Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Rivaldo színészi pályára lépett

Igazán hálás feladat olyan sporteseményről írni, mint a dél-koreai-japán labdarúgó-világbajnokság. Lévén, hogy az időeltolódás miatt a mecscsek napközben vannak, az újságíró - kis túlzással - munkaidőben szórakozik. Maximum foci, no politika. Élni tudni kell…


Luizo vetődik a tizenhatoson belülre. Mellbedobással a három pontért Fotó: Reuters

A magas szintű szórakozáshoz ráadásul szinte az összes vébén résztvevő csapat nagyszerű partnernek mutatkozik. Alig-alig látunk gyenge csapatokat, itt mindenki képes lehet valami meglepetésre. Elég, ha csak a nyitómérkőzésre gondolunk, amelyben Szenegál 1-0-ra felülmúlta a címvédő franciákat. Az afrikaiak ezzel nemcsak a nagyközönség csodálatát nyerték el, hanem kisebb vitát is kiváltottak a szenegáli sámánok között. A varázslók ugyanis sehogyan sem tudták eldönteni, melyikük tevékenysége következtében sérült le a franciák legnagyobb sztárja, Zinedine Zidane… A kiváló középpályásra pedig nagy szüksége lett volna a világ- és Európa-bajnok franciáknak. A csapat egyik védője, Leboeuf a mérkőzés után egyenesen azt nyilatkozta, hogy Zidane nélkül egyszerűen képtelenek voltak megtartani a labdát. 
A szenegáliak francia trénere, Bruno Metsu szerint ugyanakkor a meglepetés inkább következetes munkájuknak köszönhető: „Nem történt csoda, én inkább megvalósított álomnak mondanám a győzelmünket.” Egyébként miután a dánok 2-1-re legyőzték Uruguay válogatottját, csoportjukban - lapzártánkkor - a franciák az utolsó helyen állnak, így ha tovább akarnak jutni, a hátralévő két csoportmérkőzésen nem hibázhatnak. 
Ami a meglepetéseket illeti, azokból a továbbiakban sem volt hiány. A négy évvel ezelőtti bronzérmes horvátok például gyenge játékkal 1-0-ra kikaptak Mexikó válogatottjától, de nem dicsekedhetnek a portugálok sem, akik a nem éppen futballnagyhatalom USA-tól kaptak ki 3-2-re. 


Batistuta és csapattársai a tengerparton. A vendéglátásra még nem volt panasz Fotó: Reuters

Szintén nehéz helyzetben vannak az angolok is, miután az F csoportban 1-1-es döntetlent játszottak a svédekkel. A nagy reményekkel - és a lábtöréséből gyorsan felépült Beckhammel - Ázsiába érkező szigetországiak meglehetősen „békés” játékot mutattak a skandinávok ellen. Az egy pont mellesleg egyik csapatnak sem jó, tekintve, hogy a „halálcsoportban” Argentína, illetve Nigéria küzd még a továbbjutásért. Utóbbiak mérkőzésén a dél-amerikaiak szoros küzdelemben, Batistuta fejes góljával gyűrték le a „szuper sasokat”.
Argentínához hasonlóan jó rajtot vettek a spanyolok is. Elképzelhető, hogy a csapat által örökbe fogadott - Camacho edző után Camachíónak elnevezett - kiskutya szerencséje ragadt Raulékra. Az ebet ugyanis egy dél-koreai séf kése alól mentették meg, aki jellegzetes nemzeti specialitást kívánt készíteni belőle. A hispánok azért is áhítoztak a győzelemre, mivel a világbajnokságok történetének elmúlt ötvenkét évében egyetlen nyitómérkőzésüket sem tudták megnyerni. Most sikerült: 3-1-re felülmúlták Szlovénia együttesét.
Az ázsiai vendéglátásra eddig egyetlen csapatnak sem volt panasza, kivéve talán a törököket. No, nekik sem a szállással vagy az étellel, hanem a brazilok elleni mérkőzésüket vezető dél-koreai bíróval, Kim Jung Dzsóval akadt problémájuk. Hakan Sükürék ugyanis méltó ellenfelei voltak Ronaldóéknak: nem sokkal a lefújás előtt még 1-1 volt az állás, ráadásul Hasan Sas első félidő végi találata után a braziloknak kellett egyenlíteniük. (Csak megjegyezném, hogy ezt Ronaldo tette meg egy káprázatos góllal, régi formáját idézve.) 
A nyolcvanhetedik percben Luizo indult meg a labdával a török tizenhatos felé, ám mielőtt a büntetőterületet elérte volna, Alpay a mezét rángatva földre vitte. A brazil rutinosan bevetődött a vonalon belülre, így a - nem elég rutinos - bíró befújta a tizenegyest, és - ez utóbbi jogos volt - kiállította a török védőt. A büntetőt Rivaldo értékesítette, aki ezen a mérkőzésen nemcsak játéktudását, hanem színészi képességeit is fitogtatta. Az történt, hogy néhány perc elteltével a bírói tévedésen feldühödött Hakan Ünsal a labdával oldalba rúgta a szöglethez készülődő brazil csatárt, aki fejéhez kapva eljátszotta a „nagyhalált”. Hitelesen, mert a bíró piros lappal kiállította Ünsalt. Rivaldo a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy reméli, az általa viselt tízes számú mez sokak számára emlékezetes „ruhadarab” lesz ezen a világbajnokságon, ám arról nem szólt, miért volt szükség a meccs végi alakítására, illetve tervezi-e, hogy színészi pályára lép. Amikor felmerült, hogy a FIFA büntetést ró ki rá, a fentiekhez még hozzátette: „Elnézést kell kérnem, ilyen a futball. A labda a lábamat találta el, nem az arcomat, de a török játékos akkor is hibázott. Megérdemelte a kiállítást.” A brazil csatárnak végül több mint tízezer svájci frankot (ami körülbelül 1,7 millió forintnak megfelelő összeg) kellett fizetnie mutatványáért. 
Ha már a vendéglátóknál tartunk, meg kell jegyezni, nemcsak a szervezéshez, hanem a labdarúgáshoz is értenek. Bár a házigazda jogán selejtező nélkül automatikus résztvevői a vébének, ez játékukon nem látszik. Japán Belgiummal játszott 2-2-es döntetlent úgy, hogy a belgák vezettek 1-0-ra, majd a japánok 2-1-re, és a négy gól mindössze tizennyolc perc leforgása alatt esett. A dél-koreaiak pedig - fantasztikus közönségük előtt - 2-0-ra győzték le Lengyelország válogatottját.


Aranyköpések 

„Milyen közvetítésre készülsz?” - az MTV riporterének kérdése a vébére induló Faragó Richárdhoz.

„Megint nekilendül a japán könnyűlovasság a belga nehéztüzérségnek, a vértbe öltözött daraboncoknak.” (Knézy Jenő)

„Suzukinál a labda…, lefékezik.” (Knézy Jenő)

„Les! Mindenki észreveszi, kivéve a néhány ezer dél-koreai szurkolót.” (Faragó Richárd)

„Olisabede a tekintetével próbálja büntetni a partjelzőt.” (Faragó Richárd)

„A dél-koreai elnök az első gólnál még csak szelíden mosolygott, most már a sapkáját is lengeti. Mondhatni eksztázisba esett.” (Faragó Richárd)


Sándor Csikar, 
a Hetek szakkommentátora szerint

Tanulható sportág lett a foci

Az elkövetkezendő öt lapszámunkban Sándor Károly - ismertebb nevén Csikar -, az MTK legendás jobbszélsője értékeli lapunknak a világbajnokság eseményeit. A hetvenötszörös magyar válogatott egykori kiválóság ezen a héten a következőket tartotta fontosnak kiemelni. 

„Igazán egyik mérkőzés végeredménye sem lepett meg, ugyanis a mai futballban már szinte bármi megtörténhet. Egy Szenegál legyőzhet egy francia válogatottat, egy USA felúlmúlhatja az egyik nagy esélyesnek tartott portugál válogatottat. Ennek szerintem az az oka, hogy ma a futball már - és ezt sajnos Magyarországon nem vesszük figyelembe - egy bárki számára „megtanulható” sportág lett, és jó szakmai munkával, nagy kitartással kiváló eredményeket lehet elérni. Jó példa erre a házigazda Dél-Korea, illetve Japán szereplése. Ha 15-20 éve ezekkel a csapatokkal szembekerült volna a magyar válogatott, 10-12 góllal is elvertük volna őket, ma viszont nincs olyan vébérésztvevő, akit meg tudnánk szorongatni… 
Ami mégis meglepetést okozott, az a németek nagyarányú győzelme Szaúd-Arábia felett. A jelenlegi német válogatott szerintem ennyire nem jó csapat, és ezt bizonyítja az írek elleni döntetlen is. A szaúdiak valószínűleg nem voltak „éhesek” a sikerre, a fiatal focistáik számára nem cél, nem kitörési lehetőség bekerülni a nagy európai klubokhoz. A másik meglepetést nem egy mérkőzés, hanem egy játékos, nevezetesen Rivaldo okozta. Egy ilyen focistához méltatlan az, ahogyan a törökök elleni mérkőzésen „színészkedett”. A profi futballban egyébként sajnos ez egy divatos megnyilvánulás. A FIFA most egy nagyobb összegű pénzbüntetéssel vagy hosszabb időre való eltiltással elrettenthette volna a játékosokat hasonló alakításoktól. Sajnálom, hogy ezt nem tették meg. 
Ami a bírókat illeti, egyedül a Németország-Írország összecsapás tűnt ki a többi közül, itt ugyanis észre sem lehetett venni a játékvezetőt…
Mindent egybevetve nagyon jól szórakozom, hatalmas küzdelmeket láthatunk, bár szerintem négy éve jobb volt a színvonal, feltehetően a kedvezőbb éghajlat miatt. A legjobb négy közé én az olasz, francia, argentín és angol válogatottat várom.”