Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
A jövő felélése elkezdődött

Baj van a költségvetéssel - állítják gazdaságelemzők és ellenzéki politikusok. Medgyessy Péter, László Csaba, Szekeres Imre, az MSZP prominens szereplői szerint elkerülhetetlen egy pótköltségvetés készítése, s ha bizalmat kapnak a választóktól, az év második felében ezt meg is teszik. Baj van a gazdaságpolitikával a tekintetben is, hogy drámaian csökken a beruházások mértéke. A legfrissebb adatok szerint az előző évihez képest tavaly 3,5 százalékkal nőtt csak a beruházás üteme. Ez az elmúlt hat év legalacsonyabb értéke! A költségvetési politika és a beruházások drámai visszaesése a jövő feléléséhez vezet - hívták fel a figyelmet a gazdaságelemzők.


Anya gyermekeivel. Baljós árnyék Fotó: Somorjai L.

A kétéves költségvetés már nem is létezik - mondta a Heteknek Szekeres Imre, a költségvetési bizottság szocialista elnöke -, hiszen nem lehet létezőnek tekinteni azt a büdzsét, amelynek kiinduló számai nem felelnek meg a valóságnak. A kétéves költségvetés politikai okokból született, és csak politikai megfontolásból nem módosították az év végén - érvelt Szekeres. Példának a Széchenyi terv tavalyi, közel 100 milliárdos keretét említette, amelyből alig 
5 milliárdot költöttek el, a fennmaradt 90 milliárdról pedig nem lehet tudni, hova lett. Ez a tétel áthúzódott az idei évre, ennek fedezete azonban nem szerepel az ez évi költségvetésben. Nem véletlen, hiszen az átvezetéshez módosítani kellett volna a költségvetést, de ezt nem vállalták. A pénz hollétével kapcsolatban Szekeres két lehetséges esetet vázolt fel: vagy elköltötték, vagy ezzel csökkentették a tavalyi hiányt. Én személy szerint az utóbbira tippelek, de azt, hogy mi történt valójában, majd csak ősszel tudjuk meg, a zárszámadás megvitatásakor - mondta az elnök. 
Szerinte a kormány egyértelműen a jövő felélésének taktikáját folytatja. Ez tetten érhető akkor is, amikor ezekben a hetekben, hónapokban is olyan intézkedéseket jelent be, amelyekről nem volt szó korábban, amelyeknek nincsen meg a fedezete a költségvetésben, és amit a következő kormánynak kell majd állnia. Ez tipikus választási magatartás - tette hozzá. 
Antal László elemző közgazdász is egyetért a pótköltségvetés készítésének szükségességével, hiszen az infláció és a GDP-adatok nagymértékű eltérést mutatnak az előirányzatokhoz képest. A világon sehol sem jött be a kétéves költségvetés, nemcsak azért, mert eltérnek a számok, hanem azért is, mert ezzel megszűnik a parlament ellenőrző szerepe, erre azonban jó volt - fejtette ki a Heteknek Antal. 
Szekeres Imre szerint az elmúlt években is döntően politikai megfontolások vezérelték a pénzosztókat, s ez megmutatkozik a beruházások visszaesésében, amely az 1998-as értéknek az egyötödét éri el csupán. Bár jó évek voltak, s komoly bevételei voltak a költségvetésnek, ezeket mégsem maradandó, jövőt építő beruházásokra fordították, hanem gyakran bizonyos társadalmi rétegek megjutalmazására - mondta. A Széchenyi terv is ennek az eszköze, de az oktatásban és a kultúrában is számos példát találunk erre. Ezek az ígéretek a szocialisták számításai szerint elérik a 200 milliárd forintot. Antal László szerint szociális téren a szegénység és az egészségügy kérdését kellett volna rendezni, mert a bőséges gazdasági növekedésből futotta volna. Nem épült autópálya, s nem történtek más, hosszú távon maradandó infrastrukturális beruházások sem, a Széchenyi terv hatása sem érezhető. 
Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint a beruházások drámai viszszaesése nem írható elsősorban a világgazdasági recesszió rovására, hiszen a beruházások üteme 1999-től kezdve folyamatosan csökken. Ekkor pedig még felfutóban volt a világgazdaság, és a hazai gazdasági növekedés is 5 százalék körül mozgott. 
Ezzel párhuzamosan 1999 óta látványosan csökkent a külföldi tőke beáramlása is, amely alapvetően a kormányzatnak a külföldi tőkével szembeni felemás magatartásával okolható. A kormány farizeus módon kommunikált: kifelé pozitívan beszélt, itthon pedig - kihasználva egyfajta külföldi tőkeellenességet - negatív hangot ütött meg. Számos intézkedéssel még rá is játszott erre: a minimálbér drasztikus megemelése a bérmunka jellegű vállalkozásokat arra sarkallta, hogy idő előtt elhagyják az országot. Emellett a forint felerősödése, az export visszaesése is bizonytalanná tette a kilátásokat. A lakásépítések támogatására tett lépések helyesek, de azt kell látni, hogy a Széchenyi tervben szereplő 100-150 milliárd forint a gazdaság 4000 milliárdos felhalmozási arányához képest elenyésző. Tehát, ha teljes mértékben meg is valósulna a Széchenyi terv, akkor sem lenne képes arra, hogy kompenzálja az üzleti szféra tartózkodását. Ebből világosan látszik, hogy bármennyire is kívánatos lenne egyesek számára a hazai vállalkozások dominanciája, a külföldi tőkének a beruházásokban, a modernizációban játszott szerepét az állami beruházások, támogatások nem képesek sem kiváltani, sem pótolni. 
Sajnálatos tény, hogy a hazai üzleti szféra beruházásai is szűkülnek. Bár ezek nyeresége tavaly növekedett, mégis inkább külföldre tekingetnek. Az elmúlt évben ugyanakkor nőttek a hazai cégek külföldi befektetései, mert itthon úgy látják, hogy sem a beruházások, sem az üzleti kilátások nem voltak ösztönzőek. Inkább megtakarítottak, bankba tették vagy külföldre ruháztak be… 
Antal László aggasztónak tartja a beruházások visszaesését. Számára kérdéses, hogy hosszú távon fenntartható-e a 4-5 százalékos növekedés. Úgy látja, ha a közeljövőben nem történik lépésváltás, le fog lassulni a gazdasági növekedés. Az idén csupán 3 százalékos GDP-növekedést tart elképzelhetőnek, és ha a várakozásoknak megfelelően véget ér a világgazdaság pangása, akkor is kisebb lesz a növekedés. Ha nem tudjuk javítani az ország tőkevonzó képességét, nem biztos, hogy a következő konjunktúra kedvezően hat a gazdaságra - véli Antal.
Hegedűs Miklós ezt kissé pesszimista szemléletnek tartja, a GKI várakozásai szerint az idén a GDP 3,2-3,5 százalékkal nőhet, és ez a fajta jövőfelélés, amit a beruházások lassulása vetít előre, nem lesz olyan nagyságú, hogy 2003-ban drámai fordulatot kellene venni a gazdaságpolitikának. Bizonyos fajta, szerény korrekcióra azonban mindenképpen szükség van, de ez nem lesz hasonlítható a Bokros-csomaghoz.