Róth I. Zsófia
Nem divat az egyediség

Czerovszky Henriett elismert énekesnő: számos ismert művésszel dolgozott már együtt, egyebek között Charlie-val, Koncz Zsuzsával, Cserháti Zsuzsával, Dés Lászlóval. Szerepelt olyan produkciókban, mint a Rapülők, és hallhatjuk őt az aranylemezzel jutalmazott Csinibaba, illetve Meseautó című filmzenék CD-in is. A művésznővel sztárságról, tehetségről és középszerűségről beszélgettünk.

- Hogyan válhat ma valaki sztárrá Magyarországon?
- Én úgy gondolom, hogy Magyarországon nincsenek sztárok. Nincsenek elérhetetlen, titokzatos, különleges tehetségek. Ha van pénzed, bármilyen műsort csinálhatsz a televízióban. A tény viszont az, hogy nincs olyan magyar könnyűzenész, aki mostanában nemzetközi sikert ért volna el. Ehhez hozzájárul az is, hogy a magyar média - Európában egyedi módon - 80 százalékban külföldi zenét sugároz, persze külföldi sztárokkal. A kiadók azt keresik, ami középszerű, ami átlagos, a zene náluk egy termék, és nem művészet. A kiadók határozzák meg a zene minőségét, nem a művész, holott a háttérmunka lenne a menedzsment feladata. Nem szeretik az egyéniségeket, márpedig valódi egyéniség nélkül nem létezik sztár. 
- Mi lehet az oka annak, hogy hazánkban a középszerű zenét „futtatják”?
- Hát ezt a szerkesztőktől kellene megkérdezni. De én úgy látom, hogy az értékek az élet minden területén kezdenek kimenni a divatból, ez persze a zenére is kihat. Manapság a médiában szereplő zene kritériumai közé tartozik, hogy felszínes és üres „háttérzaj” legyen, lehetőleg ne szóljon semmiről, ne zavarjon meg senkit, ne kelljen rá odafigyelni. Az emberek ízlését pedig lehetne fejleszteni, ha az igényes és minőségi zene helyett nem a középszerű ömlene mindenhonnan.
- Szerinted a gyors, rövidtávú felemelkedéshez mire van szükség?
- A pénzen és a kapcsolatokon kívül arra, hogy az illető bármire képes legyen a népszerűség kedvéért. Ezek az emberek többnyire nem zenészek szeretnének lenni, hanem sikeresek.
- És a lassú, de tartós sikerhez?
- Fontos, hogy mindig olyan dolgokat csináljon az ember, ami előrelépést jelent számára. Ugyanúgy, mint az élet más területein is, fokozatosan egyre nehezebb feladatokat teljesítsen, ugyanakkor ne „görcsöljön rá”. Ne adja el magát fillérekért.
- Zajlik-e tehetségkutatás az olyan műsorok, mint a Popsztárok keretein belül?
- Ami a tévében zajlik, az nem igazán a tehetségkutatásról szól. Ezek inkább csak a nézők szórakozatására készült műsorok. A komoly munka a zeneiskolákban, a zeneakadémián folyik. Legutóbb például a Magyar Rádió jazzénekversenyén hallhattam ígéretes énekeseket.
- Mit ajánlasz azoknak a fiataloknak, akik ezen a pályán szeretnének érvényesülni?
- Tartsák meg az egyéniségüket, ne hagyják, hogy bábut csináljanak belőlük. Hallgassanak sok zenét, legyenek igényesek a zenében, tanulják a zenét. Kérjenek tanácsot szakértőktől (zenetanár, énektanár), és ezeket fogadják is meg. Legyenek tisztában a saját értékükkel. Ne kezdjenek el egy álomvilágban élni, hanem maradjanak meg a realitások talaján. Figyeljenek a motívumaik tisztaságára, mert ezt a szakmát csak szerelemből lehet csinálni.
- Mikor érzed azt, hogy jó voltál? Neked mi a célod a zenéléssel?
- Ha le tudom tenni minden gondomat, és tudok szívből énekelni. Amikor egyedül éneklek, a zenémen keresztül beszélek a közönséggel, és ha ezen keresztül azt érem el, hogy építem és nem rombolom őket, azt sikerként könyvelem el. Egy együttes tagjaként pedig, ha azt az örömet, amit nekem a zenélés okoz, tovább tudom adni a kollegáimnak és a hallgatóinknak egyaránt.