Hamvay Péter
Mi a helyzet?

Tamás Gáspár Miklós nemrégiben, még a választások idején karcsú könyvecskében elemezte a helyzetet. Az Élet és Irodalom kiadásában megjelent kis könyvnek a címe is ez: A helyzet. A szerző négy mondatban így mutatja be művét: Ez a könyv elméleti-politikai-költői-szatirikus röpirat. Tárgya: Magyarország sodródása a háborgó világban. Stílusa: elemző. Hangulata: a honfibú.

A sok utat bejárt, kipróbált TGM mostanság a radikális baloldalon talált kiutat, ebből a perspektívából elemzi hát a helyzetet, féltucatnyi egybeszerkesztett esszéjében. Vannak, akik bizalmatlansággal tekintenek TGM szemléletváltásaira - vagy inkább pontosítására -, másoknak viszont a gyakran haszonelvű alapon szerveződő, vulgarizált eszmeiségű politikai szekértáborokra osztott kis hazánkban épp ezzel válik hitelessé. Hiszen az utóbbi tíz-egynéhány év alatt mintha felgyorsított történelmet éltünk volna. A normálisnál gyorsabban koptak az eszmék, változott a politikai viszonyrendszer. Ami tegnap igaz volt, követendő, elérendő cél, annak mára - talán mert közelebbről szemlélhető - inkább az árnyoldalai látszanak.
TGM sajátos, néha nehezen követhető elmélkedéseiben, amit számtalan hivatkozással, utalással tesz látszólag pontosabbá, ám inkább - Brechtként elidegenítve olvasóját - nehezebbé, megkísérli felvázolni a mai, azaz a kormányváltás előtti politikai paletta kritikáját. 
A „nemzeti oldalról” megjegyzi, hogy a „szalonirredenta locsi-fecsi, az alkotmányellenesen a zászlóra varratott királyi címer, a hagyományt nem ismerők bakizó magyarkodása csak szmog, ami mögött a legnemzetállamellenesebb, legkozmopolitább, legkarvalytőkésebb hiperglobalizmus húzódik meg”. Orbán Viktort ugyanis az Európai Uniónak kellett figyelmeztetnie, hogy túlságosan globalista! Miközben Orbán a hazai vállalkozások támogatásáról szónokolt, hazánkban az export felét vámszabad területen állítják elő, a globális tőke pedig adómentesen és hitelkedvezményekkel terjeszkedik. Orbán szerinte egyszerűen képmutató hatalmi megszállott, „szétzúzza a rendezett államéletet, párhuzamos, informális hatalmi struktúrákat hoz létre, (…) magához vonja a kormánytól elvileg független hatalmi ágak személyzeti politikáját; személyesen osztogatja a díjakat és kitüntetéseket”.
Persze a baloldal is megkapja a magáét. „Baloldalról ne beszéljünk, Magyarországon nincs szervezett politikai baloldal.” Tamás Gáspár Miklós szerint az MSZP és az SZDSZ mindössze az illemszabályok szabatosabb betartásával csinál polgári politikát. Nem kísérlik meg a strukturális egyenlőtlenségek csökkentését, nem teszik világossá, mi az, amiben a Horn-Kuncze kormány hibáit korrigálni szeretnék. 
Mindenesetre TGM szerint „ez a közepesnek ígérkező balközép koalíciós kormány szusszanásnyi időt ad a népnek, hogy meggondolja, mihez kezdjen magával és a hazájával. Talán. Nem biztos. De ha a jobboldal most megint hatalomra jut, nem megy el többé. Önként biztos nem.”
TGM újra letette névjegyét.