Ez az atommeghajtású, víz alatti cirkáló egyike volt a világ legnagyobb méretű, fegyvernemében pedig
legnagyobb tűzerejű tengeralattjáróinak. Elsődleges feladata a várható ellenség
- Amerika - anyahajóinak megsemmisítése volt. Ez a tengeralattjáró azonban gyakorlatozás közben, partközelben elpusztult, és vele együtt odaveszett teljes, száztizennyolc fős legénysége is. Tragédiája 2000. augusztus 12-én, a hideg Ba-rents-tengeren következett be, a neve: Kurszk. Most a tengerfenékről az utolsónak maradt orr-rész roncsait kísérlik meg a felszínre hozni.
A balesetet követő év októberében, soha nem látott előkészítő műveletek után a hajótestet kiemelték a tengerből, és Roszljakovo katonai település dokkjába szállították. 2002 áprilisában a munkálatok befejeztével átszállították a Koljszkij-öbölbeli Sznyezsnogorszk település Nerpa nevű hajójavító üzemébe, ahol darabjaira vágták. Azonban a Kurszk története ezzel nem ért véget. Május 30-án Oroszország általános célú Északi Flottájának hajói elkezdték a tengerfenéken maradt darabok kiemelésének előkészítését. E művelet célja végső választ találni a kérdésre: Mi volt a Kurszk tragédiájának elsődleges oka?
Alighogy elkezdték, egy hirtelen jött vihar miatt fel is függesztették a munkálatokat. Az orosz haditengerészet bejelentése szerint, amint jóra fordul az idő, folytatják a kiemelést. A haditengerészet őszinteségét azonban rögtön kétségbe vonta a média. Mint korábban, a tömegtájékoztatás szereplői és a mögöttük álló erők most is azzal vádolják a hadvezetést, hogy el kívánják fedni a tragédia valós okait. Az orosz haditengerészeti flotta főparancsnoka, Vlagyimir Kurojedov megerősítette: a Kurszk első rekeszének kiemelését mindenképpen elvégzik, a munkálatokat a vihar elmúltával azonnal folytatják. Kurojedov admirális szavainak azonban az orosz közvélemény nagy része a tragédia óta nem ad hitelt. Akik úgy vélik, hogy a tengeralattjáró tragédiájának valós okait el akarják titkolni a közvélemény elől, állításukat azzal indokolják, hogy a műveletek megkezdését tíz nappal elhalasztották, és a kiemelendő darabok számát ötről kettőre változtatták. Amint azt az orosz média közreadta, „egy sor új tény” ismeretének birtokában a flottaparancsnokság és a Rubin tervezőiroda - ahol a Kurszkot tervezték - szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy a baleset okának meghatározásához elegendő kiemelni a torpedókilövő berendezést, illetve a nagy nyomású levegőtartályt. Korábban az orr-rész további három darabját is ki akarták emelni. Ez utóbbi darabok kiemelésének megtagadása minden bizonnyal okot ad azok számára, akik az idegen hajóval történt ütközés elméletét vallják, hogy tovább bizonygassák: amerikai vagy angol tengeralattjáróval ütközött a Kurszk. Annál is inkább, mivel a kiemelési munkálatok befejeztével a tengerben maradó darabokat azonnal megsemmisítik. Így a tragédia okairól folyó szóbeszéd a hivatalos verzió bejelentése után aligha fog befejeződni.
A Kurszk katasztrófájának felderítése a kezdetektől fogva szoros összefüggésben áll az orosz belpolitikai helyzettel és a külpolitikai törekvésekkel. Így az okokat a napi politikai érdekek szerint kommunikálhatják. Ez pedig magában foglalja az újonnan létrejött partnerséget Amerikával, az együttműködést a NATO-val, és még sok minden mást…