Szlazsánszky Ferenc, Németkér, szeptember 23.
Brutality show Németkéren

„Kell ide vagy ezerötszáz cserép” - nézi a romos tetot az iparos. A ház, amely elott állunk, a paksi Kolompár Károlyék tulajdona. Két és fél millió forintért vásárolták meg, de a németkéri lakosok néhány óra leforgása alatt lakhatatlanná tették, hogy elvegyék Kolompárék kedvét a beköltözéstol. Meg kell hagyni, a falusiak „tiszteletre méltó” alapossággal dolgoztak: leszaggatták a cserepeket, bezúzták az ablakokat, megrongálták a kályhát, és a biztonság kedvéért a fürdokádat is átlyukasztották valami csákányszeru tárggyal. „Kíváncsi vagyok, mit kapnánk, ha mi csinálnánk ezt egy magyar házával” - mondta lapunknak néhány órával késobb Kolompár Vince. 

A Kolompár család Köllo Imre paksi rendorkapitánnyal Fotó: Somorjai L.

De ne szaladjunk ennyire elore. Ha már itt vagyunk Németkéren, ismerjük meg a helyiek álláspontját. Pongó Ignác, a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke: „A dolog lényegét még nem mondta el senki. Paks város 1986-ban kitelepített száz-százhúsz romát Dunaszentgyörgyre, Faddra, Bagóhegyre. Ezek az emberek, amikor lelakták a házukat, visszacsorogtak Paksra. Szentgyörgyön a helyi lelkész szedett nekik össze közadakozással 620 ezer forintot, csak hogy elköltözzenek. Négy évvel ezelott megvették a Bedotanyát és az ott található házsort. Öt családról van szó, gyerekekkel együtt huszonöt fo, de ehhez csatlakozott még durván ötven távolabbi rokon, akik már utánuk jöttek, és akik be sincsenek jelentkezve.” Innentol kezdve a történetnek két olvasata van. Az önkormányzat verziója szerint a négy év során a bedotanyai házak életveszélyessé váltak, ezért kellett a múlt héten ledózerolni oket. A romák szerint ki lehetett volna javítani a hibákat, a jegyzo csak azért küldte a dózerokat, hogy megszabaduljon tolük. 

Kolompár Károly és családja. Nyolcszáz ember ijedt meg Fotó: MTI

A lényeg, hogy a családoknak új otthon után kellett nézni. Kolompárék Németkéren találtak megfelelo házat. 
- Miért nem fogadta be oket a falu? Bunözok?
Pongó Ignác: - Tényekkel alátámasztani senki nem tudja, hogy bunözok, de mint cigányember ki merem jelenteni, hogy ritka rossz hírrel rendelkezo csoport, elviselhetetlen életmódot folytatnak. 
- Az mit jelent?
- Ha kérne egy nyilatkozatot Paks város rendorkapitányságától, hogy milyen háttérrel rendelkeznek ezek az emberek, lehet, hogy megijedne.
- Mondjon pár dolgot! 
- Hát ha nem tudja elképzelni, akkor maga biztos nem újságíró. Én olyat nem állíthatok, amit nem láttam. Egy dolgot tudok mondani: egy itteni fiatalembernek ellopták az autóját. 
- Az egész falu megijedt három embertol, mert rossz a hírük? Úgy hallottam, egy háromtagú család akart ideköltözni. 
- Maga szerint hányan csatlakoztak volna ahhoz a családhoz? 
- Tehát arra gondoltak, hogy jött volna még húsz-harminc ember?
- Nem gondoltuk, tudjuk. Száz százalék. Hova mehettek volna ezek az emberek? És ezt nem akarjuk megengedni. De mondom, itt az a baj, hogy senki nem azt vizsgálja, miért akart Paks megszabadulni tolük, miért dózerolták le a házukat. 
- Önök nem vették fel a kapcsolatot Pakssal, hogy ne ide küldjék a problémás embereket? 
- Két hónapja folyik ez az ügy, és Paks alapos munkát végzett: eltitkolták mindenki elott, hogy házakat keresnek a romáknak. Ha mi ezt idoben észrevesszük, biztosan nem tudnak házat venni Németkéren. 
- Érdekes, hogy egy cigány önkormányzati vezeto a magyarok pártján áll egy ilyen vitában.
- Ez nem cigánykérdés. Az elmúlt két évben öt roma család költözött ide, velük nincs probléma. Innen még egyetlenegy romát nem telepítettek ki soha. Ha Paks, az ország leggazdagabb önkormányzata nem tudja megoldani ezt a dolgot, akkor ki fogja megoldani? 

Lang Jánosné és Pongó Ignác Fotó: Somorjai L.

Lang Jánosné, a Kolompárék háza melletti telek tulajdonosa (sírni kezd): - Én egy szívbeteg asszony vagyok, nekem ilyen szomszéd nem kell, aki állandóan háborgatna.
- Ön is csak hírbol ismeri oket, vagy tud valami konkrétumot? 
- Konkrétumot nem tudok, de nagyon-nagyon rossz hírük van.
- Az meg sem fordult senki fejében, hogy esetleg nem igazak ezek a hírek? 
- Biztos igazak. Biztos.
- Nem fajgyulölok maguk?
- Nézze, fiatalember! Itt ez az autókereskedo (a szomszédos telekre mutat), o is cigány, és minden szó nélkül bevettük. De a bedotanyasiak nem ezek a fajta cigányok, mint akik nálunk vannak.
- Hanem milyen fajta cigányok?
- A mieink beás cigányok, amazok kolompárok. Azok régen ilyen sátoros kocsival jártak, és akkor is loptak, gyilkoltak. Ezeknek a fajukba berögzodött valami. 
- A beások hogyan tudtak beilleszkedni a magyarok közé?
- Pongó Ignác: A beások oda települtek, ahol nyárfaerdok voltak a falu közelében, mert teknovájással foglalkoznak, ez a szakterületük.
- És a kolompárok hogyan tudnának kitörni ebbol a helyzetbol? 
Lang Jánosné: - Sehogy!
Pongó Ignác: (elkomorul az arca)
- Ilyen nincs! Minden embert lehet javítani, formálni. 
- Ön normálisnak tartja, hogy nyolcszáz ember ennyire bedühödött?
- Nem úgy indult a dolog: itt békés demonstráció folyt két napon keresztül. Álltak az emberek a ház elott, és három-négy óra hosszára kaptuk a hírt, hogy mégis csak jönnek a családok. De nem úgy, hogy jön a család, hanem hogy jönnek a családok! Na akkor nekiestek a háznak, a cserepeknek…
Lang Jánosné: - …lehet, hogy ha a közvetlen szomszédjába odatelepítenek egy ilyen embert, maga is másképpen gondolkozott volna. 
- Lehet, csak még azt nem mondta el egyikük sem, hogy mi a bunük. Pedig már kérdeztem vagy ötször. 
- Az, hogy lopnak a kertekben, a házakban. 

Suzukis férfi a benzinkútnál
- Jó napot, meg tudná mondani, hol laknak most a bedotanyai cigányok? 
- Azok a rohadt szemetek? Ne keressék azokat, örüljenek, hogy nem ismerik oket. Egy jó szót nem tudok mondani róluk, nem közénk valók. A cigányok sem szeretik oket. Egyszeruen állatokként viselkednek. Mi éjjel-nappal dolgozunk, üzemeltetjük az atomeromuvet, békességet szeretnénk. Nagyon félünk, szerintem maguk se menjenek oda.

Biritó, Kolompárék átmeneti szállása
A szobában van vagy harminc fok, a háziakon kívül körülbelül száz légy élvezi a kályha melegét. A falakat szentképek és családi fotók díszítik, a sarokban kutyapiszok, a földön egy hatalmas vájlingban csirkepörkölt. 

- Miért tartják önöket ilyen félelmetesnek?
Kolompár Vince: - Azt nem tudom.
- Azt mondják, hogy rossz a hírük.
- De hogy mi a bajuk, azt ok sem mondják meg, csak a hülyeségeiket ismételgetik. 
- Ön lett volna a tulajdonos abban a házban?
- Nem, az öcsém.
- O büntetett eloéletu?
- Nem. Az életben nem volt büntetve, a rendorökkel semmilyen öszszetuzése nem volt. 
- Maga volt büntetve?
- Természetesen. Szabálysértésért.
- Mit csinált?
- Hát vezettem. Nincs jogosítványom, és úgy vezettem.
- A németkériek azt mondják, hogy nem egy család, hanem húsz-harminc ember ment volna oda. 
- Nem, az egy család lett volna, az öcsém, a terhes élettársa, meg a másfél éves kislányuk. 
- Az egyik tévémusorban egy öreg cigány azt állította magukról, hogy bunözok, és hogy valaki maguk közül Stil-furésszel vágta el a saját felesége nyakát.
- Örülnék, ha volna Stil-furészem. Egyébként tudja, ki az, aki ezt hazudta? A két fia most is börtönben van, mert levették a hullaháznak az ajtaját, és feltették a lakásukra. 
Özvegy Kolompár Vincéné, Mámi: - És kilopkodták az alumínium tepsiket a halottak alól, és elvitték a méh-telepre. 
- Akkor miért magukról terjesztenek ilyen híreket? 
Kolompár Vince: - Na látja! Mirólunk! Akkor miért nem mi ülünk a börtönben?
- Önt láttam a tévében valamelyik este, ahogy mutatta a ledózerolt lakását?
- Igen. Mindenem ott maradt a romok alatt.
- Egyszer csak jött a dózer?
- Március óta nem volt rá idejük, hogy ledózerolják, csak azon az egy nap. 
- Meg akartak maguktól szabadulni a paksiak?
- Ezek szerint. Pedig ez gazdag város. De hát akkor nem így kellene hozzáállnia a kisebbséghez. A cigányon rajta marad a C betu, akármit csinál, akármilyen törvénytisztelo. 
- Létezik, hogy nyolcszáz ember téved? Miért ilyen nagy az ellenszenv?
- Pont ezt kérdezem én is. Fogalmam sincs, hogy miért.
- Dolgoznak különben?
- Hát hogyne dolgoznék. A kisebbségi önkormányzatnál vagyok közmunkán.
Özvegy Kolompár Vincéné: 
- Nézzen ide! Ez a nyugdíjszelvényem: 37 ezer 300 forintot kapok havonta. Nincs szükségünk a máséra. 
- A németkéri cigány önkormányzat elnöke azt mondja, hogy a beás cigányokkal nincs baj, csak az olyanokkal, mint maguk. 
Balogh Gusztáv: - Kíváncsi vagyok, lesz-e még o cigányképviselo?
Kolompár Vince: - Az ilyenbol soha, most elárulta magát. 
- Miért nem a maguk pártjára állt?
- Mert muszáj odailleszkednie, mert azok a fanatikus német emberek lehet, hogy elzavarták volna, ha nem azt mondja. Érti?
Balogh Erzsébet, a megrongált németkéri ház tulajdonosa: - Azt mondják, mi vagyunk a kannibálok. Maga szerint - de oszinte választ kérek - megveszem a saját pénzemen a házat, és más szétszedi, szétrombolja, kik a kannibálok? Ezt nem így kellett volna elrendezni. És mi ezt még soha nem csináltuk senkivel. Miért nem rakták fel a vörös karszalagot? Azt kellett volna, mint a neonácik. Az emberek nem elore fejlodnek. Mind az o szégyenük ez.
- Attól félnek, hogy elobb-utóbb mind a hetvenen odamentek volna. 
- Hát ez nem igaz. Nem tudom, hogy alkossák eztet. Olyan mese ez, mint a János vitéz. Ha olyan úriemberek (Balogh Gusztáv közbeszól: A pofája nem sül le!), akkor csak úgy nem lehet mindjárt azt mondani valakirol, hogy te gyilkos vagy. Miért nem adtak egy esélyt?
- Egy esély kellett volna?
- Hogy is mondjam magának, mi úgy akartunk kimenni, mint egy család. Idáig is jól éltünk. Szegényes körbe éltünk, de azért ilyen még nem fordult elo. Mert a tévében láttuk, hogy mit csináltak a házunkkal. 
- Mi lesz most magukkal?
- Hát, állítólag visszakapjuk az összeget, amiért megvásároltuk. Kétmillió ötszázért.
Mihályi Józsefné, Németkér polgármestere: 
- Öt nappal Kolompár Károlyék házának tönkretétele után hogyan értékeli az eseményeket? 
- Egyértelmuen pozitívnak tartom, ami történt, mert a falu összetartását mutatja. 

Pomesán Jánosné, aki négy éven át volt a bedotanyai romák szomszédja:

Pomesán Jánosné Fotó: S. L.

- Ez fajgyulölet. Elhiszik ezt a hülyeséget, hogy ezek láncfurészes gyilkosok! Hogy mernek bizonyíték nélkül ilyet kijelenteni?!
- Kinek állt ez érdekében?
- Például Bor Imre úrnak!
- Miért? O SZDSZ-es, az SZDSZ támogatja a kisebbségeket. 
- Persze, elméletben. Gyakorlatban ez még soha nem nyilvánult meg. Kárt csinált nekik, az biztos! Mer’ akkor, amikor beállítottak a markolók, neki le kellett volna állítania a dózerolást. Mi lent voltunk a lányommal, láttuk, hogy mi volt ott: azok a házfalak álltak! Ott a teto szakadt be! Ha a polgármester úr a helyzet magaslatán áll, akkor megcsináltatja a tetot, és a mai napig lakhatnának benne. A tuzoltók meg csak álltak, és még minket is kiröhögtek, hogy odamegyünk a romákhoz. Ezután is oda fogok hozzájuk menni!
- Honnan ez a barátság?
- Emberség. Nem vagyok én cigánypárti, emberpárti vagyok! Nem rövidítettek meg tíz fillérrel engemet. Akkor mért ne barátkozzam, mért ne fogadjam a köszönését? Sajnálom oket, mert hát akármilyen feketék, csak van szívük onekik is. 
Miért nem adnak nekik munkát, hogy ne kellejen oket eltartani? Én is németkéri születésu vagyok, és szégyellem, hogy oda tartoztam valamikor, mert megcsúfolták a saját történelmüket. Amikor 1946-ban kitelepítették a sváb oseiket, nemcsak a házaikat romboltatták le a csángókkal, hanem még az országból is kizavarták oket. A fele meghalt útközbe: Szégyelljék magukat, hogy most ilyen emberek fölött pálcát törnek! Hát elfelejtették, hogy ovelük mit csináltak?
- Azért az hihetetlen, hogy nyolcszáz ember száz százalékban téved, nem? 
- Nem arról volt szó, hogy patyolattiszták, hogy most jöttek ki a mosógépbol. De legalább ennyire hibásak a fehérek is, akik ellenük mentek. Azért van a polgármester, a testület, hogy leüljünk és megbeszéljük, még mielott elkezdjük a törést-zúzást. Nem ezért fizessük oket? 

---

Köllo Imre, Paks rendorkapitánya:

A bedotanyai romák nem követtek el súlyos buncselekményeket: jogosítvány nélküli vezetés, lejárt muszaki vizsga, a biztosítások befizetésének rendszeres elmulasztása, és ezekhez hasonló kisebb szabálysértések írhatók a számlájukra, amelyek büntetése pénzbírság volt. Nem egy bunözo család akart Németkérre költözni. Kolompár Károly tisztességes életmódot próbált folytatni, nem volt kiemelten a rendorség látókörében.