Hetek - VI. évfolyam, 19. szám, 2002. május 10

Trójai faló lehet a Medgyessy vezette kabinetben Bartók Tivadar, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke, aki sajtóinformációk szerint az egyházügyi államtitkárság egyik várományosa. Egykori mentora, Giczy György nemes egyszerűséggel karrieristának nevezi, miközben az érintett - bevallása szerint - erős jobbközép centrumot szeretne építeni pozíciójából. A Kőműves Kelemen várához hasonló koalíciós egyezkedés követhetetlen kavalkádjában azonban Bartók csak a sok esélyes egyike, és minden bizonnyal nem az utolsó.

Bartók az országgyűlési választásokra készülve először szép sorjában végigjárta a jobboldali pártokat, majd miután mindenhol kosarat kapott, balra fordult. Útközben bal felé, középen találkozott a Centrum Párt gondolatával, melynek alapítója is lett, aztán következett az MSZP. Elsősorban az MDF-fel szeretett volna zöldágra vergődni, de ők rútul cserbenhagyták, és a Fidesz mögé sorakoztak fel. A pártelnök azért is sérelmezte ezt a fajta eljárást, mert bevallása szerint „az MDF váratlanul és egyoldalúan vetett véget egy több hónapja zajló tárgyalássorozatnak”, mely egy jobbközép koalíció létrehozásának érdekében folyt. Ezek után a KDNP elnöksége megszavazta, hogy a Fidesz-integrációból kimaradt jobboldali pártok felé nyissanak. Ilyen volt például a Torgyán József-féle FKgP, vagyis ami maradt belőle, és a Magyar Demokrata Néppárt. A próbálkozásokat alapvetően kudarc koronázta, igaz, egyikkel-másikkal a Centrum Pártban így is összejöttek. A választások első fordulójának eredménye azonban váratlan tettre sarkallta a kereszténydemokratákat: az MSZP-vel közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy részükről a kormányváltó erőket támogatják. Minderre Bartók Tivadar meglepő magyarázattal szolgált - amely ki tudja, miért - a szocialistákat is meggyőzte. Mint mondta, rövidebb út elhinni, hogy „a volt MSZMP-tagok szociáldemokratákká lettek”, mint annak elfogadása, hogy a „Fideszben a volt kommunisták kereszténydemokrata politikussá váltak”. Mizsei Zsuzsa országos választmányi elnök még rá is kontrázott, és elárulta, hogy már 1994-ben titkos megállapodást kötöttek az MSZP-vel, így mostani bejelentésük - legalábbis nekik - semmilyen újdonsággal nem szolgál.
Bartók úgy lett a KDNP elnöke 2001 nyarán, hogy miután a párt országos választmánya a mérsékelt jobboldali erők felé való nyitás mellett döntött, Giczy György lemondott posztjáról. Bartók vezetésével a KDNP tévútnak minősítette azokat a korábbi törekvéseket, amelyek a párt kapcsolatrendszerét a baloldal irányába kívánták építeni, és bejelentették: hagyományaiknak megfelelően visszatérnek az eredeti, keresztény elveket valló pártok nagy családjába. Az újdonsült elnök egyik első, ilyen minőségben adott interjújában kifejtette: „…ha a szavazópolgárok ilyen mértékben honorálják a fiatal demokratákat, nem biztos, hogy le kell váltani őket. Sokkal inkább a többi kis párttal együtt egy jobbközép centrumot kellene kiépíteni, és a Fidesszel együtt kormányozni.” E nyilatkozatáról Bartók elmondta a Heteknek: az „politikai szükségszerűség volt”, ahhoz kellett, hogy a KDNP elnökségét át lehessen szervezni. Állítja azonban, hogy pártja mindig Orbánék akaratával szemben politizált, noha 1997-ben ők is „befeküdhettek volna a Fidesz puha ágyikójába az MKDSZ és az ex-KDNP-sek mellé”. Mint mondja, a Centrum Pártot is azért találta ki, hogy a Fidesztől független jobbközép erő jöhessen létre. A választási siker azonban fontosabb volt, és ezt Bartók költői kérdése meg is magyarázza: „Ha kiálltam volna azzal, hogy mindenképpen a szocialistákkal akarok együttműködni, és a Fideszt le akarom váltani, akkor hány jobboldali szavazót kapott volna a Centrum?” Pragmatizmusának másik tétele pedig az, hogy - szemben a KDNP-vel - a Fidesz nem hiteles kereszténydemokráciát képvisel, ezért leváltásukhoz „most az MSZP-SZDSZ koalícióval kell együttműködni”. A pártelnök úgy ítéli meg, hogy ha „a koalíció a KDNP támogatásával működőképes, és jó a társadalomnak, akkor nem fog felmerülni az az igény, hogy leváltsuk”, más kérdés ugyanakkor - teszi hozzá -, hogy esetleges kormányzati pozíciójának segítségével, „politikai tényezőként” tovább kívánja folytatni a jobbközép erő megszervezését.

A kereszténydemokrácia nem karrierépítésre való

Interjú Giczy György teológussal, a KDNP egykori elnökével.

- Bartók úrral kapcsolatos vitájában mik voltak az alapvető különbségek kettejük politikai felfogása között?
- A probléma és a feszültség a Kereszténydemokrata Néppárton belül most is arra vezethető vissza, hogy azon a tavaly nyáron megrendezett kongresszuson, amelyen én már nem vettem részt, hoztak egy olyan döntést, melynek értelmében a KDNP csak jobboldali pártokkal köt szövetséget. Bartók úrnak az volt az első nyilatkozata mint önmagát bemutató pártelnöknek, hogy a Fideszszel együtt akar kormányozni. Az én elmozdításomat is abban az összefüggésben hangsúlyozta, hogy nem lehet a szociáldemokrácia felé nyitni, hanem vissza kell térni a jobboldali pártok családjába. Ezt követően próbálkoztak az MDF-fel, de ellenem kifogása volt Dávid Ibolyának. El is hiszem, hogy kifogása volt, hiszen én jól ismertem őt a Demokrata Fórumból, egyébként az MDNP-vel se kötöttem volna szövetséget, mert az MDNP-t is ismerem. Ezeket a Bartókék nem ismerték, hát futottak egy kört, megpróbálták mindegyikkel, végigzongoráztak mindent, és amikor már senki nem állt szóba velük, jöttek a szocialisták. Ők pedig kihasználták a lehetőséget.
- Ön miatt hiúsult meg a KDNP és az MDF szövetsége?
- Nem. Egyszerűen azért, mert az MDF-et a karrier-érdeke a Fideszhez kötötte, nem a kereszténydemokratákhoz. Még aznap éjszaka is várta a telefont Bartók úr Dávid Ibolyától, amikor elkezdték a tárgyalásokat Pokornival a Fidesz-MPP és az MDF együttműködéséről. Megjegyzem, Dávid Ibolya jó listás helyének többek között az én fejem volt az egyik ára.
- Hogyan dolgozza fel a KDNP tagsága ezt a sűrű irányváltást?
- Amit a Bartókék csinálnak, azt a KDNP-sek már nem tudják követni. Az össze-vissza kapkodásnak az lett az eredménye, hogy a KDNP-n belül most óriási feszültség van. Akik korábban elfogadták az én koncepciómat - ami kétségtelenül hasonló volt ehhez, amit most ők akarnak -, nem érzik önmagukra nézve inspirálónak, hogy azért keressék a szocialista párttal a kapcsolatot, hogy Bartók Tivadarból államtitkár legyen. A kereszténydemokrácia nem arra való, hogy adott embernek a karrierjét segítse elő, de ugyanúgy arra sem, hogy valamelyik pártnak a segédcsapata legyen, ahogyan azt Semjén Zsolt és Harrach Péter teszi. Mind a kettő ugyanarról a tőről fakad, a karrierizmus szempontjából a törekvésük ugyanaz. Egyébiránt nekem az a kvázi politikai vélelmem, hogy aki eddig velem elvtelenül szembefordult, azt a Fidesz messzemenően futtatta, preferálta, megjutalmazta függetlenül adottságaitól. Remélem, az MSZP-nél nem így lesz.
- Ezek után még biztosítva látja a kereszténydemokrácia értékeinek, érdekeinek képviseletét?
- Félelmetes és borzasztó lenne, ha a politikai életben megint azok kapnának szerepet, akiknek teljesen mindegy az érdekképviselet, csak egy a fontos, hogy nekik jó legyen, karriert fussanak be. Ha ebbe az MSZP belemegy, ők lesznek az elsők, akik egy Fidesz által gerjesztett feszültség pillanatában, de legkésőbb négy év múlva, a választásokon elsőként fogják elárulni azokat az embereket, akik őket pozícióba emelték. Mert nem az elvek, hanem a saját karrierjük és szándékaik szerint hoznak döntéseket. Nekik teljesen mindegy, hogy ki kormányoz, teljesen mindegy, hogy mit csinál a kormányzat, egy a fontos, hogy ők pozícióban legyenek.