Nem félünk a vöröstől, a sárgától, a kéktől

A szín önálló élete címmel május 28-án kuriózumszámba menő kiállítás nyílt a Műcsarnokban. A nagyszabású, nemzetközi kontextusba helyezett színfestészeti tárlattal, úgy tűnik, hazánkban is rehabilitálni kívánják a nonfiguratív festészetet. A monokróm (egyszínű) festészet - mely nélkülözi a formákat, egy-egy színnel s árnyalataival, a fénnyel, az ecsetvonások és a felület dinamikájával, ritmusával dolgozik - a 20. századi klasszikus avantgárdban gyökeredzik. Merít mind az ókortól napjainkig ívelő filozófiai színelméletekből, mind a második világháború utáni amerikai és európai absztrakt festészet kelléktárából. 

Vincent Logo: Cím nélkül (1998)

A mostani tárlat „alapanyagául” a hageni Karl Ernst-Osthaus Múzeum gyűjteménye szolgál, melyet angol, osztrák és hazai művészek munkáival, Yuko Shiraishi installációjával, valamint az amerikai Sanford Wurmfeld egyedülálló nonfiguratív panorámaképével egészítettek ki.
Az egyszerű látogató értetlenül áll a bejáratnál, a fehér falon négyszögekbe ágyazott színek láttán. Emez barackrózsaszín Francia festmény, amaz piros-fekete habszivacs. Majd tűnődései közben egyre inkább érzi a színek, a felület s a fény ritmusát. Egyik tanulmány egy kvartetthez, míg a másik színekbe jegyzett kromatikus ujjgyakorlat. A lakkréteggel borított akrilképekbe merülve tükörként tárul elénk a világ. Milyen, ha kék, milyen, ha zöld, míg teljes bizonyosságot szerzünk afelől, hogy a rózsaszínen át a valóságból szinte semmit nem érzékelünk. Belefeledkezünk a Színeváltozásokba, másutt a Hosszú és a rövid hajszálat keressük a selyemmel bevont vászon felületén. Néhány lépés, s valaki ötven kisebb négyzeten az egész történelmet színekbe példázza. Az idők vége felé apokaliptikus sötétségbe süllyed alá a világ, majd mindenek végén vakító fehérségben olvad szét.
Nem feledkezhetünk meg Sanford Wurmfeld magyar származású amerikai művész Cyclorama nevű különös objektumáról sem. Az utolsó terembe érve több méter magas építmény fogad minket. Megkeressük a bejáratot, s a fekete leplek között lépcsőre bukkanunk. Fent a „minden színek” világa tárul elénk, 360 fokon. 
A tárlat megtekintése után furcsa idegenként lépünk ki a Műcsarnok ajtaján, visszazuhanva a formáktól hemzsegő hétköznapok falai közé.
A kiállítás megtekinthető: 2002. augusztus 20-áig, hétfő kivételével 10-18 óráig, kedden 12-18 óráig és szombaton 10-22 óráig a Műcsarnokban (Bp. XIV., Dózsa György út 37.). 
(Finta Szilvia)