Hechs László
Határtalan gyilkosok

A nemzeti egységkormány baloldala a diplomáciai front hiányát, jobboldala pedig az erőteljes katonai fellépés hiányát rója fel Ariel Saron izraeli miniszterelnöknek. Saron az egyre fokozódó terror közepette vetette el az Arafattal történő politikai tárgyalások gondolatát, míg a jobboldallal szemben a korlátozott, bár egyre erősebb nyomás politikáját képviseli.

Palesztin terroristák golyói végeztek a kormánynál ülő izraeli nővel Fotó: Reuters

Az elmúlt fekete hétvégén a Jaszszer Arafat vezette Fatah terrortámadásai következtében huszonhárom izraeli vesztette életét, és több tucatra rúgott a sebesültek száma. A szombat kimenetelekor előbb egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát Jeruzsálem ortodox Beit Israel negyedében, amint a tömeg egy bát micvát követően elhagyta a zsinagógát. A támadásnak tíz halálos áldozata volt. Közülük heten (öt gyermek és két felnőtt) ugyanahhoz a családhoz tartoztak. A robbanást túlélő nagymama elveszítette fiát, menyét és öt unokáját. 
Egy nappal később Ramallahtól északra egy úttorlasznál egy palesztin orvlövész hét izraeli katonát és három polgári személyt mészárolt le. A támadó a Palesztin Autonómia területére menekült. Másnap egy Fatah-terrorista M-16-os gépfegyverrel, kézigránátokkal és késsel támadt a Tel Aviv-i Tengeri Ételek étteremben eljegyzést ünneplő tömegre. Két embert azonnal megölt, és halálosan megsebesítette a harminchárom éves Salim Barakatot. A drúz rendőrnek azonban halála előtt sikerült ártalmatlanná tennie a Ramallahból érkezett terroristát. A biztonsági erők feltételezése szerint izraeli arabok segédkeztek abban, hogy a terrorista eljuthasson Tel Avivba, és kiválaszthassa e zsúfolásig telt éjszakai szórakozóhelyet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a terrorista által elhajított kézigránátok nem robbantak fel, így nem járt több áldozattal a támadás.
Ugyanazon a napon a reggeli órákban egy öngyilkos merénylő robbantotta fel a Názáretből Tel Avivba közlekedő 425-ös számú autóbuszt Afulánál. Szerencsére a korai órákban kevesen utaztak az autóbusszal. A robbantásban meghalt a nyolcvanöt éves Maharatu Tagana, míg a negyvenöt éves Dvora Friedmant a Betlehem melletti elkerülő úton érte halálos lövés. Efratbeli temetésén az őt búcsúztató rabbi arra kérte a négy gyermek anyját, hogy kérdezze meg az Örökkévalót: „Meddig kell még szenvedniük? Meddig kell még az ártatlan gyermekeknek, nőknek és családoknak meghalni?” E kérdés után összefoglalta Efrat településének álláspontját: „Efrat mindig is hitt az együttélésben. De szembesülnünk kell a nagyon szomorú és tragikus valósággal. Minden egyes kompromisszumunkat az ellenség gyengeségként értékeli. Eltökéltek vagyunk, de Arik, neked kell vezetni bennünket ebben a harcban. Az egységkormány erős kormány… Készek vagyunk a harcra, de harcolni kell ahhoz, hogy győzhessünk!”
Az esti órákban a negevbeli Sdérotban egy lakóépületet ért támadás. A gázai övezetből indított Kasszem-2 típusú rakéta súlyosan megsebesített egy gyermeket, az édesanyja pedig sokkot kapott. A kelet-jeruzsálemi Zur Baherben egy arab iskola kertjébe telepítettek bombákat. Egy telefonáló egy nem létező radikális zsidó szervezet nevében vállalta el a merényletet, még a bombák felrobbanása előtt. A rendőrség - ennek ellenére - későn érkezett a helyszínre, és az egyik felrobbant bomba egy tanárt megölt, több tanulót pedig megsebesített. Az eset után a helyszínre érkező rendőröket és újságírókat a feldühödött tömeg kövekkel dobálta meg. Hét rendőrt kisebb zúzódásokkal és sérülésekkel kórházba kellett szállítani. „Az eset összes körülményéből nagy valószínűséggel megállapítható, hogy arab provokációról lehet szó, hogy a viszonylag nyugodt kelet-jeruzsálemi falvakat fellázítsák” - jelentette ki Ehud Olmert jeruzsálemi polgármester.
A terrorcselekményeket követően összeült a biztonsági kabinet, hogy az egyre veszélyesebbé váló helyzetben meghatározza a teendőket. A kabinet végül is szabad kezet adott a hadseregnek, hogy a háborús helyzetben minden szükséges lépést megtegyen az ország állampolgárainak védelmére, és növelje a Palesztin Hatóságra nehezedő katonai nyomást, különösen Ramallahot illetően, ahol Jasszer Arafat is tartózkodik. Négyórás kemény vitát követően, amelyben Peresz és Ben Eliézer ellenezte, hogy Arafat főhadiszállását ismét izraeli tankok vegyék körül, abban állapodtak meg, hogy a hadsereg vezetőire bízzák a kérdést. Az ülésen az izraeli véderő tisztjei és hírszerzői kifejtették, hogy Arafat a helyzet eszkalálódásában érdekelt, és minden egyes terrorcselekményt eredménynek lát. A kabinet döntése szerint a légierő, a tengerészet és a szárazföldi egységek kiterjesztik a Gázai övezetre is a folyamatos hadműveleteket. Júdeában és Szamariában letiltották a palesztin járműveket az utakról, a Gázai övezetet pedig három különálló részre osztották. A légierő egységei és helikopterei rakétákkal lőttek különböző célpontokat Hebronban, Gázában és Ramallahban.
Folytatódtak a „célzott megsemmisítések” is. Ennek keretében a Ramallahtól nyugatra fekvő Beitouniában egy Apache helikopterről kilőtt rakétával végeztek egy magas rangú Tanzim vezetővel és két társával. Egyikük tizennyolc izraeli haláláért felelős. 
Az izraeli kabinet ülését követően Peresz erőteljesen bírálta a kormány döntését. A hozzá közel állók szerint a külügyminiszter nem tudja, meddig marad a kormányban, ha már nem marad lehetőség a palesztinokkal való politikai megállapodásra. „A még keményebb csapásmérésről szóló döntés nem ér el semmit. A menekülttáborokba való behatolás és a vadászgépek használata csak kárt okoz Izrael erkölcsi érzékének és külföldi megítélésének.” A kormány döntésével elégedetlen volt a jobboldali Avigdor Lieberman, a Nemzeti Egység - Izrael a Hazánk párt vezetője, aki hiányolta, hogy nem mérnek döntő csapást a Palesztin Hatóságra. Cvi Handel, a párt parlamenti képviselője szintén ezt a megoldást támogatja. Amenynyiben erre Saron nem szánja el magát, ki kell írni az általános választásokat - jelentette ki a jobboldali képviselő. 
A Munkapárton belül is erősödnek az egységkormányból való kilépést szorgalmazó hangok. A párt hangadója, Avraham Burg, a knesszet elnöke politikai rendezést, annak hiányában pedig a kormányból való kilépést követel. Mindkét oldal fenyegetőzik a kilépéssel, de - a szakértők szerint - a jelenlegi helyzetben egyikük sem fog ehhez a végső lépéshez folyamodni.