében tettlegesen bántalmazott egy újságírót.
A választások másik nagy vesztese Robert Fico. A populista politikus hatalmas összegeket és energiát fektetett a kampányba, eroteljesen próbálva elhitetni a választókkal, hogy az o személye orvosság Szlovákia minden bajára. 
Támogatottsága korábban húsz százalék fölött is volt, pár héttel a választások elott is még elképzelhetetlennek tunt, hogy kihagyható a kormányalakításból - végül 13,4 százalékot ért el. Úgy tunik, a végére kifulladt a kampánya, illetve fordítva sült el agresszív médiahadjárata; az is negatívan hathatott potenciális szavazóira, hogy nem határolódott el egyértelmuen a HZDS-tol. Mikuláš Dzurinda kormányfo viszont végig szolid, megfontolt kampányt folytatott; elsosorban azzal érvelt, hogy a megkezdett reformokat továbbviszik, illetve a NATO- és EU-csatlakozás velük biztosan valóra válik. Valószínuleg azonban ot magát is meglepte, hogy pártjának két héttel a választások elott nyolc százalékra becsült támogatottsága végül közel kétszeresére nott, és tizenöt százalékos eredményével a második helyre futott be.
Jelentos sikert ért el a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is. Egyedül ok tudták növelni támogatottságukat, a négy évvel ezelotti eredményükhöz még két százalékot ragasztottak, így 11,16 százalékot szereztek, sot mandátumaik számát tizenötrol húszra növelték a törvényhozásban. Ezzel nemcsak hogy másodszor is szerepet vállalhatnak, hanem még nagyobb súllyal vehetnek részt a kormányzásban. Szlovákiában egyébként a mértéktartó média folyamatosan kommunikálta, hogy a magyar párt folytatta a legmegbízhatóbb politikát az elmúlt kormányzati ciklusban - mára korrupciótól mentes, reformokat támogató, szavatartó politikai eroként jelenik meg a köztudatban.
Az eddig szintén kormánytényezo Kereszténydemokrata Mozgalom 8,25 százalékos eredménynyel zárt. Dzurinda anyapártja négy éve a Szlovák Demokratikus Koalíció részeként jutott a törvényhozásba, miután a kormányfo külön pártot alapított. Támogatottságuk mélyrol indult, úgy tunik, éppen a választásokon érte el csúcspontját. A bejutó pártok közül végül a tévétulajdonos Pavel Rusko által vezetett friss párt, az Új Polgár Szövetsége is kénytelen volt beérni nyolc százalékos támogatottsággal. A pártelnök komoly médiahátszéllel segítette saját helyzetét kereskedelmi televíziója által, ami éppen a kampány utolsó heteiben eros kritikát is hozott a számára, ez okozhatta elozetesen becsült támogatottságának csökkenését. A törvényhozásba utolsóként az eddig láthatatlan kommunista párt került hat százalék feletti százalékos támogatottsággal. Bekerülésük leginkább talán annak köszönheto, hogy a szlovák politikai palettán jelenleg nincs olyan érdemleges párt, amely a korszeru szociáldemokráciát jelenítené meg, s így alternatívát nyújtana a baloldali érzelmu szavazóknak. 
A szélsobal tehát megjelent a szlovák törvényhozásban, a korábban viszont jelentos tényezonek számító, Meciarral nyolc éve kormányra került szélsojobb kiszorult onnan. A nacionalista, elsosorban magyarellenes nemzeti párt kettészakadása után a két utódpárt három-három százaléknyi szavazatot szerzett. Vezetoik ugyanazt a réteget próbálták megszólítani, ezzel meg is osztották támogatóikat, aminek „gyümölcse” mostani kimaradásuk a parlamentbol. Hasonló sorsra jutott a most befejezodo ciklus két kormánypártja is, a baloldali SDL és SOP, szaporítva azt a mintegy tizenkilenc százaléknyi szavazatot, amelyet a parlamentbe végül nem kerülo pártokra adtak le.
Az így „elveszett”, s a bejutott pártok között arányban eloszló szavazatoknak is köszönheto, hogy létrejönni látszik (Szlovákia történetében eloször) egy ideológiailag homogén liberális-konzervatív kormánykoalíció. A négy kormánypártnak szuk többsége lesz a százötven tagú szlovák törvényhozásban, együttesen hetvennyolc mandátumot szereztek. Az együttmuködésrol már megállapodtak, folynak a kormányalakítási tárgyalások. Szóba került még a Smer esetleges szerepvállalása, ami azonban egyre valószínutlenebb; úgy tunik, ha megegyezés születik, a jobbközép pártok inkább vállalják a viszonylag szuk parlamenti többséget, mint hogy egy destabilizáló tényezo bevételét kockáztassák a kormányba. Politológusok, elemzok, valamint a Nyugat is egyöntetuen üdvözli a kormány ilyen öszszetételu négypárti felállítását. Mikuláš Dzurinda így nagy valószínuséggel esélyt kap partnereivel arra, hogy folytassa a megkezdett munkát: bevezesse az országot a NATO-ba és az EU-ba. Addig azonban komoly belso szerkezetváltozásokat és reformokat is meg kell valósítania, elsosorban a közigazgatás, az egészségügy és az oktatásügy területén. Szlovákiának most lehetosége van arra, hogy a meciari örökségen végleg túllépve, szélsoségektol és visszahúzó eroktol mentesen továbblépjen a demokrácia és a gazdasági megerosödés irányába. 

---

Kárpótlást a Benes-dekrétumokért

Gyurovszky László parlamenti képviselo, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke és kampányfonöke a választás másnapján nyilatkozott lapunknak.

- Miként értékeli az elért eredményt? 
- Az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Sikerült megtartanunk eredeti, hagyományos választóinkat, ugyanakkor, elsosorban a városokban lényegesen sikerült növelnünk a ránk szavazó szlovák anyanyelvu lakosok szavazatait is. Ez azt jelenti, hogy politikánk és munkánk önmagában is érdekes a lakosok számára, nem csupán azért, mert magyarok vagyunk.
- Minek volt elsosorban köszönheto az MKP sikere? 
- Úgy gondolom, hogy az eredmény négyéves munkánk gyümölcse. A húsz képviseloi hely sokkal nagyobb mozgásteret biztosít számunkra, mint négy éve. Remélem, sot biztos vagyok benne, hogy eredményeink is javulni fognak.
- Mennyire számítottak arra a kampány során, hogy - mint ahogy jelenleg valószínusítheto - újra Mikuláš Dzurinda alakít kormányt, illetve hogy létrejöhet a most körvonalazódó jobboldali koalíció?
- Ez hosszú ideig nagyon valószínutlen elképzelésnek tunt, bár itt-ott felmerült ennek a lehetosége is, de csak kisebbségi kormányként. Valójában csak akkor hittük el, amikor láttuk Fico bukását és Dzurinda sikerét. Ma Szlovákiában ez a jobboldali koalíció a leheto legjobb megoldás az ország és a magyarok számára.
- Az alakuló kormánykoalícióban az MKP hány miniszteri posztot kaphat, illetve mennyire sikeres a jelenleg zajló tárgyalásokon?
- Tulajdonképpen már egyezség született arról, hogy a tizenhat tagú kabinetben számarányunknak megfelelo, vagyis négy posztot kapunk. A programunkból kiinduló további elképzeléseink megvalósítása terén sem látunk különösebb problémát a tárgyalások mai állása mellett. Úgy tunik, hogy prioritásaink megjelennek a kormányprogramban.
- A tárgyalásokon felveti-e az MKP a Beneš-dekrétumok és a kedvezménytörvény ügyét? 
- A Beneš-dekrétumok esetében egyfajta kárpótlási törvényben és egy parlamenti nyilatkozatban gondolkozunk. A kedvezménytörvényt a magyar parlament hozta meg, ezért ez nem  része a szlovákiai kormányalakítási tárgyalásoknak.
- Ha megalakul a fentebb vázolt jobbközép kormány, ennek függvényében milyen irányba mozdulhat a szlovák-magyar viszony, illetve a két kormány együttmuködése, tekintettel arra is, hogy Magyarországon jelenleg baloldali kormány van?
- Mivel a jelek szerint a szlovákiai kormánynak az MKP is tagja lesz, úgy vélem, hogy a szlovák-magyar viszony - függetlenül a kormányok politikai irányultságától - javulni fog.