Kilenc évig terjedő börtönbüntetésre ítélte egy amerikai bíróság a múlt héten John J. Geoghan katolikus lelkészt, aki harmincéves pályafutása során több mint százharminc kiskorú fiút molesztált. Az Egyesült Államok legbefolyásosabb katolikus közösségében soha nem fordult még elő hasonló eset. Az egész országon végigsöprő botrány számos morális kérdést vet fel - írja a Newsweek összeállítása.
Mark Keane tizennégy éves volt, amikor egy bostoni gyermekklub öltözőjében egy mezítelen férfi megerőszakolta. A tinédzser fiúban másodszor akkor omlott össze a világ, amikor pár nappal később viszontlátta támadóját, aki ezúttal reverendát viselt. A férfi John J. Geoghan, a bostoni katolikus egyházmegye egyik plébániájának lelkésze volt.
A fenti eset tizennyolc évvel ezelőtt történt, Geoghannek azonban a múlt hétig nem kellett felelnie tettéért - pedig az korántsem volt egyedülálló.
Amikor a bostoni egyházmegye élére 1984-ben új érseket neveztek ki, Geoghan már aktív lelkipásztori szolgálatot folytatott. A mostani érsek, Bernard Law elődje már 1980-ban kötelező lelki segélyen való részvételt írt elő Geoghan számára, hamarosan mégis kinevezte segédpásztornak.
Law szolgálatának első évében levelet kapott egy hölgytől, aki azzal a panasszal fordult hozzá, hogy Geoghan molesztálja az unokaöccsét. Az érsek az asszonynak küldött válaszában a következőket írta: „Meg fogjuk vizsgálni az ön által sérelmezett esetet, és megtesszük a megfelelő pásztori lépéseket.” Geoghant egy másik parókiára helyezte át. „Biztos vagyok abban, hogy új helyeden kiválóan fogod ellátni a pásztori teendőket” - írta neki.
Az áthelyezések az évek során szinte rutinná váltak, és Geoghant végül csak 1995-ben tanácsolták el lelkipásztori teendőitől. Ekkorra azonban már 118 személy indított jogi eljárást vele szemben. A most hatvanhat éves Geoghan ellen a bíróság a múlt héten csupán egyetlen ügyben hozott ítéletet, további 86 per folyamatban van.
A katolikus egyház az évek során mintegy tízmillió dollárt fizetett ki a bántalmazott gyermekek családjainak „kiengesztelésére”.
A kár azonban aligha mérhető pénzben. A lelkipásztorok által elkövetett molesztálás ugyanis kettős mértékben bosszulja meg magát. Az áldozat egyrészt szenved a fizikai zaklatástól, s a legtöbb kisfiú annyira megrémül, hogy nem is mer beszélni róla a szüleinek - a zaklató papok pedig megfélemlítéssel vagy egyéb eszközzel gondoskodnak arról, nehogy ez esetleg mégis megforduljon a fejükben. A fizikai kiszolgáltatottságon túl azonban talán még súlyosabb az a lelki teher, amit a gyermekeknek fel kellene dolgozniuk: erre persze a többségük képtelen, hiszen éppen az a személy bántalmazta őket, akiben megbíztak, akit tiszteltek, s aki saját hitüket képviselte. Ahogy a most harminckét éves Mark Keane fogalmaz: „Nem pusztán fizikai bántalmazásról van szó, hanem az ember hitének elárulásáról. Most már nem tudok hinni, s ha akarnék sem lenne kihez fordulnom.”
Az eset túlmutat a molesztáló papokon: az Egyesült Államokban sokan követelik Geoghan felettesének, Law érseknek a lemondását is. Law ugyan tavaly nyáron azt írta az egyházmegye lapjában: nem volt tudomása Geoghan viselt dolgairól. Korábban viszont azt nyilatkozta, hogy őszintén hisz abban: Geoghan hajlamait némi kezeléssel rendbe lehet hozni. A The Globe című bostoni lap oknyomozása következtében az egyházmegye végül kénytelen volt meghátrálni, majd magyarázkodásba és bocsánatkérésbe kezdeni. A bostoni katolikusok fele úgy véli: Lawt szintén felelősség terheli, amiért hagyta ennyire elmérgesedni a helyzetet. Az ügy miatt számos katolikus pap annyira szégyelli magát, hogy nyilvánosan nem hordják a reverendájukat.
Law lemondatása azonban valószínűleg nem fog könnyen menni, már csak azért sem, mert a Vatikánban különleges népszerűségnek örvend - jóllehet a mostani eset talán némileg csorbította a jó hírét. A Szentszék egyébként nem szentel különösebb figyelmet az Amerikán végigsöprő botránynak. „Nem is hall róla itt az ember, csak az amerikai kollégák körében” - nyilatkozta egy jezsuita pap Rómában.
Geoghan esete valójában csak a jéghegy csúcsa. Ahogy múlt heti számunkban is írtunk róla, az Egyesült Államokban a közelmúltban vagy tucatnyi hasonló esetre derült fény (Hetek 2002. március 1.,
). Philadelphiában például harmincöt papról bizonyosodott be, hogy az elmúlt fél évszázad során folyamatosan molesztáltak kiskorúakat. A Geoghan-ügy utóhangjaként pedig Boston környékén egy 60-70, gyermekeket rendszeresen zaklató pap nevét tartalmazó listát adtak át a hatóságoknak. A katolikus egyháznak egyébként valóságos vagyonba kerül némely pap „becsületének” megvásárlása. Amikor a nyolcvanas évek végén több botrányra is fény derült,
belső vizsgálatot rendeltek el. Thomas Doyle, az egyház egyik jogásza jelentésében kimutatta, hogy az ilyen „botlások” tíz év leforgása alatt egymilliárd dollárjába fognak kerülni az egyháznak. Ezzel szemben a klérus áldozatainak védelmében alakult chicagói Linkup elnevezésű szervezet szerint az elmúlt évtizedben a katolikus egyház mintegy 800 millió dollárt költött az ügyek elrendezésére. „Azt tanácsoltuk [a vezetőségnek], hogy nyíltan, őszintén tárják a nyilvánosság elé az ügyet. A püspöki konferencia azonban az egész jelentésünket semmisnek nyilvánította, és mindent elutasított, ami benne volt” - emlékezik vissza Doyle.
Mivel számos hívő megvonta anyagi támogatását az egyháztól - nem akarván, hogy megtakarított dollárjaikkal a gyermekeket molesztáló papokat mossák tisztára - a bostoni egyházmegye nemrégiben szokatlan módon nyilatkozatban tette közzé, hogy a kártalanításokra fordított pénzösszeget nem a hívők adományaiból fedezik.