Hazafi Zsolt, Morvay Péter
Vár egy jobb világ?
Kirajzolódni látszik mind bal-, mind jobboldalon, hogy a pártok vezetői milyen módon képzelik el a jövőt. A leendő kormánykoalíció pragmatikus, feladatmegoldó, az Orbán-kormányhoz képest radikálisan ideológiamentes szerepre és működésre készül, míg a leköszönő miniszterelnök új politikai mozgalommal igyekszik „ugrásra kész” - esetleges időközi választásokra nyerő - állapotban tartani bázisát. Az MSZP-SZDSZ tervezett koalíciónak tehát úgy kell a parlamenti gyakorlatban rendkívül csekélynek nevezhető, tízfős többségével kormányoznia, hogy mindvégig tisztában kell lennie azzal, hogy Orbán Viktor és „baráti csapatai” ott lopóznak a kertek alatt. A leköszönő miniszterelnök ugyanis számol azzal, hogy - mint várbeli beszédében példálózva megemlítette - az ország új szerelők által „megbütykölt” kocsija „egy rosszkedvű napon” felmondja a szolgálatot. Akkor pedig - üzente híveinek Orbán - „mozdulnunk kell”. A Fidesz, úgy tűnik, nem nagyon bánja, hogy a bíróság lesöpörte az asztalról a választási eredményeket megkérdőjelező beadványokat (a demokratikus intézmények ellen a kétely magvait így is sikerült elültetni). A választási kifogások ugyanis a Fidesz számára legoptimistább esetben is csupán a kiegyenlítéshez, esetleg néhány mandátumos előnyhöz vezettek volna.
Felvonulók a Budai Várban: ugrásra készen várják az új kormány hibáit. Mozdulni akarnak Fotó: Somorjai L.A legutóbbi nyilatkozatok azonban azt sejtetik, az új Fidesz-stratégia az amúgy is múmiának tekintett kormányt rövid ideig életben hagyni, majd a kimúlását siettetve ősszel vagy jövő év elején új választásokon abszolút többséget szerezni. Ennek fényében különös, hogy az alakuló kormánykoalíció oldaláról olyan híreket hallani, amelyekből úgy tűnik: az autó új vezetői mintha négyéves sétakocsikázásra készülnének, ahol legfontosabb vitatéma az, hogy ki üljön az anyósülésre, és kinek juthat még hely az ablak mellett.
A sikeres kormányzáshoz erő kell. Az egymással ellentétes akaratok, tervek és ambíciók könnyen kiolthatják egymást. Medgyessy Péter és stábja, valamint az MSZP vezetése között már a kampányidőszakban érzékelhető volt időnként egyeztetési zavar, ami főként személyi kérdéseknél jelentkezett. A március 15-e alkalmából tartott egyik budapesti megemlékezésen például a pártvezetés csak órákkal a rendezvény előtt tudta meg, hogy a kinyomtatott plakáton más előadók neve szerepel, mint amire a Köztársaság téren készültek.
A koalíciós tárgyalásokról kiszivárgott hírek szerint a „kancelláriaminisztérium”, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) vezető posztjait - a politikai és a közigazgatási államtitkári megbízatást - nem pártpolitikusok, hanem „pártfüggetlen” hivatalnokok töltik majd be. De ha mindez így van, megkérdőjelezhető, hogy jó döntés-e az, ha mind a választók, mind a szocialista párttagság számára kevéssé ismert szürke eminenciások kerülnek kulcspozícióba. Lehet, hogy a szabad demokraták is szerepet kapnak a hivatal munkájában, ám akkor is kérdéses, hogy a tényleges folyamatokat kik irányítják majd, illetve kik fogalmazzák meg a terveket. A koalíciós társaknak figyelniük kell arra is, hogy az alkufolyamat akadozását látva időnként ön- és háttérjelöltek is feltűnnek a horizonton, például a - politikailag egyelőre igen zavaros képet mutató - Centrum Párt egyes politikusai képében. (A KDNP elnöke például az egyházügyi államtitkárságot nézte ki magának - lásd írásainkat:
